„Már csak négy perc van ebből a részből! Eddig nem is néztem, mert lassú volt a net! A keresés ugye nem számít bele az időbe? Ez nem lövöldözős, hanem fejlesztős, akkor ezzel játszhatok tíz perccel többet?”
Ismerős mondatok? A képernyőidő-dilemma az egyik olyan labirintus, amelyben szülőként sokat bolyongunk, és mivel rettentően fárasztó, sokan reméljük, hogy egy helikopter majd kimenekít minket.
Kilátástalan csapdahelyzet
A képernyőért vívott harc sokszor a gyerekek ellenünk folytatott szabadságharca – valahol dolguk is ez, feladatuk leszakadni. Nekünk pedig dolgunk védeni őket ebben a harcban, nemcsak a kéretlen tartalmaktól, hanem saját határtalanságuktól is. És dolgunk közben védeni magunkat is.
Sokszor az teremt csapdahelyzetet, hogy nekünk is levegővételre ad időt, amikor a gyerekünk leköti magát, de közben azt is szeretnénk, ha nem nézne sokat képernyőt. A gyerekek megérzik ezt a kettősséget, hogy billegünk belül, amitől inog a határtartó képességünk, tehát ostromolni fognak.
Míg van, aki, hogy elkerülje a harcokat, a nagyon rigid szabályokban hisz, a teljes tiltásban vagy a teljes szabadságadásban, legtöbben a kettő közt mozgunk.
A jó kapcsolatnál nincs fontosabb
Én leginkább abban hiszek, hogy
