A Sziget utolsó előtti napján két olyan énekesnő is fellépett a Nagyszínpadon, akik ugyan korábban nem működtek együtt semmilyen formában, de nem állnak olyan nagyon távol egymástól, és már a program nyilvánossá válásakor reménykedni kezdtek a rajongók, hogy hátha most. Kettejük közül Lorde a nagyobb név, aki nagyjából pont Caroline Polachek, és egy másik idei fellépő, a fesztivált kedden záró Billie Eilish közötti képzeletbeli egyenes közepén található: mindhárom énekes-dalszerzőnő sikeres, ugyanakkor saját, egyéni hanggal bír, ha tetszik, a gondolkodó ember énekesnői. Még úgy is, hogy a kísérletezőbb Polachek egyértelműen az indie pop irányából jön, és Lorde közönségéhez képest maroknyi ember nézte a fellépését a Nagyszínpadon, míg Eilish az egyik legnagyobb név ma a popzenében világszerte.
Lorde megígérte, hogy magánemberként is eljön
Sőt, az új-zélandi énekesnő hasonló utat is járt be, mint Billie Eilish: tizenhat évesen robbant be, ő is fura, magának való tinilány volt, aki hirtelen ott találta magát a slágerlisták élén, de itt véget is érnek a párhuzamok, mivel Ella Yelich-O’Connor még a régi, streaming előtti világban tette mindezt. A Royals igazi világsláger volt, talán az utolsók egyike, melyek még a hagyományos úton váltak ismertté, és tényleg közismert dal volt egy évtizeddel ezelőtt. Annyira, hogy ekkorát már nyilvánvalóan sosem fog dobni – nemcsak ő, hanem nagyjából senki (hogy miért nem, arról hosszabb cikkben írtunk). De az Eilish-párhuzamok ott is megszűnnek, hogy Lorde nem az az extravagáns alkat, vissza is húzódott a második vonal biztonságos menedékébe, ahol továbbra is jókora közönségnek írja és énekli dalait, de nincs annyira szem előtt, és láthatóan ez fekszik is neki.
![Összefogtak a sztárénekesnők a Sziget hétfői napján 1](https://s.24.hu/app/uploads/2023/08/central-0797139373.jpg)
A mostanra kiszőkült Lorde gyorsan túl is esett a Royalson: a dal, amely gyakorlatilag bevitte a mainstream popba a gazdasági egyenlőtlenség tematikáját (egy szűk évtizeddel megelőzve például a filmes elitet), megadta az alaphangot, és irányt is mutatott a koncert hátralévő részére. Bár a háttérben látszott két kísérőzenész is, a középpontban maga Lorde maradt, aki bejárta a színpadot, sokat kommunikált a közönséggel, és esetében joggal érezhettük úgy, hogy ezúttal nem probléma, hogy nem a berobbanásakor láthattuk élőben. Az introvertált tinilányból magabiztos énekesnő lett, aki nem mozog idegenül a színpadon, és ha nincs is még egy fesztivál-szettet megtöltő slágere, mostanra azért korrekt műsort tud összerakni. Sőt, tíz éve nem volt még a Solar Power sem, Lorde két évvel ezelőtti nyári slágere, mely megosztotta ugyan a táborát, de az eddigi talán legjobb dala, és nemcsak azért, mert megidézi a Primal Scream Loaded című klasszikusát, de azért is, mert ritka az ilyen felemelő és pozitív hangvételű dal a mai popzenében.
A Solar Powert azonban rögtön el is lőtte a Royals után, majd azon kívül mindössze egyetlen további dal képviselte a legutóbbi albumát, és inkább az első kettőről játszott, mint ahogy azt egész nyáron is tette. Lorde azonban hiába fejlődött sokat, illetve tűnik természetes jelenségnek a színpadon, ez a műsor annyira mégsem erős, hogy végig fenntartsa a figyelmet, láthatóan három-négy szám után kicsit ritkult is a közönség, bár még így is egész szép tömeg maradt a Nagyszínpad előtt. Ami nekünk különösen szimpatikus lehetett, hogy Lorde többször is lelkendezve beszélt Magyarországról, ahol most járt először, de egy Új-Zélandon élő magyar barátja már előre beharangozta neki az országot, és annyira tetszett is neki, hogy vissza akar jönni valamikor turistaként is. Legalábbis nekünk, a Sziget közönségének ezt mondta.
