Jann Wenner, a Rolling Stone magazin alapítója és a Rock and Roll Hírességek Csarnoka társalapítója bocsánatot kért azokért a megjegyzésekért, amelyekben fekete és női előadókra úgy utalt, mint akik kevésbé intellektuálisan kifejezőek, mint fehér férfi társaik.
A 77 éves Wenner kijelentései – amelyeket a New York Times pénteken megjelent interjújában tett, amelyben megmagyarázta, hogy miért csak fehér rockelőadókat vett fel az interjúit összegyűjtő könyvébe – egyhangú szavazással vezettek ahhoz, hogy Wennert eltávolították a Hírességek Csarnokának elnökségéből.
Wenner a The Masters (Mesterek) című könyvében szereplő interjúkban olyan zenészekkel készült interjúit gyűjtötte össze, mint Bono, Bob Dylan, Jerry Garcia, Mick Jagger, John Lennon, Bruce Springsteen és Pete Townshend – történetesen mind fehér férfiak.
Jann Wenner ezt azzal indokolta a Timesnak, hogy ez „nem volt szándékos választás… ami a nőket illeti, egyszerűen egyikük sem volt eléggé intellektuálisan kifejező”.
Emellett azt is mondta, hogy nem a korabeli fekete előadóművészekről szólt a korszellem:
A fekete művészek közül – tudják, Stevie Wonder, zseni, ugye? Talán, ha egy olyan átfogó kifejezést használsz, mint hogy »mesterek’«, akkor hibás a szóhasználat. Talán Marvin Gaye vagy Curtis Mayfield? Tehát, egyszerűen nem fejezték ki magukat ezen a szinten.
Wenner a nyilatkozatát követő felháborodás hatására többször is elnézést kért mindenkitől. Hozzátette, hogy a könyvben szereplő interjúk kiválasztása „nem tükrözi a számtalan totemisztikus, világmegváltó művész iránti megbecsülésemet és csodálatomat, akiknek zenéjét és eszméit tisztelem, és amíg élek, ünnepelni és népszerűsíteni fogom. Teljesen megértem a rosszul megválasztott szavak felkavaró jellegét, mélységesen elnézést kérek, és elfogadom a következményeket.”
Wenner 1967-ben alapította a Rolling Stone-t, és 2019-ig volt annak szerkesztője, illetve szerkesztőségi igazgatója. A Rock and Roll Hírességek Csarnokába 2004-ben vették fel, mint nem előadóművészt, miután 1983-ban segített annak elindításában.
De a szervezetet gyakran érte kritika, hogy elérhetetlen volt a fehér rock kritériumainak nem megfelelő zenészek számára. A csarnokot 2020 vezető John Sykes igyekezett ezen változtatni: „A rock a rock’n’roll része, de a rock’n’roll sosem volt egy hangzás” – mondta nemrég a Billboardnak. „Az R&B, a gospel és a country ötvözete volt.”
Jan Wennert korábban is támadták már a Rolling Stone szexista hangneme miatt, erről pont most került elő egy 1970-ből származó levél az első női rockzenei kritikusnak tartott Ellen Willis részéről, aki nem is volt hajlandó publikálni a lapban emiatt, írja a Guardian.
