Üdv a nyugdíjas korban: tessék, egy pelenka, irány a száműzetés!

Valahol, a nem túl távoli jövő Brazíliájában a hetvenötödik életévüket betöltött embereket udvariasan nyugdíjazzák, buszokra terelik, és elszállítják egy mesebeli kolóniára, ahol békességben tengethetik végnapjaikat anélkül, hogy hátramaradó családtagjaik terhére volnának. Előtte egy ronda zöld egyenhátizsákban kapnak az útra uzsonnát és egy csomag felnőttpelenkát, utóbbit kötelező azonnal használatba is helyezni; jobb a biztonság, mondják az előzékeny állami dolozók, aztán belenéznek az ember nadrágjába.

A kolóniát ugyan paradicsomként hirdetik, ahol a nyugdíjasok végre megpihenhetnek egy-egy végigdolgozott élet után, de az idősek utcai igazoltatása, házaik arany jelképekkel való megjelölése (!), buszokba gyűjtésük és tömeges deportálásuk azért mégiscsak inkább emlékeztet a náci Németország gyakorlataira, még ha itt bűbájos szociális munkások terelgetik is az embert SS-tisztek helyett. Visszatérés egyébként nincs a kolóniáról.

Néhány „adjátok vissza a nagymamámat!” jellegű graffitit leszámítva a lakosság nagy része egyébként nem nagyon zavartatja magát az idősek bekasztlizásán. Ha hinni lehet a nyájas kormányablakos nőnek, a rendszer mindenkinek előnyös: az idősek teljes ellátással, társaságban éldegélhetnek, az itt maradó család meg gondtalanul termelheti a GDP-t, anélkül, hogy a mamát kéne ápolgatni. Mint egy hatalmas (és kötelező) idősotthonprogram. És így még nyugdíjat se kell fizetni!