Használjuk most egy kicsit a fantáziánkat! Egy focipályán vagyunk, Travis Kelce, Taylor Swift új fiúja odasúgja csapattársának: „Azt fontolgatom, hogy szakítanom kellene Taylorral”. Valaki meghallja szavait, elindul a pletyka a lelátón. Rajongók, vagyis swiftie-k adják tovább egymás közt a lesújtó hírt, ami az énekesnőig is eljut, aki üvöltve hívja magához az övéit. Travis Taylorhoz siet, a bocsánatáért esdekel. A swiftie-k helyette mondják a bűvös mondatokat: „Hogy teheted ezt velem?”, „Össze akarod törni a szívem?”, legszívesebben szétcincálnák a focistát. Nemcsak átérzik a helyzetet. Átlényegülnek.
A jelenetet el se kell képzelnünk, már elképzelte helyettünk valaki más, a Meat Canyon groteszk animációja futótűzként terjed TikTokon. A videó vicces és abszurd, ugyanakkor lényeglátó is: a rajongótáborban sokan vannak, akik életüket és vérüket adnák a sztárért és eltörölnének a Föld színéről, ha bántanád a legjobb barátnőjüket, a méhkirálynőt.
A koncerteken könnyáztatta arccal fogják egymás és telepatikusan Swift kezét, virtuálisan végzik ki az énekesnő exét, Jake Gyllenhaalt, valamint ezrével fedezik fel az easter eggeket a klipekben, az énekesnő hétköznapi viseletében, vagy az Eras Tour koncertfilmben.
Van is mit boncolgatniuk: Taylor Swift, elmondása szerint, több százezer kis utalást rejtett el klipjeiben, éráit (később visszatérünk rá, hogy pontosan mit is jelentenek ezek az érák) előhívva. A mozaiknak mindig van következő darabja, kirakós közben a bennfentesek elégedettek, a semlegesek pedig vagy kíváncsivá, vagy dühössé válnak.
Taylor visszaveszi, ami az övé
Az univerzumépítésnek izgalmasnak és részletesnek kell lennie ahhoz, hogy működőképes legyen, így Taylor Swift az eddigi életművét is koncepciózusan alakítja és újraformálja. Ezek az érák az albumokról kapták a nevüket, azonban túlmutatnak azokon: egy-egy korszakot írnak le, hangulatokkal, érzelmekkel, színekkel és mesékkel. Az érák jelentősége abban is megmutatkozik, hogy az énekesnő fokozatosan „foglalja vissza” életműve egy-egy szakaszát, egyesével adja ki újra az albumait, „Taylor’s version” címkével ellátva őket. Balhéja a felvételeit korábban megvásárló menedzserrel, Scooter Braunnal így nem csak törés, hanem lehetőség is Swift számára. A régi albumok felfrissülnek az újrakiadással, kiadatlan számok kerülnek elő a fiókból, kiegészítve az eddigieket.
Mivel ez „csak” művészet, nem lenne ebben semmi szokatlan, ha a rajongók nem azonosítanák ilyen szorosan az alkotót az alkotással. Ez a hitelesség a Taylor Swift-imázs része. Az énekesnő ezt úgy fogalmazza meg a róla szóló, Miss Americana című dokumentumfilmben, hogy dalait hallgatva gyakorlatilag a naplóját lapozgatjuk. A filmnek a kócos konttyal, pizsiben fetrengős, vagy a stúdióban burritót zabálós képsorai is a „mintha csak egy barátnőmmel dumálnék” hangulatot próbálják átadni, több, de inkább kevesebb sikerrel, ez a mesterkélt természetesség pedig az Eras Tourban is jelen van.
Egy stadionban pár százezer közeli barátommal
Nyilvánvalóan Taylor Swift előtt is sokan próbálták a hírességek és rajongóik egyoldalú kapcsolatának működését minél inkább megérteni és kamatoztatni, de kevesen váltak a téma igazi szakértőjévé. Swift pont eleget ad magából a rajongóknak személyes drámáiból, véleményéből a meghittség megteremtéséhez. Ebben a közelségben, ennyi információ birtokában a swiftie-k már tudhatják, nem csak hihetik, hogy szövegei autentikusak és tudják, hogy Taylor olyan, mint ők.
