Franciaországban tíznaponta megöl egy gyermeket az édesanyja. Szakértők szerint a kutatás, amely erre az eredményre jutott, valószínűeg alábecsüli az ilyen esetek számát, nincs rá mód, hogy a pontos esetszámot megismerjük. Általában nem csecsemőkről van szó: kisgyerekekről, akik tudnak már járni, beszélni, van kedvenc színük. Az anyák – a rendőrségi dokumentumok alapján rendszerint odaadó, szerető szülők – sok esetben maguk is öngyilkosságot kísérelnek meg. Akik túlélik, az eljárás során a „miért?” kérdésre ugyanazt a választ adják:
Nem volt más választásom.
Ezt a rendőrök feljegyzik, a továbbiakban nem firtatják. Megvannak a tények – az elkövető, a hely, az időpont, a mód, a büntetés –, az ügyeket lezárják.
Sofia Fischer szerint ez kevés. Mintha soha senki nem tette volna fel a jó kérdéseket, mondja első dokumentumfilmje felütésében. Ő tehát felteszi: az Anyák feloldozás nélkülben arra tesz kísérletet, hogy megértse, mi viszi rá ezeket a nőket, hogy megöljék a gyermekeiket. Mit jelenthet a fent idézett mondat? Hogyan juthat el odáig egy anya, hogy azt érezze, nincs más választása, mint végezni magával és a gyermekével?
