Az idén 50 éves hiphop az elmúlt évtizedekben a legnépszerűbb zenei műfajjá vált szülőföldjén, az Atlanti-óceán túloldalán, és közben Hollywoodban is elkezdődött az elnyomott afroamerikaiak önkifejezéseként induló műfaj meghatározó alakjai körül a legendaépítés. Az Eminem főszereplésével bemutatott, a rapper élettörténetéből inspirálódó 8 mérföld 2002-es sikere után a rap aranykorának, a ’90-es éveknek a két legnagyobb mártírjáról, Tupac Shakurról és The Notorious B.I.G.-ről is készült már életrajzi film.
Bár a keleti oldal – nyugati oldal beefbe belehaló rapsztárok tragédiáját bemutató mozik kereskedelmi és kritikai értelemben is csak mérsékelt sikert arattak, a gengszterrap nyugati parti királyainak, az N.W.A-nek a felemelkedését bemutató Straight Outta Compton (magyarul Egyenesen Comptonból) 2015-ös kasszasikere után várható volt, hogy a keleti part talán legikonikusabb rapcsapatának, a fénykorában 10 rapperrel felálló Wu-Tang Clannek a történetét is elmesélik mozgóképes formában.
A tagok száma miatt is grandiózus klán pedig a csapat időközben filmrendezővé is avanzsáló vizionáriusának és zenei agyának, RZA-nak – a Kennedy-testvérek után elnevezett Robert Fitzgerald Diggsnek – és a Hulunak köszönhetően egy nagyszabású, három évadon és összesen harminc részen át húzódó életrajzi sorozattal lépett a legendaépítés következő szintjére. Ennek keretei között a klántagok első, eredetileg is filmszerűen megalkotott szólólemezei a sorozat történetfolyamából kiszakadó, különálló filmként elevenednek meg.
A 2019 és 2023 között bemutatott Wu-Tang: An American Saga (Wu-Tang: Egy amerikai saga) itthon a Disney+-on tekinthető meg. A sorozat a Jim Jarmusch és Quentin Tarantino mentoráltjaként filmessé váló, először zeneszerzőként (Szellemkutya, Kill Bill-filmek), majd rendezőként (A vasöklű férfi) és színészként – a sorozat forgatási szüneteiben például a Russell Crowe rendezte tavalyi Pókerarcban, vagy a Bob Odenkirkből akciósztárt varázsoló Senkiben is kulcsszerepet játszó – is sikereket elérő RZA víziójának köszönhetően egyszerre hozza azt a külvárosi, kisebbségi léttel járó, crackkel fűszerezett nyomort, és rivalizálástól fűtött erőszakot, amit az HBO Drótja is olyan érzékletesen megörökít, illetve a zenei életrajzi filmek és sorozatok legutóbb A Királyban látott felemelkedéstörténetét.
Előbbi hitelességében az utcai bűnözést mikrofonra cserélő klántagok produceri felügyelete mellett sokat segít, hogy több epizódot is a crackfilmek klasszikusának számító, 1991-es New Jack Cityt rendező Mario Van Peebles vezényelt le.
És közben a klán zenei és szövegvilágában meghatározó szerepet játszó kungfu- és gengszterfilmek, s képregények, a videójátékok, illetve a hiphop alapjaiból építkezve, a műfajt még inkább kollázsszerűvé változtató csapat kedvenc játéka, a sakk előtt is méltó módon hajt fejet a széria.
(Aki pedig egy dramatizált sorozat helyett a kőkemény valóságra lenne kíváncsi, annak van egy jó hírünk, a Showtime egy négyrészes dokumentumfilm-sorozatot is készített a klán történetéről, amit 2019-ben mutattak be Wu-Tang Clan: Of Mics and Men címmel.)
Saolin első ötéves terve
A New Yorkból útnak induló, de a város legszegényebb és egyik legrosszabb hírű kerületéből, a szövegeikben előszeretettel csak Saolin néven emlegetett, Staten Island szigetéről származó, ezért kívülállónak tartott csapat annál nagyobb szembeszélben talán nem is indulhatott volna el, mint ahogy az történt.
Bár a hiphop szülővárosában éltek, a sorozatban is többször lenézett lakhelyük miatt az ekkor a mainstreambe épphogy csak betörő szubkultúra számkivetettjei voltak. Vagyis nemcsak az akadályozta őket a sikerben, hogy a hangszerekkel fellépő zenekarokoz képest is nagylétszámú volt az alakulat, hanem a Bronxban megszülető szubkultúra képviselőinek kerületükkel kapcsolatos ellenérzései is.
A Wu-Tang Clan harminc évvel ezelőtt mégis megcsinálta a lehetetlennek tűnő küldetést, amikor egy refrén nélküli, nyolc MC-t felvonultató kislemez szerzői kiadása után lemezszerződést kaptak a Loud Recordstól. Az azóta is rapzenei mérföldkőnek tekintett, 1993. november 9-én megjelent, Enter the Wu-Tang (36 Chambers) című debütáló albumukkal pedig a hiphop hangzásvilágának megújítása mellett zeneipari úttörőkké is váltak.
A kungfu-filmek és képregények világát a rapzenével keresztező, az Egyesült Államokban azóta háromszoros platinalemezzé váló album volt az első olyan lemez, amelyben filmek hangeffektjeit és szintén filmekből származó párbeszédeket vagy monológokat használtak fel a hangmintázás során. Az utóbbi, RZA által meghonosított formula pedig annyira a hiphop részévé vált, hogy tíz évvel később már Kelet-Európába is eljutott – például az egykor a klán nemhivatalos magyar képviselőinek számító Akkezdet Phiai első, idén 20 éves Akkezdet című albumán is számos példa van rá –, és azóta is bevett gyakorlatnak számít.
A zeneipar szabályait azonban nemcsak azzal írták felül, hogy addig elképzelhetetlen méretű rap szupercsapatként leakasztottak egy lemezszerződést. Hanem azzal is, hogy a szerződés lehetővé tette számukra, hogy szóló előadóként más lemezkiadókkal is leszerződhessenek. Így a klán debütáló albuma utáni első szólóalbum például már a rapzenével foglalkozó kiadók non plus ultrájának számító Def Jam gondozásában jelenhetett meg 1994-ben.
Ráadásul a nevét is egy kungfufilmből kölcsönző banda – aminek megálmodója azóta maga is a saolin kungfu mesterévé vált – a távol-keleti kultúra műfajba emelésével az ázsiai amerikaiak előtt is kitárta a hiphop kapuit.
A klán valószerűtlen mégis valós összeállásának története azzal kezdődött, hogy a korábban még Prince Rakeem néven a lemezszerződés kapujában elbukó RZA arra kérte a gyilkos szövegeket nyomó, de a sziget két különböző, egymással rivalizáló lakótelepein, Stapletonban és Park Hillben élő barátait – név szerint Dennis Colest (Ghostface Killah-t), Corey Woodsot (Raekwont), Clifford Smith Jr.-t (Method Mant), Jason Richard Huntert (Inspectah Decket), Lamont Jody Hawkinst (U-Godot) és Jamel Iriefet (Masta Killát) –, hogy tegyék félre az ellentéteiket, illetve a többük számára megélhetést biztosító cracket, és együtt hódítsák meg a rapzene világát, miközben Staten Islandet is felteszik a hiphop térképére.
A társai által gyakran csak The Abbot, azaz A Főapát néven emlegetett RZA a szupercsapatba bevonta két brooklyni unokatesóját: a klán spirituális fejének és géniuszának tartott Gary Eldridge Grice-t, azaz GZA-t – aki azóta például az MIT-n is tartott már előadást a művészet és a világűr kapcsolatáról, de egyszer még Neil deGrasse Tysonnal is hosszas beszélgetést folytatott a hiphop és a tudomány kapcsolatáról –; és a klán őrültjét, Russell Tyrone Jonest, azaz Ol’ Dirty Bastardot (ODB-t)– aki nem bírta a démonaival való harcot, és a csapatból egyedüliként már lassan két évtizede nincs köztünk. (Később a Cappadonna néven rappelő Darryl Hill is csatlakozott a csapathoz.)
A saolini legendáriumban egyszerűen csak ötéves tervként emlegetett hadjárat olyan jól sikerült, hogy az első klánalbumot rögtön négy platinastátuszt elérő szólóalbum követte. A klán második, Wu-Tang Forever című duplaalbuma pedig rögtön a Billboard lemezeladási listájának első helyén landolt 1997 júniusában, Tupac és Biggie Smalls halálának árnyékában – és még ugyanebben az évben négyszeres platinalemezzé vált az Egyesült Államokban.
