Egy hűvös novemberi napon találkozunk Enyedi Ildikóval és egy rakás meglepetésszerűen felbukkanó színésszel, íróval és főpolgármesterrel a Rudas fürdő közelében. Áll itt egy terebélyes, öreg platán, ami a Google térképen is megtalálható (nemes egyszerűséggel Óriás platán néven), innen indulunk nemsokára Viczián Zsófia helytörténésszel, hogy meglátogassunk néhányat Budapest legidősebb lakói közül. Az apropó Enyedi Ildikó új, itthon még bemutatás előtt álló, külföldön viszont máris agyondíjazott filmje, a Csendes barát.
Ez ugyanis egy fáról szól: egy tekintélyes korú ginkgo bilobáról, aki hosszú élete során olykor akaratlanul is társa lesz egy-egy magányos léleknek, akit az otthonául szolgáló botanikus kertbe sodor a sors. A film három különös találkozást mesél el ember és növény között, három különböző korban.
Fennkölt dolgokat lehet róla olvasni, de ez elsősorban egy kedves film, ami azért készült, hogy jó legyen nézni
– mondja Enyedi, amikor a séta végeztével beülünk a Tabánba, hogy levetítsék a Csendes barátot. Spoiler: jó volt nézni.
Enyedihez hasonlóan Viczián Zsófiát is az érdekli a legjobban, mi mindent élnek át a körülöttünk élő fák. Budapesti fák című könyvében a hozzájuk kötődő legendákat, emberi sorsokat, személyes történeteket és kulturális emlékeket vette sorra, na meg persze minden információmorzsát, ami egy-egy szépkorú fáról fellelhető. Ez egyébként nem egyszerű fealadat, merthogy a fák életét nem nagyon szokás dokumentálni.
Az Erzsébet híd őrei
Hogy melyik Budapest legidősebb fája, azt lehetetlen megmondani.
