A magyar reklámtörténet furcsa fejezetét mutatta be kedden reggel a Magyar Órások Munkái nevű, a rég elfeledett mesterek nevét őrző időmérőket is összegyűjtő Facebook-oldal, ami friss bejegyzésében a Kaposváron működő ékszerész, órás és látszerész, Csajághy Antal (1876-1927) vevőcsalogatónak szánt néhány soros hirdetéseit mutatta be.
Az 1635-ben, Esterházy Miklós nádornak köszönhetően nemességig jutó család leszármazottja 1900-ben nyitotta meg az üzletét a város szívében, rövidesen pedig minden bizonnyal Kaposvár legjövedelmezőbb üzleteinek egyikével büszkélkedhetett, hiszen az ékszerészek közül neki kellett befizetnie a legtöbb adót.
A negyedszázados pályája során a vármegye törvényhatóságának, a város képviselőtestületének, illetve a kereskedők és iparosok egyesületének soraiban is jelen lévő Csajághy hosszú időn át szinte napi rendszerességgel jelentette meg a reklámjait a vármegyei, illetve városi lapokban, azok jó részére ma azonban már minimum ferde szemmel néznénk – hiszen kinek lenne kedve például viccelődni azzal, hogy a kedves vásárló biztosan nem fog meghalni a borospincékben tárolt musttól, ha inkább hozzá fordul, és arany-, vagy egyéb ajándéktárgyakat vesz, amik halál helyett csak szerencsét hoznak?
Ennél is erősebb a szabadkai gazdag úrikisasszony, az udvarlói egyikét anyja meggyilkolására rábeszélő Haverda Mariska nevének citálása, aki a börtönbüntetését töltötte épp Márianosztrán, Csajághy azonban azt állította, hogy a nő „rövid szabadságideje” alatt egy napot Kaposváron töltött, csupán csak azért, hogy megnézze az ő kirakatait:
Mindezek után persze már teljesen ártatlan humorral operál a Föld mellett minden hetvenöt-hetvenhat évben elsuhanó, néhány hónapja már felénk tartó Halley-üstökös feltűnésének kapcsán heteken át újra és újra közölt néhány soros, ami kijelenti: az üstökös megjelenése sem idéz akkora feltűnést, mint a már említett kirakat:
