A mai MÉH, azaz a Melléktermék és Hulladékfeldolgozó Válalat elődje 1950-ben, a tömeges államosítások időszakának derekán való létrejötte távolról sem jelentette azt, hogy Magyarországon korábban nem volt divat az újrahasznosítás: mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a cégtáblák, illetve egyéb tárgyak építőanyaggá, pinceajtóvá, vagy épp az anyaguk beolvasztásával születő, egészen más dolgokká való átlényegülése.
A gyakorlat élő példáival ma is országszerte találkozunk, kevés azonban annyira szuper, mint az egyik legfantasztikusabb magyar nyelvű Facebook-csoport, a nevével ellentétben az egész ország tipográfiai állapotát bemutató TIPO Budapest egyik bejegyzése, amihez feltöltője a következő mondatot fűzte:
Tiszta Hungária, rendes körút! Fali-ujság!
![Faliújságként élte túl az elmúlt hetvenöt évet egy budapesti fakereskedő cégtáblája 1](https://s.24.hu/app/uploads/2024/04/434757132_396065573234496_7682591667949096105_n.jpg)
A poszthoz kapcsolt, első látásra nem igazán érdekes fotón egy faliújság látszik, rajta az elmúlt évtizedek hirdetményeinek nyoma mellett néhány aktuális papirossal, közelebbről megvizsgálva azonban két érdekes részletre figyelhetünk fel – ezek egyike
a másik pedig
A faliújsággá való átalakítás előtt a tárgyat ugyan kisebbre vágták, a két, egymást részben fedő reklámfeliratból azonban így is ki lehet olvasni a nyomozáshoz szükséges információkat:
![Faliújságként élte túl az elmúlt hetvenöt évet egy budapesti fakereskedő cégtáblája 2](https://s.24.hu/app/uploads/2024/04/434757132_396065573234496_7682591667949096105_n-1.jpg)
A lényeges nyomot a telefonszám adja, amiről néhány pillanatnyi kutatás után kiderül, hogy a második világháború után megváltozott a hozzá tartozó előfizető: az 1949 decemberi telefonkönyv két különböző pontján olvasható információk szerint
![Faliújságként élte túl az elmúlt hetvenöt évet egy budapesti fakereskedő cégtáblája 3](https://s.24.hu/app/uploads/2024/04/fszekcimnevtarak_20_019_13__pages31-31-page-001.jpg)
A férfiról a kor lapjai, illetve címtárai még többet árulnak el: az 1947 januárjában kiadott telefonkönyv szerint Bruckner már akkor is a Duna-parti ház aljában működtette a faanyag-, láda- és deszkakereskedelmi vállalatát, amit nem sokkal korábban Szántó Tibortól vásárolt meg.
A Fagazdasági Kutató és Szakismertető Központ jelentéseit tartalmazó, fantasztikus nevű A Fa című lap szerint (1948. ápr. 22.) az Országos Faegyesületből frissen megszületett Magyar Fakiskereskedők Országos Egyesülete (FAKISOSZ) alakuló ülésén közfelkiáltással Bruckner Lászlót választotta meg elnöknek, ezt a tisztet pedig a rövidesen már az iparügyi minisztérium miniszteri tanácsosává emelt férfi a következő évben is betöltötte.
![Faliújságként élte túl az elmúlt hetvenöt évet egy budapesti fakereskedő cégtáblája 4](https://s.24.hu/app/uploads/2024/04/magyaripar_1948_1__pages299-299-page-001.jpg)
Az információk áradásának ezzel hirtelen azonban vége szakadt, hiszen a kor az Arcanum Digitális Tudománytárban hozzáférhetővé tett lapjai többet nem árulnak el az ekkor még csak középkorúnak látszó férfiról, a tábla pedig semmilyen más nyomot nem rejt arra nézve, hogy mikor, és hogyan került a város szívéből a Hungária körútra.