Kertész Imre után több mint két évtizeddel újra magyar irodalmi Nobel-díjast ünnepelhetünk: az elismerést a Svéd Akadémia csütörtöki bejelentése szerint idén Krasznahorkai László veheti át.
A korábban már Kossuth-díjjal, Nemzetközi Man Booker-díjjal, valamint számos hazai és külföldi elismeréssel kitüntetett írót hosszú évek óta emlegették Nobel-esélyesként. A felfokozott várakozásokat jelzi, hogy a fogadóirodák az utóbbi napokban második legesélyesebb „jelöltként” jegyezték Krasznahorkait, aki így az odds-ok terén többek között olyanokat előzött meg, mint Murakami Haruki, Salman Rushdie vagy Thomas Pynchon.
A díjra rövidesen a magyar politikai elit, illetve a művészeti világ is reagált – közülük elsőként Nyáry Krisztián, aki saját Facebook-oldalán egy rövid idézetet közölt az Aprómunka egy palotáért című műből:
(…) a művészet, ennyit még én is tudok, az nem az anyagi vagy szellemi tárgyakban megjelenő báj, a nagy szart, már bocsánat, a művészet, az nem valami tárgyban van, az nem esztétikai kijelentés, nem valami message, nincs message, meg egyáltalán, a művészet az csak kapcsolatban van a szépséggel, de nem azonos vele, és főleg nem korlátozódik a bájra, sőt, a maga rendkívüli módján elüldözi azt, tehát nem a könyvben, a szoborban, a festményben, a táncban, a zenében kell keresni, mivel nem is kell keresni, hisz azonnal felismerhető, ha ott van (…)
A sort Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter folytatta, aki a díj bejelentésével egyidőben még a magyar felsőoktatásról posztolt, negyedórával később azonban már szűkszavúan gratulált:
Rövidesen Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere is posztolt a témában, aki szerint „Krasznahorkai Lászlónál tökéletes, nagyon is kiérdemelt helyen van” a díj:
Közel negyven perces spéttel Orbán Viktor miniszterelnök is közzétette a gratulációját, Magyarország büszkeségének, és egyben az első gyulai Nobel-díjasnak nevezve az írót:
Alig néhány pillanattal előzte meg így Bödőcs Tibort, aki 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte:
A Népszava kisvártatva a Krasznahorkai több regényét is filmmé változtató Tarr Bélát (akinek az író utolsó munkája, a 2011-es A torinói ló bemutatásáig alkotótársa maradt) is elérte, aki röviden kijelentette:
Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.
A Tarr-filmeket zeneszerzőként jegyző, de a Sátántangó főszerepét is eljátszó Víg Mihály lapunk telefonhívásából értesült a díj odaítéléséről – kollégánknak így reagált erre:
Nagyon örülök, nagyon megérdemelte. Hosszú évek óta emlegetik az esélyesek között. Mindig ott lebegett a dolog. Magyarországon nagyon magas szintű az irodalom, és örömteli, hogy ezt már másodszor is észreveszi a világ.
A gratuláció Magyar Péter részéről sem maradt el, ő röviden össze is foglalta, miről szól igazán az író életműve:
A legújabb magyar Nobel-díjas legjobb regényei az elfeledett magyar vidék, a hatalom által elnyomott emberek világát mutatják be. Legnagyszerűbb regénye Sátántangó, amelyből Tarr Béla készített kultikus filmet, megmutatja, hogy mit tett a magyar vidékkel a szocializmus. Műveiben ugyanakkor árad az elesettek iránti együttérzés és szeretet.
Az örömhírt Cserna-Szabó András is megoszotta az olvasóival:
Cikkünket folyamatosan frissítjük.
