A pártpolitika sosem érdekelt. Azokban a témákban szólalok meg, amelyekről úgy gondolom, hogy pártpolitikán felül álló, a szó legnemesebb értelmében vett nemzeti ügyek: a minőségi oktatás, az egészségügy, a szociális háló, a tudomány-, a kultúra-, a sajtó szabadsága, a környezetvédelem, a korrupció. Aggódom az ország sorsáért. A szó eredeti értelmében politizálok csupán: polgárként hallatom a véleményemet a közös ügyekért. (…) De azokat is megértem, akik a saját egzisztenciájukat féltik. Hogy ki, mennyit vállal a szókimondásból, az a saját felelőssége
– fogalmazott Kepes András a 444-nek adott interjújában, mely új könyve, a Két macska voltam megjelenése apropóján készült. A regényben fontos szerepet kap a köztévé világa, amiről az előfizetőknek elérhető interjúban is sok szó esik – visszatekintő jelleggel, hiszen Kepes András már tizenöt éve nem készít tévéműsorokat. Beszél arról is, hogy bár kap kritikákat a véleménye kapcsán, de az meglepőbb, amikor az derül ki, hogy olyanok is osztoznak az értékrendjében, akik esetleg eltérő politikai oldal kulcsemberei, merthogy onnan jön a pénz.
A megalkuvás nem csak azon a szinten van jelen, ahol az egzisztenciális létminimum a tét. Nem csak a pedagógus hallgat, aki nem mer tüntetni, mert a KLIK kirúgja. Nem csak az újságíró öncenzúráz, aki nem talál más munkát, ha megírja, amit valójában gondol. Azok is e szerint működnek, akik hatalmon vannak
– mondja erről hozzátéve, hogy az is sokat elmond a közhangulatról, hogy milyen sok ismerőse tervez külföldre költözést. Ő ugyanakkor nem tervez ilyesmi, mert, mint mondja, az az elve, hogy ott kell élni, ahol az ember legjobban fel tudja idegesíteni magát, neki pedig ez itthon megy a legjobban: elég belenéznie a hírekbe.
Elmondta azt is, hogy új könyve kapcsán az foglalkoztatta, hogy úgy látja,
mintha egyre megbocsátóbbak lennénk a bűnnel, mintha megváltozott volna a viszonyunk a tisztességhez. (…) Az ügyeskedés sokáig inkább dzsentri, vagy piaci tempó volt, illetve a hatalomból kirekesztett szegény ember „fegyvere”. De, amikor a kisszerű, simlis gondolkodásmód hatalomra jut, az már rendszerszintű csaláshoz és korrupcióhoz vezet.
