A szuperhősök képesek elbánni a bolygófaló Galactusszal, a gonosz Mutáns Testvériséggel és a világuralmi terveket szövögető Fátum Doktorral, de a nézői érdektelenséggel szemben ők is tehetetlenek. Lehet, hogy 2023-ra úgy fogunk emlékezni, mint arra az évre, amikor reális lehetőséggé vált a szuperhősfilmek visszaszorulása a moziban.
Két grandiózus bukás, a DC képregénykiadóhoz köthető Flash – A Villám és a Marvel stúdióban készült Marvelek keretezte az évet, de a közbeeső, a pénztáraknál jobban teljesítő filmek is messze elmaradtak a legnagyobb szuperhőssikerektől. Karácsony előtt még bemutatják az Aquaman és az elveszett királyságot, de kevés rá az esély, hogy éppen ez a film mentené meg a műfaj gyenge évét.
Nem csak az idei kudarcok, más jelek is arra mutatnak, hogy a szuperhősfilmek népszerűsége túl járhat a zenitjén. Meglepően sok hollywoodi filmes ad hangot az efölött érzett örömének, illetve a műfajjal szembeni ellenérzéseinek. Miért gondolhatjuk azt, hogy a jövőben egy kicsit kevesebb szuperhőssel találkozhatunk majd a moziban, és miért nem valószínű, hogy ezek a történetek teljesen el is tűnnek? Milyen hatalmas bukásokat élt túl már eddig is a műfaj, és beszélhetünk-e egyáltalán a trend visszaszorulásáról, ha több körülöttünk a szuperhősös mozgókép, mint valaha?
„Nem ezért lettem színész”
„Ez csak egy szakasz. Olyan szakasz, ami szerintem túl hosszúra nyúlt, de mégiscsak átmeneti divat, amiből annyit láttam már” – foglalta össze véleményét a szuperhősfilmekről Jodie Foster az amerikai Elle magazinnak november végén. Mintha a színésznő örült volna neki, hogy a színészszakszervezet sztrájkja után újra szóba állhat a sajtóval, az interjúban egymást érték az erős kijelentések, és a szuperhősfilmek kapták tőle a legepésebb megjegyzéseket. „Nem ezért lettem színész. Ezek a filmek nem képesek megváltoztatni az életemet. Remélhetőleg marad hely más dolgoknak is” – tette hozzá.
Nem ő az egyetlen világhírű filmes, aki év vége felé velős és kritikus állításokat fogalmazott meg a műfajról. John Woo, aki a húsz éve készült A felejtés bére után idén tért vissza Hollywoodba – Csendes éj című akciófilmje karácsonyi premier –, a szuperhősfilmeket annyival intézte el a New Yorkernek adott interjújában, hogy sosem szerette a számítógépes trükkökkel készült filmeket és a képregény-adaptációkat.
Inkább Martin Scorsese filmjeit szeretem, azt a típusú mozifilmet. Alig várom, hogy láthassam a Megfojtott virágokat. A régi vágású filmeket szeretem, tudja? Az igazi mozit.
Nem véletlen, hogy Woo éppen Scorsese új filmjét állította szembe a szuperhősökkel. Alighanem a Megfojtott virágok rendezője volt az első nagynevű hollywoodi szerző, aki élesen bírálta a szuperhősfilmes trendet. A Marvel sikereiről 2019-ben azt mondta, azok „nem filmek”, inkább vidámparki látványosságok. Idén Scorsese új filmje sajtókörútján hasonlóan keményen fogalmazott.
Úgy tűnik, Hollywood egy részének is kezd elege lenni a szuperhősfilmekből, amelyek az utóbbi években leuralták a mozipénztárakat, nem mellesleg felszívták a tehetségeket a filmipar különböző területeiről. Kevés világsztár akadt az utóbbi években, aki nem vállalt szerepet Marvel- vagy DC-filmben, még ha jelentős részük számára csak egyszeri kitérő, alkalmai pénzkereset maradt is a szuperhősös kaland (szuperhősrajongó legyen a talpán, aki fejből megmondja, melyik Marvel-adaptációban játszott Tim Roth vagy Cate Blanchett).
Ám a jövőben talán jobban megfontolják, érdemes-e többrészes szuperhőssorozatokhoz elköteleződni. Ezra Miller karrierje idén egyébként is lejtőre került a színész aggasztó viselkedése miatt, de a Flash – A Villám kétszáz millió dollár körüli vesztesége sem győz meg róla senkit, hogy érdemes rábízni egy újabb, nagy költségvetésű filmet. Brie Larson presztízse is erősen elmarad attól, ahol 2015-ben járt, amikor A szoba női főszerepéért Oscar-díjat nyert. Nem sokkal később aláírt a Marvelhez, és bár a 2019-es Marvel Kapitány még szép anyagi sikert ért el, az idei folytatást, a harmatos Marveleket a stúdió eddigi legnagyobb fiaskójaként jegyzik.
