A válasz, legnagyobb meglepetésünkre, a tudomány.
A Házasság első látásra eredetileg egy dán reality volt, amit aztán az egész világon nagy sikerrel kezdtek átvenni – az amerikai verzió a tizennyolcadik évadnál tart, a brit a nyolcadiknál, az ausztrálok pedig már tizenegyedszerre futnak neki a történetnek, de számos spin-off is készült ezek mellé. Magyarországon is volt már egy próbálkozás, 2017-ben az RTL készített belőle egy évadot ugyanezzel a címmel.
A koncepció a címből is kitalálható: adott néhány elkeseredett szingli, akiket szakértők összepárosítanak, hogy aztán az oltár előtt találkozva eldönthessék, bevállalják-e az esküvőt. Mármint tényleg, ezen a ponton ott a két család, lovashintó, anyakönyvvezető, tanúk, és minden, ami kell.
Ehhez a fajta műsorhoz két dolog kell. Elkeseredett emberek, akik hajlandók furcsa dolgokat csinálni kamerák előtt – például idegenekkel összeházasodni. Jelen esetben kétségbeesett szinglik, akik sok év hiábavaló próbálkozás vagy csúnya pofára esés után úgy vélekedtek, eddig bizonyára rosszul csináltak valamit, és majd most, egy országszerte sugárzott, kertévés realityben fogják megtalálni az igazit. És valami frappáns körítés, ami elhiteti a szereplőkkel és a nézőkkel, hogy bizony, ez jó ötlet lehet. Ebben a sorozatban ez az úgynevezett tudomány.
„A különleges formátum a párkeresés új dimenzióját nyitja meg azoknak a magányos szíveknek, akik a tudományt hívják segítségül az igazi megtalálásához” – ígérik az alkotók.
Nem kell azért sokáig kapkodni a fejünket, hogy kiderüljön, nem atomfizikáról van szó, inkább a fogkrémreklámok készítési elve látszik itt érvényesülni: egy fehérköpenyes, nyájasan mosolyogó orvosnak mindent szívesebben elhisz az ember, mintha a narrátor mondja. Jelen esetben orvosok helyett szakpszichológusokra bízhatja magát a kedves néző, egészen pontosan háromra: Gaál Viktorra, aki már az RTL-féle verzióban is feltűnt, Tóth Melindára, akinek a kötődés és elköteleződés a szakterülete, valamint Sarkadi Bálintra, aki szexuális tanácsadóként is működik. Az ő feladatuk volt, hogy tudományos alapon összepasszintsák a jelentkezőket.
Gaál Viktor még az RTL-es verziónál így fogalmazott:
„Számomra ez a műsor egy nagyon érdekes kísérlet. Ugye valójában arról van szó, hogy leteszteljük, hogy a pszichológia tudománya hol tart most, hogy mire vagyunk képesek a pszichológia segítségével. Vajon be tudjuk-e jósolni, hogy kik azok az emberek, akik látatlanul összeillenek, és akik között működhet a kémia?!”
Az ideális párok feltérképezésére egészen sok eszközt bevetettek: volt itt neurofeedback gép, ami Gaál elmondása szerint az agyhullámokat követi, ennek segítségével mérték, hogy hogyan reagálnak a jelentkezők bizonyos személyiségjegyekre, de bevetették a mesterséges intelligenciát is, hogy az a betáplált tulajdonságok alapján fantomképet készítsen a tökéletes partnerről. Sőt, még az úgy nevezett „fehér póló tesztet” is elvégezték, mely során a férfi jelentkezőket megkérték, legyenek szívesek egy napig parfüm nélkül beleizzadni egy fehér pólóba, hogy aztán a női jelentkezők ezeket végigszagolgathassák, és a feromonok alapján ráismerjenek, kivel kompatibilisek. Emellett persze el is beszélgettek a jelentkezőkkel, és a begyűjtött adatok alapján nekiálltak immár a kamerák előtt kitetriszezni, vajon ki-kivel illik majd össze.
Ha már tudomány, a világszerte futó tévéműsor sikerrátája nem túl biztató (amennyiben a sikert a házasságok megmaradásának tekintjük), a négy-hat párból a legtöbb általában a műsor végéig sem bírja, de a lezárást követően is sok a válás. Az RTL-es verzióban például négy párból egy maradt együtt, öt nappal később azonban ők is elváltak.
Bár mi nézőként szkeptikusak maradtunk a párosítások pszichológiai megalapozottságát illetően, ez a TV2 szereplőiről nem mondható el. A legkülönbözőbb területekről érkező karakterek (van itt személyi edző, étteremvezető, vállalkozó, szempilla stylist, menedzser) bizakodva néznek a jövőbe. Az első részben két leendő párost ismerünk meg (már ha megismerésnek lehet nevezni a percekig tartó zenés-vonulós lassított felvételeket kisestélyiben, bikiniben vagy – a férfiak esetében kötelezően – félmeztelenül, néhány mondat bemutatkozással kiegészítve). Egyelőre azonban minimális a drámai feszültség, inkább mintha egy esküvőszervező promóanyagát néznénk majd’ egy órán keresztül. Ruhaválogatás, öltözködés, sminkelés, drónfelvételek a gyönyörű helyszínekről, a lovashintókról nem is beszélve.
De akad azért egy kis reality is elbújtatva a montázsvideók között. Az mindenképp jó hír, hogy nem celebeket nézünk, vannak izgalmasnak tűnő háttértörténetek, elhullanak az első könnyek a bemutatkozók alatt, és az is egyértelműnek látszik, hogy lesznek itt kockázatos párosítások.
Ráadásul az esküvőre sem veszi elő mindenki a jó modorát: sanda pillantásokat vetnek a másik családra, kaján vigyorral tippelgetik, vajon tetszeni fog-e rokonuknak a zsákbamacska házastárs, sőt, olyan is akad, aki magára vállalja az információgyűjtés terhét, és a vendégseregen átkiabálva érdeklődik a másik oldaltól, van-e gyereke a kedves vőlegénynek. Egészen furcsa élmény, hogy mi a képernyőn keresztül lessük, ahogy mások élőben bámulják az előttük kibontakozó valóságshow-t, mindenesetre ez a rész jól működik.
Mondjuk sokat elmond a sorozatról, hogy a vendégsereg a szkeptikus nagyikkal izgalmasabbnak ígérkezik, mint maga a páros, de tény, hogy utóbbiból még nem sokat láttunk. Mindenesetre azért megvan a maga romantikája az oltár előtt sebtiben elsuttogott „amúgy pesti vagy?!” kérdéseknek is.
Március 18-tól minden hétköznap este lehet majd követni a friss házasok mézesheteit.
