Kávét és teát lehetett venni a századfordulós London néhány utcai lámpájából

Ma teljesen természetesnek vesszük, ha az utcákat járva ételautomatákkal találkozunk, a XIX. század végén ez azonban még egyáltalán nem volt mindennapos. Percival Everitt 1883-as találmánya London után Európa minden országát meghódította, így az eleinte csak képeslapokat adó gépekből rövidesen csokoládét (a Stollwerck 1893-ban már tizenötezret használt belőlük a kontinensen), sőt, különböző ételeket is lehetett venni: Magyarországon alig három évvel a berlini úttörő után, 1898-ban nyitott meg az első „gépüzemre berendezett falatozó”, a Quisiana, amit számos másik követett.

A gépesített éttermek Nagy-Britanniában is hódítottak, egy H. M. Robinson nevű vállalkozónak azonban egy ennél is meglepőbb ötlete támadt: 1896-ban megalapította a legtöbbször Refreshment Lamp Syndicate (ennek magyar verziója, a Frissítő Lámpa Szindikátus épp olyan furcsán hangzik, mint az eredeti) néven emlegetett cégét, ami a brit főváros számos pontján állította fel ételt adó, mára teljesen elfelejtett gázlámpáit, amik Pluto-lámpaként váltak ismertté – írja a város történetét kutató Ian Mansfield.

A témában született kevés újságcikk egyike a pontos évszámot, illetve a részleteket is megosztja: eszerint az 1898. július 8-án, a Leicester Square-en felállított prototípusban egy izzóharisnyás gázégő (Auer-égő) tartotta melegen

a vizet, kávét, kakaót, illetve marhahúslevest, amit a lámpához lánccal rögzített zománcozott bögrékbe lehetett kitölteni.

A lámpa az éhes emberek mellett

a cigarettára, illetve képeslapra vágyókat is kielégítette,

de ez sem volt elég az átütő sikerhez, így a második darab elhelyezésére épp ezért több mint fél évet kellett várni: a 1899 februárjában a Rosebery Avenue-n kihelyezett példányban már egy távírókészülék is helyet kapott, ami a Scotland Yarddal volt közvetlen kapcsolatban, így a rendőrök szükség esetén gyorsan üzenhettek a központba.

Az optimista vállalkozó álmait végül a felhasználók maguk törték ketté:

az emberek ugyanis pillanatok alatt rájöttek, hogy a félpennys érméket apró, kerek bádogdarabokkal is lehet helyettesíteni, így végül ingyen jutottak ételhez és italhoz.

A Rosebery Avenue-n két hónap alatt ezernél is több bádogkarikát halásztak ki a tartályokból, sőt, a Daily Mail április 6-án egy, a módszert használó tolvaj letartóztatásáról, majd hat hónapnyi börtönbüntetésének megkezdéséről is beszámolt.

A két lámpa végül 1899 októberében tűnt el az utcaképből, többé pedig senki sem próbálkozott meg a két, egymástól ennyire távol álló dolog házasításával.