Fegyveres leszámolásoktól a közös albumokig
A sorozat a New York proliszigetének tartott kerületéből származó rapperek harcait és felemelkedését mutatja be. Emiatt kicsit olyan, mintha a Csepelről Magyarországot meghódító Zámbó Jimmy tragédiáját néznénk A Királyban – csak itt a történet a bűnökkel teli utcai háttér, és a gyakran éles helyzetben eldörrenő fegyverek ellenére is diadallal ér véget.
Az azóta Rihanna és ASAP Rocky első gyermekének „keresztapjává” is váló RZA pedig nemcsak tető alá hozta a sorozatot a Watchmen-film forgatókönyvírójával, a kínai gyökerekkel rendelkező Alex Tse-vel, hanem a finálét is ő írta és rendezte. A széria elkészítésében zeneszerzői feladatokat is ellátó polihisztor ráadásul egy váratlan pillanatban tiszteletét is teszi a záróepizódban, aminek a második album első kislemeze után – a maga idejében a legnagyobb költségvetésű rapvideónak számító – Triumph, azaz Diadal a címe.
Persze hosszú út vezetett idáig, és a sorozat első két évadában leginkább ezen van a hangsúly. Az első epizód például azzal indul, hogy az ekkor még csak Bobby néven emlegetett fiatal hálószobaproducer-rapperhez – akit a 2017-es Oscar-gálán a legjobb film díját emlékezetes körülmények között elnyerő Moonlight (Holdfény) főhősét tinédzserkorában eljátszó Ashton Sanders alakít – beatgyártás közben beállít egy gyerekkori barátja egy olyan fegyverrel, ami még meleg, mert a váratlan vendég nem sokkal korábban Bobby crackárus bátyjának a jobbkezét akarta kicsinálni vele, aki épp a kerekesszékes öccseire vigyázott otthon a támadás idején.
Filmekből albumok, albumokból filmek
A sorozat első felében az utca mocska dominál, amit egyébként a Wu-Tang Clan emelt be először igazán a mainstream hiphopba. Még a második évad eleje is arról szól, hogyan kerül rácsok mögé a New Yorkból egy bizonyos, frissen börtönből szabadult Attila elől menekülő, majd Ohióban egy konfliktushelyzetben önvédelemből fegyvert rántó RZA, és hogyan vágja ki magát a tárgyalóteremben egy kifejezetten a sorozathoz írt rapszöveggel a gyilkossági kísérlet vádja alól.
A hosszan elnyúló sorozatban olyan klánra jellemző társadalomkritikus közjátékoknak is jut idő, mint amikor RZA bosszút forraló barátai egy pizzéria hűségkártyájának felmutatása után szerzik be a muníciót egy fegyverboltban anélkül, hogy bármilyen hivatalos okmány lenne náluk. Idővel azonban a telepi crackszórásról és a Wall Street farkasainak teafűvel felütött ganjával való lehúzásáról átkerül a hangsúly a filmnyelvi kreativitásra, és a valóságtól elrugaszkodó ábrázolásmódra.
A határvonalat a klán első, Protect Ya Neck című kislemezének elkészítését bemutató, azonos című epizód jelenti, ami a hiphop alapját jelentő hangmintázást ábrázolja laikusok számára is érthető módon, mégis eddig nem látott filmnyelvi eszközökkel a sorozat zenei és filmstúdiók világában is otthonosan mozgó alkotója.
A első klánalbum sikerei után játszódó harmadik évadban pedig olyannyira elrugaszkodnak a valóságtól az alkotók, hogy a tagok 1995-ben kiadott, RZA által eredetileg is filmszerűen komponált szólóalbumainak nem az elkészítését nézhetjük végig, hanem abba a világba csöppenhetünk bele vizuálisan is, amit a közel harmincéves lemezek hangkollázsával és történetmesélésével annak idején meg kívántak teremteni.
Így a sorozatban T.J. Atoms által játszott, a felelősség és a lemezfelvételek elől rendszeresen az önpusztításba menekülő, 2004-ben elhunyt ODB első, Return to the 36 Chambers: The Dirty Version című albumáról szóló részben nagyvonalúan nem azt mutatják meg, mennyire nehéz volt összeszedni a rappert a lemezhez, aminek ikonikus borítóján a művész étkezési utalványok felvételéhez használt fényképes okmánya látható. Hanem azt, ahogy ODB egyik alteregója, egy Richard Pryor figurájából merítkező Dirt McGirt nevű szabadszájú stand-up komikus a hetvenes évek New Yorkjában hogyan menti meg példaképét, a korszak afroamerikai kultúrájának egyik hősét, a Soul Train című zenés műsor házigazdáját, Don Corneliust a titkosszolgálatok karmaiból egy blaxpoitation-filmeket idéző, egyórás, a történet fő szálától elkülönülő moziban.
