Megkereste az Index a nemzeti ünnep apropóján Széchenyi-díjjal is elismert Hermann Róbert történészt, az 1848-1849-es események elsőszámú kutatóját, hogy megkérdezze a véleményét a néhány nappal ezelőtt bemutatott, Rákay Philip és Szente Vajk producerek nevével fémjelzett, Lóth Balázs által rendezett Most vagy soha! című filmmel (kritikánk róla itt olvasható) kapcsolatban.
A szakember válaszában nem fogta vissza magát – előbb kijelentette, hogy az IMDB-n jelenleg látható 1,5-ös értékelést túlzottan pocsék, érzelemvezérelt minősítésnek tartja, hiszen ha az Aranybulla 1,1-en áll, akkor a Most vagy soha! legalább egy ötöst érdemelne, majd hozzátette: az
legalább megpróbált film lenni, amit az Aranybulláról aligha mondhatunk el.
Hermann szerint a munka egy
XIX. századi népszínmű, egy hollywoodi blockbuster és egy ötvenes évekbeli szovjet partizánfilm sajátos hibridje,
amivel kapcsolatban nyilvánvalóan nem elvárható, hogy csak a színtiszta tényekre szorítkozzon, hiszen Tarantinónak a Becstelen brigantykkal egy teljesen alternatív történelmi eseménysorozatot sikerült bemutatni, a Most vagy soha! azonban
Már a film eleje egy ordas nagy hamisítás, mármint az a rész, amikor március 14-én az osztrák katonaság szétver valamilyen gyűlést. A valóságban senki sem vert szét semmit, az Ellenzéki Kör esti gyűlése befejeztével a résztvevők szépen hazamentek. Talán a hatósági erőszak utalás akart lenni 2006 októberére? Nem tudjuk…
A történész hozzátette:
A hiánynak aztán voltak hozadékai, többek közt a következők:
- március 14-én az osztrák katonaság valójában semmilyen gyűlést nem vert szét, az Ellenzéki Kör tagjai szimplán csak hazamentek,
- az osztrák lovas katonák gyalogsági egyenruhát viseltek,
- az osztrák katonák egyike igazoltatta Petőfiéket, pedig személyi okmányok ekkor még nem léteztek,
- a magyar nyelv bevezetését követelő mondatok, amik annak fényében komikusak voltak, hogy 1844 óta a magyar volt a hivatalos nyelv,
- a németellenes hangulat, ami Pesten és Budán ekkor nem volt tapasztalható, hiszen a város épp annyira német volt, mint magyar
- a történet szerint egy ponton a gránátosokat rendelték ki, azok helyett azonban sorezredi katonák érkezte, mivel nem medvebőr fejfedő volt rajtuk,
- a katonák közti párbeszédben magyar, német és olasz vezényszavak is elhangzanak, pedig ez akkor szigorúan német volt
- a katonák Ignaz von Lederer lovassági tábornokot szimplán csak Herr Generalnak szólítják, pedig az excellenciás uram, a vezénylő tábornok úr, vagy akár a nagyméltóságod lett volna a helyes megoldás, egy Herr General miatt ugyanis az alárendelt hirtelen az isten háta mögött találta volna magát.
- Farkasch, a fedett ügynök utasította a Pest városa által fenntartott rendőrséget, pedig erre nem lett volna lehetősége, sőt, a férfi később az államrendőrség tagjaként hivatkozott magára, ami 1848-ban még nem létezett.
- Farkasch előbb egy fojtásnak szánt papírgalacsint, majd a golyót töltötte a puskájába, de az osztrák hadsereg ekkor nem zuhagolt lőfegyvert használt, így az szimplán csak kigurult volna belőle.
- Táncsicsot a kiszabadításakor pedig még Stancsicsnak hívták.
Hermann végezetül hangsúlyozta:
Nem oda akarok kilyukadni, hogy nem alkothattak volna egy fikciós kalandfilmet a szerzők. Dehogynem, természetesen alkothattak volna. No de akkor is illett volna legalább megpróbálni korhűnek és hitelesnek maradni. Ez viszont nem sikerült, és ezért helyenként átmegy önmaga paródiájába a mozi. Ezek csak a történészi észrevételek, és akkor még nem is érintettük a film esztétikai vonatkozásait…