![Összefogtak a sztárénekesnők a Sziget hétfői napján 2](https://s.24.hu/app/uploads/2023/08/central-0797138263.jpg)
De míg a műsora első felében többször is szünetet tartva kommunikált a közönséggel, addig a koncertje második fele kicsit megamix-szerű volt, egymásra kevert számokkal, talán ezért is érezhettük néha egysíkúnak. Ám aztán jött a Green Light, a Melodrama album sikerdala, és váratlanul feltűnt mellette a színpadon egy másik énekesnő is. A láthatóan korábban gondosan elpróbált Lorde-Polachek duett aztán újra aktivizálta a közönséget (még ha a többségnek alighanem le sem esett, kit lát, csak a végén mutatta be Lorde), és tett róla, hogy a hír megfussa a maga körét a nemzetközi popsajtóban, sokan pedig már most reménykednek, hogy nem egyszeri koprodukciót láttunk. Akárhogyan is, ez volt a hétfői nap slágersztorija a Szigeten. (IB)
Caroline Polachek, avagy transzcendencia a Nagyszínpadon
A hétfő első kiemelt fellépője, Caroline Polachek még délután fél 6-kor lépett fel a Nagyszínpadon. Szokta érni a Szigetet az a kritika, hogy mindig késve érkeznek ide az előadók, már akkor jönnek ide, ha leszálló ágban van a karrierjük, na, ez Polachekre egyáltalán nem igaz. Noha már 38 éves, karrierje még mintha csak most kezdődne, vagy legalábbis most durranna be, pedig ez nagyon nem így van. 2008-ban jelent meg a Chairlift duó első lemeze, rajta a zenekar máig legismertebb számával, a Bruisesszal, noha számos másik jó popdaluk is volt. A zenekar aztán feloszlott, így Polachek már 34 éves volt, mikor megjelent az első szólólemeze, a Pang, amit már szintén bírt a kritika, de ennél is jobban szerették az idén kijött Desire, I Want To Turn Into You című albumát, ami fix, hogy jó pár év végi top10-ben benne lesz.
Zenéjéhez elég széles spektrumból merít ihletet, van olyan dala, ami akár egy Dua Lipa-szám is lehetne: a Bunny Is a Rider. A koszovói énekesnővel való hasonlóságot pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Polachek volt az előzenekara a turnéján. Közben viszont nem egy szimpla popelőadó, érezhetően nagy hatással van rá a brit PC Music elekronikus-popos (hiperpop) kollektíva, dalai java részét Danny L Harle-lal együtt készítette, a Szigeten az I Believe című dalánál pedig megemlékezett a 2021-ben elhunyt SOPHIE-ról, aki szintén közeli kapcsolatban volt a PC Music-kal. A harmadik ihletforrása az erős hangú, mégis transzcendensnek is nevezhető énekesnők, mint Kate Bush vagy Enya.
![Összefogtak a sztárénekesnők a Sziget hétfői napján 3](https://s.24.hu/app/uploads/2023/08/central-0797138411.jpg)
Ez a földöntúliság jelentkezett a koncertjén is. A nagyon lecsupaszított, szinte teljesen fekete színpadképbe csak a szférikus háttérvetítés hozott némi változatosságot. Na meg Polachek öltözéke, ami egy fekete áttetsző ruha volt, alatta egy bodyval, ezt pedig egy hatalmas öv és egy elég érdekes kialakítású csizma ellenpontozta. A pár százasról a koncert közben ezresre növekedett közönség többségében az új album dalait hallhatta a Szigeten. Az volt az érzése az embernek, hogy Polacheket valamikor láthatja majd későbbi időpontokban is a Nagyszínpadon, és nemcsak úgy, hogy felhívja magához Lorde a ráadásszáma erejéig. Minden adott hozzá: egy kedves, a közönséggel viszonylag sokat kommunikáló – bár kissé teátrális – énekesnő, úgy hogy végig nagyon szépen énekel (operaénekesi képzettsége is van), és a dalok sokszínűsége, a némi furcsasággal beoltott pop is a siker hozzávalója lehet. A másik időpont már csak azért is jót tenne neki, mert a tűző napon kicsit el lehetett unni a nagyjából egy órás koncertet, pedig a koncertzáró So Hot You’re Hurting My Feelings alatti tánc megmutatta, sok lehetőség van még ebben a zenében és Polachekben. (SA)
![Összefogtak a sztárénekesnők a Sziget hétfői napján 4](https://s.24.hu/app/uploads/2023/08/central-0797139724.jpg)
Amyl and The Sniffers: egyszerre cuki és pronyó
Hétfőn úgy tűnt, a Szigeten minden az énekesnőkről szólt, bár a Lorde, Caroline Polachek és a Confidence Man Janet Planetje mellett egészen mást adott az Amyl & The Sniffers énekesnője, Amy Taylor. A Freedome-ban tartott koncertjük alatt egyszerűen nem tudtunk másra gondolni, mint hogy hogy lehet valaki egyszerre cuki és ilyen szinten pronyó. Az ausztrál kocsmapunk zenekar énekesnőjén a koncerten mindössze egy hatalmas csizma és egy aranyszínű body volt, amiből végig kikandikáltak a fluoreszkáló melltapaszai. Egészen elképesztő, hogy mikor nincs megőrülve, akkor olyasminek tűnik, mint ahogy a butácska nőket szokták karikírozva ábrázolni a filmekben (lásd a Szexoktatás Aimee Lou Woodját – nagy szemek, szőke haj, kiálló első fogak, magas hang –, csak sokkal durvább dialektussal). De ha megőrül, akkor kő kövön nem marad: lehúz egy fél korsó sört, köpköd össze-vissza (néha saját magára), izmait mutogatja, fekvőtámaszozik, a levegőbe bokszol vagy éppen mindenféle szexuális cselekvést imitál a mikrofonnal a kezében. Mindeközben a dalokból is azt lehet érezni, hogy egyszerre van meg benne az elementáris düh, vétlenség és a szeretetrvágy („Security, will you let me in your pub?/ I’m not looking for trouble, I’m looking for love”). Kicsit egyébként Courtney Love-ra is emlékeztet.
![Összefogtak a sztárénekesnők a Sziget hétfői napján 5](https://s.24.hu/app/uploads/2023/08/central-0797139309.jpg)
Hétfőn alapvetően kevesen voltak a Szigeten, így ezen a koncerten is, de arányaiban elképesztően sok embert megmozgatott a mintegy egyórás, szinte pihenés nélküli energiabomba. Az Amyl & The Sniffersnek két albuma van, mindkettőből játszottak, szerencsére mind a kettőn vannak kiemelkedő dalok, így nem csak egy óra katatón zúzás volt, hanem megtűzdelték az olyan slágereikkel, mint a Security, a Hertz vagy a Capitol. Az Amyl & The Sniffers a mostani zenekarok közül talán az Idleshez és a Fontaines D.C.-hez lehetne hasonlítani, de azokhoz képest jóval őszintébbnek hat ez a melós alpáriság, a redneckség, pontosabban boganség. Nem azért, mert ők tényleg munkásosztálybeliek lennének – ezt nem is tudom pontosan –, ahogy erről vita alakult ki az Idlesszel kapcsolatban, hanem csak a zenéjükből kiindulva. Talán a kedden fellépő Sleaford Modsot hallgatva érezhetünk hasonlót, még ha az éppen egyébként brit rap és nem ausztrál punk. (A nevüket egyébként az Ausztráliában amylnek nevezett, inhalálható drogról kölcsönözték.) (SA)
![Összefogtak a sztárénekesnők a Sziget hétfői napján 6](https://s.24.hu/app/uploads/2023/08/central-0797139052.jpg)
Confidence Man: merjünk idétlenek lenni!
Az ausztrál Confidence Mannek már a neve is egy vicc: a négytagú együttes tagjai különféle indiepop zenekarokban játszottak, mielőtt szórakozásnak induló elektronikus projektbe kezdtek, mely aztán váratlanul komollyá vált. A Confidence Man elektropopos, vicces dalokkal vált ismertté, ám azóta egyre inkább egy mainstream dance zenekarrá kezd válni, viszont szerencsére a szórakoztató énje megmaradt. A négytagú zenekar két, fekete lebernyeggel takart zenészből, és egy energiabomba fiú-lány párosból áll, akik közül Janet Planet elsősorban énekel, Sugar Bones pedig főként táncol, de a lényeg a nagybetűs szórakozás, a FUN, amely sajnálatosan kiveszett mára a popzenéből. Az együttes viszont láthatóan küldetésének tekinti a szórakoztatást, és ezt a célkitűzését maximálisan meg is valósította hétfő este a Freedome sátorban.
![Összefogtak a sztárénekesnők a Sziget hétfői napján 7](https://s.24.hu/app/uploads/2023/08/central-0797138973.jpg)
A Confidence Man szégyentelenül azt a korszakot idézi meg, amikor a popzene még nem a közösségi média egyik járuléka volt, és fel sem engedtek volna egy popfesztivál színpadára senior frontend fejlesztő külsejű zenészeket, hogy a saját nyomorukról énekeljenek, akár akusztikus gitárral, akár autotune-nal megbolondítva. Igen, a kilencvenes évekről beszélünk, legyen szó extatikus, korai house slágerekről vagy akár a legbutább dancefloor/eurotrash dalokról, ezeket a hatásokat a Confidence Man mind magába olvasztja. A többször is átöltöző Janet Planet egyszer egyenesen a Vogue című Madonna-klipet idézi meg a kúpos melltartóval, míg amikor néha Sugar Bones kapja meg a mikrofont, túlzás nélkül a Real McCoy vagy valami hasonló német eurodance projekt ügyetlen rapbetéteit idézi meg.
Ami a legjobb, hogy bár van megtervezett koreográfia, átöltözés, és percre kiszámolt a műsor, valahogy az egész show idétlen, a szó legjobb értelmében. Az énekesek sokszor csak funkciótlanul ugrálnak, ha nincs jobb ötletük, nincs egy pillanatnyi megállás, és ez átragad a közönségre is, melynek vélhetően kis része tudta csak, hogy mire vállalkozik. A vége felé aztán az első lemez slágereivel (Don’t You Know I’m In a Band, Boyfriend) arra is emlékeztetnek, hogy tudnak (vagy legalábbis akartak egy időben) jó dalokat is írni, majd a végén ráadásként egy igazi eurotrash klasszikust is feldolgoznak (DJ Sammy Heavenjét, amely ugye már maga is egy Bryan Adams-feldolgozás), tökéletes lezárás egy tökéletes fesztiválkoncerthez. (IB)
![Összefogtak a sztárénekesnők a Sziget hétfői napján 8](https://s.24.hu/app/uploads/2023/08/central-0797138650.jpg)