Hetvenkilenc éves korában meghalt Diane Keaton, írja a People. Az Annie Hall, a Manhattan és A Keresztapa-trilógia színésznője Kaliforniában hunyt el. A család egyelőre nem közölt részletesebb információkat, azt kérték, tartsák tiszteletben a gyászukat. Ugyanakkor egészségi állapota hirtelen leromlott az elmúlt hónapokban.
Kay Corleonétól Annie Hallig
Diane Keaton Los Angelesben született 1946-ban, de New Yorkban tanult színészetet a hatvanas években. A Broadwayn futott be, Woody Allen Játszd újra, Sam! című darabjában, amelynek révén nemcsak akkori párját, hanem legfontosabb szakmai partnerét is megtalálta (később a darab filmváltozatában is szerepelt, és mikor pár éve egy interjúban megkérdezték tőle, melyik a legemlékezetesebb szerep a pályáján, egyből ezt említette: „Az első Woody Allen-filmem. Benne voltam. Kaptam mondatokat. Teljesen meglepett a dolog.”)
Hollywoodba viszont nem Woody Allen révén került – általában sem volt jellemző a pályájára, hogy nála befolyásosabb férfiak pártfogására szorult volna –, hanem A Keresztapa legfontosabb női mellékszereplőjeként. Kay Corleone szerepében Francis Ford Coppola trilógiájának mindhárom részében feltűnt, az általa alakított feleség szemszögéből lehetett igazán látni, hogyan züllik el a sorozat antihőse, a maffiavezér Michael Corleone.
A hetvenes évek, az Új-Hollywoodnak nevezett időszak fontos szerepek sorát hozta Keatonnek. Ebben az évtizedben Hollywood művészi és üzleti értelemben is megújult, a színésznő pedig A Keresztapa két része mellett ekkor játszotta a legemlékezetesebb szerepeit Woody Allennél: A hétalvó, a Manhattan, a Belső terek mellett a legfontosabb az Annie Hall címszerepe.
Annie Hallként valósággal modernizálta a romantikus vígjátékbeli hősnőket: karaktere intelligens volt és természetes, kétbalkezes és kényszeresen ironikus alkat, aki végül úgy dönt, nem a Woody Allen által alakított Alvy Singert választja. Boldogul nélküle is, de a romkom műfaja többé nem boldogult Annie Hall és a nyomában járó anniehallok nélkül.
Ezért a szerepért Keaton 1977-ben Oscar-díjat nyert. Karaktere ráadásul nemcsak a moziban lelt követőkre, de a nagyvárosok utcáin is divatot teremtett: a 70-es években sok nő kezdte utánozni jellegzetes, bohém öltözködési stílusát a széles karimájú kalapokkal, férfiingekkel, nyakkendőkkel, mellényekkel, valamint bő szabású nadrágokkal.
Nem volt rászorulva Hollywoodra
A következő évtizedekben Keaton rendszeresen emelt meg a jelenlétével közepes vígjátékokat. Jelentős filmekben később ritkábban játszott, de a Warren Beatty rendezte Vörösök, a Kettős szerepben kémfilmje és a megint csak Woody Allen rendezte Rejtélyes manhattani haláleset új arcát mutatta meg a színésznőnek.
Keaton ugyanakkor Hollywoodtól távol is dolgozott: fotózott, könyveket szerkesztett, majd írt is néhányat.
2017-ben elnyerte az Amerikai Filmakadémia életműdíját.
A 75. születésnapján 50 híres pályatárs kérdéseire válaszolt az Interview magazinban, többek között Francis Ford Coppola, Al Pacino, Meg Ryan, Steve Martin, Liam Neeson vagy épp Morgan Freeman (egyesek az élet értelméről kérdezték, de Freeman például arról érdeklődött nála, melyik a kedvenc csókjelenete az életművéből, mire Keaton gyorsan megnyugtatta, hogy természetesen a vele közös csókjelenet volt az). Akkor kapta meg azt a kérdést is, hogy honnan meríti azt a szenvedélyt, ami fél évszázad után is árad belőle a munkája során, ő így felelt:
Pályám kezdetén teljesen bepánikolós voltam. Túl sok volt számomra, meg is voltam rettenve, de aztán túljutottam rajta. Amikor elkezdtem Woody filmjeiben szerepelni, sokkal nyugodtabb lettem. Mert az egész szórakoztató és valahogy lazább volt, ráadásul a komédia is képbe került. Sokkal komfortosabban érzem magam a vígjátékban. Imádom, ha esetlen lehetek, vagy ha szerelmes leszek, aztán nevetünk, vagy amikor megérinthetem valakinek az arcát. Imádom azt a fajta szórakozást, amit egy vígjátékban átélhet az ember.
Diane Keaton legfontosabb szerepei képekben:
