Arra ébredtem, hogy orosz propagandista vagyok.
Ezen kissé meglepődtem, csóváltam is a fejem, hogy hogyan nem vettem észre a dolgot. Az embernek sok mindenen át tud siklani a figyelme, de azért az csak feltűnne, hogy egyik nap még tikkel a PTSD-től, másnapra meg vigyázban állva képviseli az orosz birodalmi érdekeket a nappaliban.
Pláne, hogy a bankszámláján sem állt be változás.
Mivel a Kreml nem utalt, és azokat a 85 mm-es orosz aknagránátokat, melyek majdnem megöltek 2022 telén Irpinyben és 2023 tavaszán Donyeckben, nem tudom őszinte mosollyal fizetésnek tekinteni – nem igazán értettem, hogyan jutottam el ideáig.
Annyit követtem el, hogy írtam egy tárcát a közösségi oldalamra arról az ukrajnai magyarról, aki állítólag belehalt abba, hogy az ukrán sorozók megverték. Ez így hangzott:
„Kedves Olvasók,
Megrendített magyar honfitársam halála. Magyar író vagyok, nekem mindenkinél jobban fáj egy magyar halála, mert eggyel kevesebben beszélik a kevesek által értett anyanyelvemet.
Eszemben sincs megkérdőjelezni, hogy a kényszersorozás során kapott verésbe halt bele. Tudni természetesen nem tudom biztosan, de azt igen, hogy Ukrajnában brutális kényszersorozás van. Láttam, mint ahogyan bujkáló férfiakat is láttam. Láttam, hogyan bánnak a fegyveresek a civilekkel.
Ukrajna kétségbeesett honvédő háborút vív, és vesztésre áll. Egy egész generáció halt meg vagy nyomorodott meg az orosz birodalmi törekvések miatt, a társadalom kollektív tudata szilánkosra tört. Egyetlen, és kizárólag egyetlen szempontja van: etetni a háborús gépezetet, ami férfiakat eszik.
Ez a túlélés miatt van, nemzetként, népként.
Biztosra veszem, hogy a kényszersorozók állatok, és árulóként kezelik, akik nem szerelnek fel. Ez nem Ukrajna sajátja. Minden háborúban így van, az emberiség történelme óta.
Ez persze nem menti fel az embertelenséget – de meg kell értenünk, hogy az nem etnikailag célzott. Biztosra veszem, hogy számtalan ukránt vertek meg, halt bele ennek szövődményeibe, de ők nem kerülnek bele a hírekbe.
Nem véletlenül írják az ukrán hatóságok, hogy honfitársunk ukrán volt. Nem a nemzeti identitását akarják eltörölni, egyszerűen ha ukrán állampolgár és férfi, elviszik harcolni.
Ennyire rossz a helyzet.
Miközben siratjuk meghalt honfitársunkat, és erőért, kegyelemért imádkozunk a családjának, tudjuk, hogy nem azért halt meg, mert magyar.”
A bejegyzésemben azt igyekeztem hangsúlyozni, hogy bár a saját személyes tapasztalataim alapján nagyon is előfordulhat hasonló eset Ukrajnában, az etnikai hovatartozástól függetlenül mindenkit érint.
