Meglepő képhármast sodor a bájtszél a kelet-európai internetezők karácsonyfás fotókkal megszórt rónáján: a Panzer-Archeology nevű által vasárnap közzétett sorozat egy Bukarest belvárosában rejtőző park 2005-ös állapotát mutatja, rajta meglepő részletekkel.
A Dan Melinte által a La Broscuțe nevű zöldterületen készített képeken nem nehéz felfedezni a négy furcsa padot, aminek a Harmadik Birodalom közepesharckocsi-típusa, a Panzerkampfwagen V Panther, azaz a Pz.Kpfw. V egykor lánctalpakkal körbevett futógörgői adnak keretet.
A típus a háborút túlélő, zsákmányként a románokhoz kerülő darabjait az ország hadserege az ötvenes évek elejéig aktívan használta, hiszen fontos részét képezték a haderő újjáépítésének.
A bukaresti parkot 2006-ban átépítették, a meglepő ülőbútoroknak pedig nyoma veszett – egyesek szerint német magángyűjteményekben süllyedtek el, mások azonban arra voksolnak, hogy szimplán csak egy szeméttelepen végezték.
A zöld bejárata a Google Térképén itt látható:
A Pantherből egyébként a magyaroknak is jutott:
A hadi helyzet 1944 nyarán rákényszerítette a német hadvezetést, hogy szövetségeseit korszerű, a német logisztikai rendszerbe illeszkedő fegyverzettel lássa el. Ilyen meggondolások alapján került sor 1944. június 10-én a magyar honvédség német fegyverekre való fokozatos átfegyverzéséről szóló megállapodás megkötésére. Ennek értelmében az év végéig a magyar páncéloshadosztályok szervezetét is német mintára kívánták kiegészíteni, vagyis harckocsiezredeikbe egy osztály (zászlóalj) Pz.IV és egy osztály Pz.V Panther harckocsi került volna. A németek 1944 augusztusában 5 darab Panthert át is adtak kiképzési célra. Egyes visszaemlékezések szerint 1944. augusztus 23., vagyis a román kiugrás után egy eredetileg Romániának szánt Panther-szállítmány (mintegy 10-12 darab nehézharckocsi) ugyancsak a magyar honvédség birtokába jutott
– írja a Hadtörténelmi Levéltár 1999-es évkönyvében megjelent tanulmányok egyike, ami hozzáteszi: ezek szinte a háború végéig kitartottak, hiszen az utolsó példánynak a m. kir. 2. páncéloshadosztály 1945. február 24-i jelentésében még látszik nyoma, a március 3-i jelentésben azonban már nem esett róla szó.
