Meghalt Lator László Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, esszéista, tanár, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, a Nemzet Művésze, írja a Könyves Magazin.
Lator László az akkor Csehszlováiához tartozó Tiszasásváron született 1927-ben. Makón érettségizett, majd felvették az Eötvös Collegiumba, két év múlva viszont kizárták onnan. Az egyetemet azért elvégezte, magyar-német szakos diplomát szerzett, tanárként is kezdte a pályáját a körmendi gimnáziumban, ahol fordítani is kezdett. Később is generációk fontos mestere volt, az ELTE bölcsészkarán tartott, legendás műfordítói szemináriumának – ami inkább volt költői mesterkurzus – hallgatói voltak többek közt Tóth Krisztina, Szabó T. Anna, Vörös István, Bódis Kriszta, Lackfi János, Bartis Attila és Babarczy Eszter is.
1955-től az Európa Kiadó lektora, később főszerkesztője volt, emellett évekig a rádió és a televízió irodalmi műsorainak közkedvelt szereplője volt.
Folyamatosan írt, versekkel a Magyarok és a Válasz című folyóiratokban jelentkezik először. Bár már az 1940-es évek második felében elkészül és megjelenésre vár egy kötete, első verseskönyve, a Sárangyal csak negyvenkét éves korában, 1969-ben jelenik meg. Addig főleg műfordítóként volt jelen a magyar irodalmi életben. Köteteket fordít Alekszandr Blok, Lermontov, Paul Celan verseiből, és számos antológiát is szerkesztett, köztük a Gyönyörök sötét kútjait a világ- és a magyar irodalom erotikus verseiből. Összes versei 1997-ben jelennek meg. Később a Kárpátaljai Kör elnöke, 1992-től alapító tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.
