Negyven fokos hőség, árnyékos terasz, citromfűszörp. Pécsett vagyunk, Beck Zoliék kertjében, a Fishing nyitónapjának, vagyis a 30Y visszatérésének másnapján. Az együttes ugyanis tavaly decemberben, fennállásuk huszonötödik évének megünneplése után fél évre visszavonult. Erről és sok minden másról beszélgettünk az árnyékos teraszon, Kalács, a pár hónapos golden retriever, illetve néhány igen különös dísztárgy társaságában.

*

Ne lepődjetek majd meg, egészkor az a kutyás óra ugatni fog.

Tessék?

Ott van mögötted, ha megnézed, a hármasnál egy golden retriever van, és minden számnál másik kutya. Kedves, megható giccs ez, vagy ott a kertben a páva: éjszaka világít a farka a sötétben, de olyankor nem tudod, hogy páva, mert maga a páva nem világít, szóval olyan, mintha csak egy halom random fénypötty lenne. Van valami a giccsben, amit én nem ürességnek látok, inkább valamiféle nosztalgiának, talán ezért is vonzódom hozzá. Olyasmit mutat, amire vágyunk, valahogy a tényleges mélység vagy szépség hiányát jelöli, vagy legalábbis a képességünk hiányát, hogy ezeket megfogalmazzuk. Ez tetszik benne: hogy rögzíti ezt a veszteséget.

Nem szomorú ez kicsit? A hiányra emlékeztető tárgyakkal díszíteni a kertet?

Szeretem, ha van egy kis keserűség a dolgokban, ha a veszteség rögzítve van. Talán mégis jobb tudni a veszteségről, mint úgy tenni, mintha nem vesztettünk volna el semmit.

És akkor ugatni fog?

Igen. Hazahoztuk ezt a borzasztó órát, ami persze fának tűnik, de műanyag, üvegnek tűnik, de plexi, kézzel festettnek tűnik, de print. Kiraktuk ide a teraszra, aztán üldögéltünk itt egy este, amikor egyszer csak elkezdett ugatni. Kiderült, hogy ugatós órát vettünk, minden egész órakor megszólal.

Az lett volna az első kérdésem, hogy bátornak tartod-e magad.