Vannak azok a már-már filmművészeti babérokra törő reklámok, amiknél az ember először el se tudja dönteni, hogy pontosan mit akarnak eladni, csak egyre fokozódó bizonyossággal érzi, hogy most majd mindjárt megjelenik egy energiaital/sör/dezodor, ami jól megváltoztatja a borostás főhős életét. Az F1 című film kellemetlenül hasonlít egy ilyen szépen fényelt reklámra: úgy kezdődik, hogy a kissé lelakott, de azért megbízhatóan sármos Brad Pitt egy lakókocsiból kikászálódva lenyom egy tizenkét órás éjszakai műszakot valami rallin (a Daytonai 24 órás autóversenyen), megnyeri, aztán beül egy nyilvános mosodába. Közben villant néhány mosolyt, meg elejt néhány jól csengő vagánykodást – ezen a ponton még bármilyen reklám lehetne, de azért (ha másból nem, hát a címből) sejtjük, mire megy majd ki a játék. Az életét megváltoztató Nagy Dolog aztán Javier Bardem formájában érkezik, akitől gyorsan megtudjuk, hogy Sonny Hayes (Pitt) régen majdnem-híres Forma 1-es pilóta volt, most pedig természetesen ő az egyetlen, aki megmentheti a csődtől a Bardem által vezetett csapatot, az APXGP-t.
A Top Gun: Maverickért is felelős alkotógárdától (Jerry Bruckheimer producer, Ehren Kruger forgatókönyvíró és Joseph Kosinski rendező) nem is olyan meglepő ez a reklámos beütés, a Top Gun-filmeket se nehéz az amerikai hazafiság propagandájaként értelmezni.
