Budapest százkét napon át tartó, 1944 karácsonyán indult ostroma óriási veszteségekkel járt: a harcoló felek haderőiben 130 ezres veszteséget, és közel másfélszer több sebesültet eredményező ütközet alatt a fővárosban élők jó része az otthonaikban rekedt, a Vörös Hadsereg katonái nők tömegén alkalmaztak nemi erőszakot, a saját lakásaikban, utcákon, vagy épp különböző üzemekben foglyul ejtett budapestieket – több tízezer embert – pedig málenkij robotra a Szovjetunióba hurcoltak.
Jó részük sosem tért haza, így nem meglepő, hogy a város február 13-as szovjet kézre jutása után a lapok hosszú időn át tele voltak a családtagjaikat, vagy barátaikat keresők hirdetéseivel. Voltak azonban olyan budapestiek, akik valami egészen mást kerestek: egy férfi például
A Népszava 1945. május 4-i számában feltűnt apróhirdetés szerint Galamb József egyszerűen kámforrá vált, pedig a Baross utca 4-ben élő férfinak szüksége lenne a ruhákra:
A figyelemfelkeltő néhány soros felhívás remélhetőleg célt ért, Galamb pedig – miután a tettéről százezernyi olvasó értesült – remélhetőleg jelentkezhetett, hiszen az üzenet többé nem tűnt fel a lapokban.
