Tudom, hogy hol álltam, mit csináltam épp, amikor kipattant a fejemből a »Nincs semmi másom« refrénje, vagy mikor felötlött bennem a sor, hogy »bár újra hallanám, hogy szólsz hozzám apám«. Mindig emlékszem, hogyan jöttek ezek a kulcsmondatok, még a legszebb dalok ihletett állapotaiból is
– meséli Major Eszter, aki több mint 25 éve foglalkozik dalszövegírással, olyan előadókkal dolgozott, mint Szekeres Adrien és az Unisex, a Hooligans, Kocsis Tibor, Völgyesi Gabriella, Bereczki Zoltán, Kökény Attila vagy éppen Wolf Kati. Bár a rádióba annak idején nem került be, a Nincs semmi másom máig az egyik legfontosabb darab a hosszú dalgyűjteményében: „Ha bárhol megkérdezik, mit írtam, és azt válaszolom, hogy például a Nincs semmi másomat Kökénynek, azt a taxistól kezdve mindenki ismeri, a boltban, a játszótéren, bármerre járok. Ezt egyébként előre meg lehetett jósolni. Mikor meghallottam a demót, rögtön tudtam, hogy ezzel a dallal olyasmit csinálhatunk, ami nagyon sok ember életében fontos lesz. Éreztem is ennek a felelősségét az íráskor.”
Duba Gábor 1997 óta a Bon-Bon szövegírója, de írt már például Zoltán Erikának, Hevesi Tamásnak, a Noxnak, a Hooligansnek és Kovács Katinak is – neki is tekintélyes dallistája gyűlt össze az évek során. Legismertebb alkotása talán a Valami Amerika főcímdala, de ő írta a második rész egyik ikonikus dalát, a nemrég elhunyt Tompos Kátya által énekelt Magányos csónakot is. Ha választásra kényszerítik (mi pedig megpróbáltuk), talán ezt említené az egyik kedvenceként az eddigi munkái közül.
Mikor a Magányos csónakkal felhívtak, azt mondták, a történet szerint elbukik a musical, úgyhogy valami gagyi, nyálas szöveg kéne. Meghallgattam a zenét, baromi jó volt. Rögtön szóltam is Herendi Gáboréknak, hogy én megírom szívesen, de szerintem ez hatalmas sláger lesz. Végül nem egyszerűen azt csináltam, amit kértek; úgy írtam meg, hogy ne csak a filmben, hanem teljesen önállóan is működjön – és tényleg sláger lett belőle.
Jókor lenni jó helyen
Duba Gábor a dalszövegírástól talán a lehető legmesszebb kezdte karrierjét: előbb autóvillamossági szerelőnek tanult, majd közlekedésmérnöki tanulmányokat végzett. Aztán az egyetem alatt egy reklámügynökséghez került, ahol kreatív szövegeket írt. Dolgozott egy másik szövegíró is az ügynökségnél: Geszti Péter, aki ekkoriban már elismert dalszövegíróként is működött. Mikor egy alkalommal Zoltán Erika hozzá fordult segítségért egy készülő lemezéhez, Geszti épp nem ért rá, így hát továbbküldte az énekesnőt „egy nagyon jó dalszövegíró kollégájához.” Nagyvonalú bemutatás volt ez, meséli Duba Gábor, addig ugyanis egy darab dalszöveget írt csupán, egy barátjának. Mindenesetre elvállalta Zoltán Erika felkérését, és el is készült a lemez, az első, amelyen dalszövegíróként közreműködött. Az album stúdiófelvételével párhuzamosan zajló szövegírás kissé rendhagyó módon zajlott:
Nyár volt, úgyhogy én a Balatonon voltam a családommal. Ha megvolt egy szöveg, kimentem egy közeli telefonfülkéhez, felhívtam a londoni stúdiót, beüvöltöttem a fülke számát, letettem a telefont, visszahívtak, és a kockás papírról bediktáltam a szöveget
– meséli. Az együttműködés jól sikerült, el is kezdtek érkezni a felkérések. „Egyszer csak előkerült a Bon-Bon, akikkel most már 27 éve dolgozom együtt. Az jelentette a nagy ugrást a pályámon, mikor megírtam a második lemezüket ‘97-ben. Ők akkoriban kezdtek befutni, velük együtt pedig engem is megismert a szakma.”
Major Eszter, ahogy mondani szokás, jókor volt jó helyen: egészen pontosan 1997-ben, a barátai stúdiójában, az Unisex első lemezének felvételén. Ő mondjuk csak tanulni járt oda, épp az államvizsgájára készült a Pető Intézetben. Mikor Szekeres Adrien nekiállt felénekelni a dalokat, és ráeszméltek, hogy egy-két helyen nem jön ki a szöveg a zenére, Eszter segített farigcsálni rajta. Aztán egyre többször segített. Aztán már olyan is előfordult, hogy plusz versszakot kértek tőle. „1997-ben járunk, nem volt mobiltelefon, egyszerűen ott helyben meg kellett oldani ezeket a helyzeteket. Végül négy dalt írtam arra a lemezre” – meséli. Innentől kezdve pedig nem is volt megállás: „Pici a szakma, hamar híre ment, hogy dalszöveget írok. Pláne, hogy az Úgy szeress rögtön rádiós sláger lett. Nagyon sok zenész ismerősöm volt már korábban is, a VIP zenekarral is egy barátom kötött össze. Nekik volt egy daluk, amire nehezen született szöveg, és már igazán sürgetett az idő, mert pár nap múlva klipet forgattak volna hozzá. Beajánlottak hát hozzájuk, és egy nap alatt elkészült a Keresem a lányt. Onnantól kezdve tényleg felkerültem a térképre.”
Ilyen jellegű képzés eddig nem nagyon volt, bár épp a következő, 2024/25-ös tanévtől már több opció közül is válogathatnak, akik könnyűzenével szeretnének foglalkozni: az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán Kollár-Klemencz László kezdeményezésére indul dalköltő szakirányú továbbképzés, a Póka Egon Művészeti Akadémia pedig a tervek szerint a Miskolci Egyetemmel karöltve indítja el jövőre a Demeter Szilárd által megálmodott, egyetemi diplomát adó könnyűzenei képzést. Ezeknek az átfogó képzéseknek a dalszövegírás is részét képezi majd.
Korábban azonban jobb híján a gyakorlatban tanultak a dalszövegírók, noha a szakma korántsem új: mióta van magyar nyelvű zeneipar, azóta vannak külsős dalszövegírók is. Számos példa akad hasonló együttműködésekre: az Omega magyar nyelvű szövegeit sokáig Adamis Anna, Laux József dobos felesége írta, Cseh Tamás dalainak szövegét Bereményi Géza vetette papírra, S. Nagy Istvánhoz többek közt olyan legendás előadók életműve kötődik, mint Koncz Zsuzsa, Szécsi Pál meg Máté Péter, és Horváth Attila dalszövegeire épültek például a Piramis, a Korál, a Bojtorján, Cserháti Zsuzsa és Horváth Charlie lemezei, hogy csak néhányat említsünk az ismert példák sorából.
Hogy a széles nyilvánosság tisztában legyen vele, ki írja valójában az ismert dalok szövegeit, az sem mostanában, sem a legendás dalszövegírók idején nem volt egyértelmű: igazi háttérszakma a dalszövegíróké, akiket jellemzően elkerül a reflektorfény. „Én még a szakmán belül is találkoztam olyannal, aki nem tudta, hogy dalszövegeket írok. Tényleg nagyon háttéremberek vagyunk, de én ezt nagyon szeretem. Nem érdekel a nyilvánosság.”