A Marvelek gyártási költsége 275 millió dollárra rúgott, ehhez társulnak a nem nyilvános, de nagyságrendileg ugyanekkora reklámköltségek. A december elejéig elért, kétszázmilliót alulról közelítő világszintű bevétel tehát jókora bukást körvonalaz. Félrevezető lenne ugyanakkor, ha 2023-ból csak a kudarcokat emelnénk ki. A galaxis őrzői harmadik része szépen teljesített a pénztáraknál, bár 850 milliós globális bevétele valamivel elmarad előzménye anyagi sikerétől. A Pókember: A pókverzumon át eredményei megfeleltek a várakozásoknak (ráadásul a filmet biztosan viszontlátjuk az animációs kategória 2024-es Oscar-jelöltjei között), a Tini Nindzsa Teknőcök: Mutáns káosz pedig meglepetéssikert aratott.
Gyártóik azonban nem a szuperhősmércével mérve kisebbnek számító animációs filmektől remélték a legnagyobb mozis bevételeket, hanem az élőszereplős Marvel-folytatásoktól (mint a Marvelekhez hasonlóan, ha nem is ugyanakkora mértékben alulteljesítő A Hangya és a Darázs: Kvantumánia), a Flash – A Villámtól, vagy a december végén érkező Aquaman és az elveszett birodalomtól. A Jason Momoa főszereplésével készült DC-szuperhősfilm első része 2018-ban remek eredményeket hozott – világszinten több mint 1,1 milliárd dollárt –, a folytatás azonban egy olyan szuperhőscsapathoz, a hat éve összeterelt Igazság Ligájához kapcsolódik, amely az eddig ismert formájában már nyilvánvalóan szét is zilálódott.
Kicsit sok lett a multiverzumból
Az intő jelek ellenére mégis korai lenne temetni a szuperhősfilmeket. Noha az utóbbi években úgy tűnhetett, a műfajjal képtelenség mellélőni, ez régen biztosan nem volt így, és a látszat ellenére a 2010-es sikerévekben sem. Hosszú összeállításban lehetne sorolni csak a legnagyobb szuperhősbukásokat, mint amilyen az 1984-es Supergirl, a három évvel későbbi Superman 4 – A sötétség hatalma, vagy a kilencvenes évek szuperhőskísérletei közül több, a feledésnek jobbára átengedett darab, köztük a Dredd bíró, a Fantom vagy az Acélzsaru. A műfaj nagy felfutása az ezredfordulót követően, az X-Men – A kívülállók és a Pókember sikere után indult, de ezekben az években is egymás után szaladtak bele a pofonokba a fellelkesült stúdiók: a Hulk, a Macskanő, az Elektra vagy a Jonah Hex leginkább a producerek és a nézők rossz álmaiban szokott előkerülni.
A 2010-es években aztán megkezdődött a Disney-vel összefonódott Marvel nagy menetelése. A Bosszúállók köré csoportosuló szuperhősfilmek, majd az évtized vége felé a stúdió berkeiben újraélesztett Pókember-folytatások sorra döntötték a bevételi rekordokat, így viszonylag hamar napirendre tértünk az olyan kínos bukások felett is, mint amilyen a Fantasztikus Négyes 2015-ös kiadása volt, vagy az X-Men sorozat dicstelen befejezése, a Sötét Főnix, majd Az új mutánsok.
Mára viszont mintha a multiverzum kezdené kifárasztani a nézőket. Rajongó legyen a talpán, aki képes követni, a soros szuperhősfilm melyik korábbit folytatja, pláne, hogy a műfaj már régóta nemcsak moziban, hanem tévében és streamingoldalakon is egyre bővül. Különösen a Marvel történetei váltak átláthatatlanná a számos sorozat miatt, amelyek közül a Loki és a Wandavízió kifejezetten a párhuzamos univerzumokkal és képzelt valóságokkal zsonglőrködik. Úgy tűnik, a túlkínálat és a vele járó, egyre követhetetlenebb folytatáslogika 2023-ra kezdte el észrevehető mértékben elidegeníteni a közönséget.
Ám ahogy láttuk, a szuperhősműfaj jó néhány bukást túlélt már. Eleve értelmetlen azt feltételezni, hogy egy műfaj eltűnhet vagy „kihalhat” – legfeljebb visszahúzódik, és egy időre kisebb érdeklődés övezi. A nyolcvanas évek második felében, a Farkasokkal táncoló és a Nincs bocsánat sikerei előtt a western eltűnni látszott Hollywoodból, azóta viszont újra folyamatosan a felszínen mozog, ha nem is a legnépszerűbb műfaj.
Leginkább talán a mindig higgadtan és ezúttal optimistán nyilatkozó Christopher Nolannel érthetünk egyet, aki az Associated Pressnek november végén úgy fogalmazott:
Mindig is megvolt az egyensúly Hollywoodban a népszerű, jól bevált címek és a többi film között. Azok a filmek, amelyek visszatérő közönséget teremtenek és azt adják az embereknek, amire vágynak, lehetővé teszik másféle filmek elkészítését és forgalmazását. Ez mindig is a hollywoodi üzletmenet része volt.
