Mennyi most egy korsó sör Krakkóban?
Nagyjából annyi, mint itt. Sok.
Ezt tulajdonképp csak azért kérdeztem, mert nemrég, június közepén jöttél meg onnan, ahol hat hetet töltöttél egy ösztöndíjjal. Bár érdekes téma, hogy van-e még valami közös a volt szocialista tábor országaiban…
A Visegrád Literary Residency ösztöndíjasa voltam, hat hétig dolgozhattam nyugodt körülmények között a Willa Decjuszában egy cseh, egy lengyel és egy szlovák kollégával egyetemben. A szlovák prózaírót, Pavol Rankovot, elvileg nálunk is ismerik, négy regénye jelent meg, mind a négy a Kalligramnál, az utolsó 2023-ban. Kivételes lehetőség az ilyen, igyekeztem minden tekintetben kihasználni.
Mennyit dolgoztál?
Sokat, de keveset. Elég munkás típus vagyok, szeretek dolgozni. Napi nyolc órát igyekszem írni itthon is, ezt tartottam. De, ha kilóra nézzük, Krakkóban nem írtam sokat, mert nem volt mit, ugyanis áprilisban, a 2031 bemutatójával egy majdnem hároméves szakasz zárult le a szakmai életemben. Ez a rezidencia leginkább arra volt jó, hogy kitaláljam, merre tovább. Írtam novellákat, de, ami fontosabb, elkezdtem kidolgozni új, nagyobb anyagok koncepcióit, összeraktam két dráma szinopszisát és körvonalazódott egy regény is. Ez utóbbiban megpróbálok egy kicsit ellépni végre a saját valóságomtól.
Attól tulajdonképpen az első regényedben is megpróbáltál, ha szűk családi körben játszódik is. Persze sok múlik azon, mit nevezünk valóságnak: csak azt, ami nagy valószínűséggel tényleg megtörtént, vagy azt is, ami megtörténhetett volna vagy meg kellett volna történnie. És akkor még mindig kérdés, mi is történt valójában…
Igen, ezek a Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek nagybetűs kérdései.
De azért alapvetően a regényemet minden metajáték és narratív szívózás ellenére szorosan odaláncolja a bulvárvalósághoz, hogy a nevek valóságos személyek nevei, a szüleiméi, a szerelmemé, az enyém. Potozky Laci, a mentorom és egyben szerkesztőm, cseszegetett is, hogy miért hívják Zsombornak a főhőst, micsoda narcisztikus modorosság ez, de szerintem a végére meggyőztem, hogy jó ez így.
Lehet, hogy a sör árát csak hallomásból ismered? Nem tűnsz bohém típusnak.
Visszafogott alkat vagyok, ez tény. Alapvető gyerekkori élményem, hogy apám közösen részegedik le a pólós haverjaival, de mindig ő az, aki a legjobban tartja magát. És az is van, hogy nagy dolgokat akarok véghez vinni, aminek a legalapvetőbb feltétele, hogy komolyan vegyem a munkát.
Arra hogy jöttél rá, hogy te írni akarsz?
Ezt a kérdést minden interjúban felteszik, de általában úgy szokott elhangzani, hogy „Minek a hatására kezdtél el írni?”
Minek a hatására kezdtél el írni?
Fogalmam sincs. Kiskamasz korom óta írok, különböző dolgokat. Egyszerűen jólesett, élveztem. Aztán úgy maradtam.
Édesapád, aki híres vízilabdás és még híresebb edző, nem szomorú, hogy nem sportoló lettél?
