József Attila 1920-ban, édesanyja halála után kerül a makói gimnáziumba. Családja rendesen felöltözteti, de a kopott ruhákat, sógora, Makai Ödön kifordított öltönyét örökli meg. Évekig él Makón anélkül, hogy iskolatársainak bevallaná, kicsoda.

Gimnáziumi évei alatt József Attilának nem volt szabad elárulnia, honnan jön. Az iskolában találgatják, hogy talán egy püspök eltitkolt gyereke lehet.

Nővére, Jolán és annak férje, Makai 1923-ban látogatják meg először Makón. Akkor értik meg az iskolatársak, hogy Jolán nemcsak Attila gyámanyja, ahogyan hivatalosan tudható, hanem a nővére is.

A rejtélyes történet mögött a proletár származás elrejtésének gondolata és a polgárrá változás családi kényszere munkál. József Jolán eltökélte, hogy polgár lesz: ennek jelképeként nem is a saját nevén, hanem Lippe Lucie néven ment hozzá Makai Ödönhöz. Minden sejtjével szabadulni akart a Ferencvárosból, a proletár élettel járó nélkülözéstől, és fiatalabb testvéreit sem hagyta magukra. Ahogy tudott, igyekezett gondoskodni róluk, és a polgárosulás lehetősége József Attila előtt is megnyílt.

József Attilát magától értetődően vonzotta a tisztes polgári egzisztencia, de annak megteremtésére, mint később kiderült, alkatilag képtelen volt. Rövid ideig többféle munkát kipróbált, és pártfogói időről időre álláshoz juttatták, mégis élete végéig nélkülözött. Miért alakult így?

Hogyan határozta meg a szegénység alapvető tapasztalata József Attila élete mellett a költészetét is?

„Ebben a versben az egész mindenséget megfogtam és fölemeltem, mint egy almát”

„József Jolán reményeivel és Makai Ödön szándékaival ellentétben József Attila nem akart polgári karriert építeni” – mondja a költő ambícióiról Tverdota György a 24.hu-nak.

Csak a versírás érdekelte. Nagy költőnek tartotta magát, és azzal bosszantotta iskolatársait, hogy lássák meg, neki egyszer szobra lesz Makón.

Lett is.