Az elmúlt évszázadok magyarországi kerámia- és porcelánművészete tele volt elképesztő teljesítményekkel, legyen szó a Zsolnay gyárban született egyedi munkákról, az Eva Zeiselként világhírűvé vált Striker Éva életművéről vagy épp a budapesti épületkerámiákról.
A ma a tehetős gyűjtők kedvencévé vált tárgyak, illetve a házfalakon megbúvó részletek mellett születtek persze olyan munkák is, amelyeket a köznek, sőt a köz egy szűk rétegének szántak. Ilyen réteg volt a filléres szórakozásra vágyó magyarok csoportja is, akik néhány fillérért, krajcárért vagy koronáért előszeretettel vásároltak kínos vagy legalább olcsó poénokat magukon viselő apróságokat.
Az ezeket az embereket kiszolgáló darabok közül néhány a reggeli vécézés fontosságára figyelmet irányító miniatűr darabot Nagymáté Orsolya nemrég saját Instagram-oldalán, a NO! Collectionön mutatott be, rajtuk olyan kitűnő feliratokkal, mint a
Reggeli szórakozás,
a
Csuda jó illat
vagy épp a
Végállomás Szabadka-
kálni.
A sokszor éppen ürítő embereket is mutató olcsó darabokat főleg vásárokban lehetett beszerezni, népszerűségük a két világháború között azonban egyre csak csökkent, majd nyom nélkül eltűntek.
„A tárgyak a legkülönbözőbb alakban tűntek fel a standokon, így létezett például laposabb, ágytálszerűbb verzió is – ez a saját gyűjteményem része –, aminek űrtartalmát kissé talán indokolatlan módon egy alkalommal meg is mértem: hajszálpontosan egy centiliternyi folyadék fér el benne kényelmesen.”
