Augusztus közepén részletes cikkben számoltunk be arról, hogy a magyar állam kevesebb mint egy évvel a választások előtt úgy döntött, hogy árverésen keres új gazdát a pesti belváros számos fontos műemlékének.
Ezek a sok esetben még most is minisztériumi vagy épp állami használatban lévő ingatlanok a századforduló Magyarországának fontos struktúrái, hiszen a Pénzügyminisztériumnak, a Belügyminisztériumnak, valamint a Magyar Államkincstár egy részének helyet adó egykori bankpalotákat vagy cégközpontokat a korszak legfontosabb építészei, köztük Alpár Ignác, Lechner Ödön, Baumgarten Sándor, illetve Wellisch Alfréd jegyezték, sőt a listában a könnyedén turistamágnessé tehető Josef Hoffmann-féle Pikler-villa is szerepel.
Az általunk bemutatott ingatlanok közül írásunk megjelenéséig mindössze egy talált gazdára: a Benes (Beer) Imre egy korai munkájaként, 1903–1904-ben született Frischmann-palota (V. Alkotmány utca 27.) valakinek megérte a kikiáltási árat, így az közel 2,7 milliárd (2.697.583.000) forintért új gazdához vándorolt.
Ugyanezt az azóta kalapács alá kerülő Garibaldi utca 2-ről (ép. Hubert József, 1901–1902) már nem mondhatjuk el, hiszen a kicsivel több mint hétmilliárd forintról (7.028.180.000 Ft) induló tételre a kijelölt licitidőszakban, augusztus 18. és 21. között senki sem tett ajánlatot – derül ki az MNV lejárt árveréseket mutató oldaláról.
A Parlamenttől mindössze két perc sétára álló, a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetének központjaként született házon az állam most rövid időn belül másodszorra próbált túladni, egy harmadik nekifutásra azonban minimum szükség lesz majd ahhoz, hogy a próbálkozást siker koronázza – épp úgy, ahogyan a közeli Arany János utca 25. (ép. Wellisch Alfréd, 1905–1907) esetében, amely augusztus 26. és 28. között pontosan nulla ajánlatot gyűjtött be.
A kevesebb mint 2,2 milliárd forintért (2.187.448.000 Ft) meghirdetett sarokház eredetileg a Salgótarjáni Kőszénbányák Rt. vezetésének adott helyet. Homlokzatán ma is számtalan, az eredeti hasznosítást idéző dombormű látható, belső terében pedig a századforduló két fontos művésze, a bútorgyáros Thék Endre, illetve a legszebb hazai üvegablakok jó részéért felelős Róth Miksa dolgozott.
