A 2008-ban debütáló Kung Fu Panda-franchise a maga szórakoztató egyszerűségével sokaknak belopta magát a szívébe – nem sok derűsebb üzenet van annál, mint hogy az ember akkor is lehet világot megváltó hős, ha lusta és szeleburdi, ráadásul állandóan zabál. A kínai motívumokkal és a kungfufilmek kliséivel operáló történet aztán hamar filmsorozattá nőtte ki magát, sőt spin-off sorozatokat is kapott – ezek dübörögtek is tovább az utolsó, 2016-os harmadik film után is, mozi fronton azonban ekkor úgy tűnt, végéhez ért a történet. Akkori kritikánkban meg is írtuk, milyen tökéletes lezárása volt ez Po sztorijának, és milyen szépen körbeért ezzel a zen bölcselet.
A filmsorozatot gyártó DreamWorks és az eredeti rajzfilmben Po hangját adó Jack Black nyilván nem így gondolták: 2022-ben jelentették be, hogy érkezik a negyedik film.
Az első három rész elég egyszerű recepttel működött:
Hiába telt el az előző rész óta nyolc év, a DreamWorks úgy volt vele, hogy ha már háromszor bejött ez a menetrend, jó lesz negyedszer is. Pót ezúttal korai nyugdíjba küldené Shifu mester, ideje ugyanis új sárkányharcost kijelölnie maga helyett, hogy ő ismét spirituális szintet lépjen, és a Békevölgy szellemi vezetője legyen. Po tehát már megint önreflexióra kényszerül: rá kell jönnie, hogy nem vagánykodhat örökké a hős szerepében, eljön az idő, hogy át kell adnia a stafétát.
Azért nagyon nem kell megijedni, az újabb rész egy kompakt kis nosztalgiacsomag, hozza a fárasztó poénokat és szerethető karaktereket. A zenéért ezúttal is Hans Zimmer felelt, a rendezést pedig Mike Mitchellre bízták, aki animációs folytatások terén már nagyon otthonosan mozog: ő rendezte a Shrek negyedik, az Alvin és a mókusok harmadik és a Lego movie második részét.
Amíg azonban a korábbi részek tele voltak izgalmas vizualitással, és néhol tényleg lenyűgöző párharcokkal, a mostani harcjelenetek koreográfiájáért nem fog sírva könyörögni Jackie Chan. Nem igazán maradnak emlékezetesek a küzdelmek, bár tény, hogy 2024-re már jóval magasabban van a léc (nehéz például bármit lenyűgözőnek látni a Pókverzum-filmek után). Apropó Jackie Chan: a filmsorozat sikerének fontos kulcsai a legendás eredeti szinkron színészei. Az Örjöngő Ötös hangját az amerikai verzióban olyan színészek adják, mint maga Chan, Angelina Jolie, Lucy Liu, Seth Rogan és David Cross. Ők azonban a negyedik részre nem tértek vissza. Ez a hiány pedig a magyar hang híveinek is fel fog tűnni, mert konkrétan maga az Őrjöngő Ötös marad igazoltan távol a teljes filmben – a magyarázat szerint épp mindenki valami életbevágóan fontos saját küldetésen van. Nélkülük viszont elég üres marad a film, Po két bohókás apukája igyekszik betölteni ezt az űrt, de azért érezzük, hogy ez nem az igazi.
A sárkányharcos panda tehát egyedül vág bele újabb kalandjába, a hírek szerint ugyanis visszatért az első filmből megismert nemezise, Tai Lung. Hamar talál társat a nyomozáshoz, a nagyszájú, simlis Zhen (aki az eredeti szinkronban Aquafina hangján szólal meg) kikotyogja, hogy a támadások mögött valójában A Kaméleon áll, együtt indulnak hát felkeresni a gonosz alakváltót. Bár a Kung Fu Panda filmek eddig elég kreatívan használták az állatvilág kisebb-nagyobb szereplőit, megmutatva, mennyi lehetőség van a nem agyoncsépelt állatkarakterekben (a második rész főgonosza például egy kardozó pszichopata páva volt), a sunyi tolvaj Zhen itt természetesen egy róka. Az ő karaktere egy nagyon kiszámítható, nagyon unalmas ívet ír le a filmben.
Azért így is akad némi izgalmas vizualitás, és azt is megnézhetjük, ahogy Po megküzd saját gonosz alteregójával. Amilyen változatos kinézetre, olyan üres karakter lett belülről a kaméleon: egy félmondatos háttérsztorival letudják a történetét, innentől kezdve annyit lehet tudni róla, hogy világuralomra tör és nagyon gonosz.
A hasonló felépítésű filmeknél és sorozatoknál sokszor jelent nehézséget, hogy mindig eggyel nagyobb kihívást, eggyel félelmetesebb gonosztevőt kelljen legyőznie a hősnek. A harmadik rész főgonosza a mestereket fordította Póék ellen, innentől pedig már nem nagy ugrás, hogy most A Kaméleon a korábban feltűnő gonoszokat veszi elő. Ez egyébként arra remek lehetőség, hogy végigtekintsünk az eddigi filmekben megismert nemeziseken, és rájöjjünk, hogy azok sem voltak kifejezetten kreatívak.
Ha hinni lehet a híreknek, lesz még esélye a sorozatnak csiszolni az eddigi nem túl izgalmas főgonosz-felhozatalon: ugyan még nem erősítették meg, hogy lesz Kung Fu Panda 5 is, de a rendező, Mike Mitchell elárulta, hogy neki már vannak ötletei, ha esetleg felkérik. A The Directnek mesélt róluk:
Ez egy igazán fura rajongói elképzelés. Volt egy poén a harmadik részben, amikor Po egy falon meglátta Delfin mester páncélját, és teljesen odavolt. Mintha belém csapott volna a villám, arra gondoltam: mi lenne, ha Po legközelebb víz alatti kalandokba csöppenne? Azon töröm a fejem mostanában, van-e olyan óceán, amelynek lakói kungfuznak.
Mitchell ötlete akár meg is valósulhat (bár szerinte jóval drágább lenne a vízalatti történetet megvalósítani, mint az eddigi részeket). Nem valószínű, hogy Dreamworks épp most állna le a panda történetével, a negyedik rész már most óriási siker: a bevételek alapján a Kung Fu Panda ezzel a filmmel a hetedik legsikeresebb rajzfilm-franchise lett. Pedig a stúdió akár meg is fontolhatná a film üzenetét. Jóllehet Po története mindig inkább a kisebb korosztályra volt célozva, azért rendre fel-feltűnnek benne egészen felnőttes gondolatok (na, nem annyi, mint mondjuk egy Pixar-filmben). Itt ez kétségkívül a továbblépés képessége, Pónak a nagy kaland közepette azért arra is rá kell jönnie, hogyan engedje el a menő sárkányharcoskodást és lépjen tovább az életével.
Mindenesetre aki szereti Pót és eddig is megbékélt a filmsorozat monotonitásával, az egészen picit fog csak csalódni.
Kung Fu Panda 4., 2024, 94 perc. 24.hu: 6/10