Ez az epizód azért is különösen frappáns megoldás, mert a ’90-es évek második felében az FBI az olasz-amerikai maffiózók ellen létrehozott törvény árnyékában a klán ellen is nyomozni kezdett. Illetve azért is, mert a híresen balhés – turnézás közben rendszeresen napokra eltűnő, egyszer szökevényként egy McDonald’s parkolójában autogramosztogatás közben letartóztatott – ODB volt az első nagybetűs rapsztár, aki kábítószer-túladagolásban hunyt el. Az album készítése körüli valós balhék helyett azonban csak egy fiktív történetbe ágyazott másik fiktív történetet kapunk.
A stúdiómunkálatok közben, 36. születésnapja előtt két nappal meghalt ODB hányattatott sorsáról talán érdemes annyit megemlíteni, hogy a platinalemezes és Grammy-jelölt rapper a halála előtt nem sokkal szabadult ki a börtönből, ahova a kábítószerekkel való visszaélés és a jogosítvány nélküli vezetés mellett amiatt került be, mert elítélt bűnözőként az élete védelmében golyóálló mellényt viselt. Illetve azért, mert nem volt hajlandó bevonulni időben, miközben szökevényként a csapat harmadik albumának New York-i bemutatójára is elment fellépni anélkül, hogy elkapták volna.
A sorozatban Shameik Moore által alakított Raekwont az első, Only Built 4 Cuban Linx … című lemeze miatt szokás a maffiózórap keresztapjának tekinteni – például Cristal pezsgőkről is ő rappelt először Ghostface-szel ezen az albumon. Így az album munkálatai helyett stílszerűen egy gengszterfilmet kapunk a saga részeként, ami arról szól, hogy a főszereplők lemezen megjelenő alteregói – Raekwon mint Lex Diamond, és a Siddiq Saunderson által játszott Ghostface Killah mint Tony Starks – hogyan akarnak felhagyni a bűnös élettel egy nagy kaszálás után.
Mindezt a Nicolas Cage és John Travolta arcátültetéséért is felelős hongkongi rendezőzseni, John Woo stílusában, akinek A bérgyilkos című 1989-es filmjéből egyébként több párbeszédet is kölcsönvettek az 1995-ös albumhoz.
A harmadik rendhagyó módon bemutatott szólóalbum a sorozatban Johnell Young által játszott GZA második, Liquid Swords című albuma, ami az első lemezét még a klán összeállása előtt megjelentető, kiadója által faképnél hagyott ronin harca a hiphop kommercializálódással járó felhígulása ellen. Az albumhoz RZA bevált módszeréhez híven a filmes hátteret A mandalóri alaphelyzetével is megidézett 1980-as japán film, a hadurát és feleségét is elvesztő, majd roninként a kisfiával az oldalán bosszút álló szamuráj története, A sógun orgyilkosa adta.
Így a külön tévéfilmnek is beillő, a sorozat fő történetéből kiemelt epizódban is azt láthatjuk, ahogy GZA legelső lemezén is szereplő alteregója, The Genius bajtájsaival összefogó roninként 2041-ben, az utolsó pillanatban az eddigre posztapokaliptikussá váló New Yorkban megmenti a hiphopot a kiadóóriások karmaiból.
Bár a hiphop kommercializálódástól való megmentése láthatóan nem jött össze, és a posztapokaliptikus világtól is messze vagyunk még, egyvalami viszont egészen biztosan összejött RZA legutóbbi ötéves tervének eredményeként: a Wu-Tang: Egy amerikai sagával az N.W.A életrajzi hiphop-filmjének sikere után a Wu-Tang legendárium legújabb fejezeteként megteremtették az életrajzi hiphop-sorozatok első mérföldkövét.
Ami nemcsak a hiphop, hanem a zeneipar és a tömegkultúra történetében is mérföldkőnek tekinthető, hiszen – így harminc epizódban teljesedhetett ki. Olyan másik dramatizált zenés életrajzi film vagy sorozat pedig pláne nincsen, aminek a fő alkotója maga is az eredeti történet egyik főszereplője. Sőt, mi több, a csapat megálmodója.