A dolog működik: a tennessee-i, kardigános, countryt játszó csajszi láthatóan megemeli az áfabevételeket abban az országban, ahova koncertezni megy. Aki nem engedheti meg magának a csillagászati árú jegyeket, az elmehet a filmre, ami majdnem háromórás játékidejével híven dokumentálja a kaliforniai Inglewood SoFi Stadiumjában tartott első három koncertet. Sam Wrench alkotásában filmes szempontból nincs túl sok meglepetés, viszont ez nem is volt cél. Minden megoldás az eleve adott koncepciót, az érák eddigi legteljesebb bemutatását szolgálja, azzal a céllal, hogy minél inkább úgy érezzük, mi is ott vagyunk a koncerten. Mivel a számokat három fellépésből vágták össze, lehetnek apróbb kontinuitási gikszerek, de így kerülhettek a filmbe a legjobb pillanatok, a legtökéletesebb képkivágatokban.
A koncert menetét követve, egymás után láthatjuk az érákat, amelyeket vizuális trükkök választanak el egymástól.
Egy idő után nehéz követni, ugyanis több, mint tíz különböző szettet láthatunk, tíz különböző mikrofonnal és díszletezéssel, a tíz album szellemiségének illusztrálására. Egy egész stáb segít váltani az albumok között, ennyi öltözködésnél pedig pörögni kell, mint kerékcserénél egy Forma 1-es futamon. A legnagyobb rajongók persze tudják, hogy mi után mi következik és miért, így ha nem vagyunk bennfentesek, érdemes a filmet egy Swiftie-vel nézni.
Taylor Swift köszöni, hogy végre velünk lóghat
Swift nagyon sokféle figurát hoz, a Miss Americanában azt is elmondja, hogy miért. Szerinte a szórakoztatóiparban egy nőnek sokkal többször kell megújulnia, mint egy férfinak, ezért ő maga is rengetegszer áll elő újabb és újabb koncepciókkal. Az Eras Tour mögötti gondolat, hogy mindezeket a koncepciókat egymásba olvassza. Akárhányszor újul meg, Taylor Swiftnek mind az ezer arca ugyanolyan ismerős és barátságos. A fekete latexben földön vonaglás is ugyanúgy jól áll neki (Reputation album), mint a habos-babos ruhában billegés (Speak Now), de tombolás közben is inkább bájos királylány, mint veszélyes vadóc.
A népszerűsége tehát nem véletlen: Swift sokkal ügyesebben szünteti meg a távolságot közte és rajongói között, mint más sztárok, rengeteg energiát tesz abba, hogy egynek látszódjon közülünk. Igyekszik minél többször meglepni a swiftie-ket: lemezbemutatókat rendez saját lakásában, ahol házi készítésű sütivel várja a csapatot, és arra is veszi a fáradságot, hogy minél több videóüzenetre válaszoljon.
Dalszövegei, klipjei erősen táplálkoznak olyan emlékekből, amiken sokan osztozhatunk. Mindig jelen van „az érzés, hogy együtt nőttünk fel” – fogalmaz a Miss Americanában. A közös érzések és emlékek mellett fontosak a nagyon személyesek is: Swift dalaiba foglalja párkapcsolati drámáit is, mégpedig nagy részletességgel. Így az összeborulós lelkizés mellett házi feladatot is kapunk: mindig találgathatunk, hogy az adott szöveg kiről szól. A rejtvényeket pedig mindenki imádja.
A világjárvány idején még több idő volt nyomozni, ez is gyorsította az énekesnő felfutását, mindenki unatkozott és nagyon szívesen foglalkozott mások magánéletével. Ráadásul jött egy hatalmas nosztalgiahullám is, ez pedig pont jó hátszelet adott az újrakiadásoknak. Tényleg mindenki visszament a gimibe, a régi albumok előhívták az első szerelem gyomorban repdeső pillangóit és a csajos pizsipartik körömfestéseit. Mostanra ért be ez a folyamat: 2023-ban a stadionokban robban ki a bezártságban felhalmozódó rajongás.
