„Ha végignézünk a történelmen, kevés olyan vezetőt találunk, aki szolgálatként tekintett volna a feladatára. Nem marad más választásunk, korlátoznunk kell a hatalmat, máskülönben eltorzul” – mondta Udvaroa Dorottya a Magyar Hangnak adott hosszú interjúban, amiben szakmai döntései mellett a közélet is szóba került.
A Nemzeti Színházról azt mondta: „Huszonkét évig voltam társulati tag, de már egyáltalán nem tartozom oda. Megkönnyebbülést okoz, hogy nem kell részt vennem olyan folyamatokban, amelyekkel valószínűleg nem értenék egyet.”
Két éve úgy váltunk el, hogy [Vidnyánszky] Attila megígérte, ha akad hozzám illő szerep, jelentkezik. Én már akkor mondtam magamban, hogy amíg ő az igazgató, addig én új szerepet nem fogok kapni a Nemzetiben. Igazam lett.
Amikor eljött a Nemzetiből, elmondása szerint szinte azonnal kapott két ajánlatot, egy vidéki és egy budapesti színház is leszerződtette volna társulati tagnak, de végül nem vállalta: „azt éreztem és érzem a mai napig, hogy a szabadság felvillanyoz. Hat színházban játszom jelenleg vendégként, és minden csapatban egy külön világgal találkozom.”
A közélet rossz állapotáról a színésznő úgy fogalmazott: „Elég volt abból, ami az országban zajlik. Csak ennyit mondhatok: legyen elég.”
A megértés, az elfogadás és a tolerancia hiányoznak az ország vezetőinek szótárából, és a társadalom is egyre kevésbé gyakorolja ezeket. A lelkükre tapad a gyűlölet, az ellenségkeresés, a mások hibáztatása. Amikor képesek vagyunk megérteni, elfogadni a másikat, önzetlenül adni, akkor ezek visszahatnak a lelkünkre, így magunkat is építjük, a gyűlölködés ellenben mindig csak elvesz tőlünk. A kormány tagjai mára kizárólag rémítgetéssel és ajándékozással próbálják megőrizni a hatalmukat, ezért elveszítették a morális alapjukat, és így a jogosultságukat is arra, hogy az itt élő emberek sorsáról és jövőjéről döntsenek. Remélhetőleg a józanul gondolkodó honfitársaim, akik nem dőlnek be az uszításnak, és képesek árnyaltan látni a dolgokat, leváltják ezt a kormányt
– fejtette ki. A Fidesz támogatottságáról így vélekedett: „sokan szeretik a cárokat, szeretik, ha megmondják nekik, mit kell csinálniuk, mit kell gondolniuk”. A kampányról pedig azt mondta, finoman szólva is tisztességtelen.
Feldúl az a vizuális mérgezés, amit a Fidesz a plakátjaival művel. Állandó szorongásban élve keresem azokat a falfelületeket, ahol nem kell valamilyen égbekiáltó hülyeséget néznem.
A színésznő szerint bármi történik április 12-én, nehéz időszak vár ránk, mert hatalmas pusztítás zajlott, amit egy esetleges kormányváltás után gigantikus feladat lesz rendbe rakni. Ha pedig marad a Fidesz, akkor szerinte kérdés, hogy az a masszív ellenzéki szavazótábor mihez kezd majd, akiknek ebből a rendszerből elegük van.
A Pesti Színházban látható Madame Tartuffe címszerepében egy manipulatív, a saját hatalmába beleőrülő nőt alakít. „A próbák során rengeteget improvizáltunk, és az elkészült előadás általános jelenséget mutat be, azt a folyamatot, ahogyan a hatalom gyakorlása eltorzítja a lelket. És nemcsak a hatalmi szerepbe került ember lelkét, de a környezetében élőkét is, akik a csodálatukkal táplálják a hatalom tüzét. Pozíciót remélnek, pénzre vágynak, vagy csak közelebb akarnak kerülni a csodált lényhez: bámulatosan épül fel a hatalom szerkezete, és mindig ugyanúgy történik minden. (…) Nagyon erős lélek kell ahhoz, hogy ellenálljon az uralkodás kísértésének.”
A Futni mentem kapcsán a független filmekről is beszélt: „Itthon és külföldön egyaránt elismert alkotóknak, megkockáztatom, hogy világszínvonalú művészeknek egyetlen fillér állami támogatás sem jut. Súlyos évek maradnak ki a pályájukból, és ez a közönség szempontjából is tragédia. Talán sosem kapjuk vissza a most elvesztegetett időt.”
Az elmúlt hónapokban együtt dolgozott Nyáry Krisztiánnal, aki könyvet ír róla. „Azt kértem csak, hogy ha már könyv születik rólam, Nyáry Krisztián írja meg. Szeretem a munkáit, szeretem, ahogy elmélyed mások életében, ahogy feltárja a történeteiket. Szerencsére Krisztiánnak volt ideje rám, elvállalta. A beszélgetéseink nyomán egy kis rész már elkészült, most a szüleim megfigyeléséről összegyűlt aktákat fogjuk feldolgozni. Szeretném, hogy az ő történeteik is megjelenjenek a könyvben.”
Arra a kérdésre, hogy nem tart-e tőle, hogy mit talál az aktákban, így válaszolt: „Krisztián felkészített rá, hogy nem lesz könnyű. Biztos, hogy olyan emberekre is rábukkanok majd, akiket barátnak hittem, holott valójában jelentettek a szüleimről.”
Édesanyját, Dévay Camilla színésznőt a második világháború után meghurcolták, börtönbe zárták, majd internálták, pályája derékba tört. „Édesanyámat kivételesen nagy tehetségnek tartották a pályatársai, a hatalom azonban szinte minden lehetőséget elvett tőle, ami emberileg és művészileg is megtörte őt. A kecskeméti Katona József Színházban ugyan végül csodálatos pályát futott be, de semmiféle állami kitüntetést nem kaphatott, a filmszerepekről letiltották, egyedül Makk Károlynak sikerült kiharcolnia, hogy édesanyám szerepelhessen az egyik filmjében. És vele együtt édesapámat, Udvaros Bélát is ellehetetlenítették, végül ő is Kecskeméten térhetett vissza a színházhoz” – mesélte a szüleiről.
