Kultúra

„Van nekem egy csíkos…” – tulajdonképpen bármilyen ruhadarabom

Bogyó Virág / Fortepan
Bogyó Virág / Fortepan
Először az ördög járt csíkos ruhában, majd amikor ő ráunt, megkapták a vele cimborálók. Később szolgák és elítéltek, még később a strandok úri közönsége viselt ilyet. A matrózokkal és Coco Chanellel a csíkos holmik végül megérkeztek a mi gardróbunkba, és a Fortepan fényképeire is. Mese a világ legegyszerűbb grafikai motívumáról, meglepetésekkel.

Mindenkinek tetszenek, különös vonzódást érzünk irántuk. Ha ruhák vagy textilek közül kell választanunk, nagy valószínűséggel a csíkos felé nyúlunk, ha ránézünk egy fényképre, a csíkos felsőben szereplő figurát vesszük észre és tanulmányozzuk elsőként, és elég meglátnunk egy csíkozott mintájú ernyőt vagy kendőt, máris érezzük a vízpart, a forró nyár hangulatát. A bohóc nadrágján, a sportolók mezén, a kedvenc nyári pólónkon – de az elítéltek uniformisán is. Matrózok és svájci gárdisták egyenruháján, gyerekek és gengszterek öltözékén… Képtelenség még csak felsorolni is, hány helyen, miféle színben és formában vesznek bennünket körül csíkos anyagok.

Magyar Bálint / Fortepan Az olaszországi Bordighera tengerpartján 1939-ben.
Baráth Endre / Fortepan 1924.

Egy neves francia kultúrtörténészt olyannyira elvarázsoltak a színes sávok, hogy jó harminc évvel ezelőtt monográfiában foglalta össze azok történetét. Bár magyarul nem jelent meg, cikkünkben támaszkodunk Michel Pastoureau L’étoffe du diable: une histoire des rayures et des tissus rayés (Az ördög ruhája: a csíkok és a csíkos kelmék története) című könyvére.

Eugene Vernon Harris / UWM Libraries / Fortepan Cipőfelsőrész-készítés a franciaországi Cassis-ban 1958-ban.

Pastoureau a középkor néhány évszázadával kezdi, amikor józan ember fel nem vett volna csíkost, hiszen azt az ördögtől valónak tartották. Bibliai törvényekre hivatkozva, és mert az akkori világkép nem viselte el a rendetlenséget, a zavart. A követendő értékrend világos volt: a jóhoz a tisztát, az egyszínűt, a keveretlent, az érthetőt társították. Feltűnő, leginkább keresztbe csíkos ruha viselésére kötelezték hát a deviánsokat, vagyis a prostituáltakat, a kegyvesztetteket, a fogvatartottakat, az eretnekeket. A többieknek ellenben büntetés járt érte. Csíkosban ábrázolták a társadalmi békére veszélyesnek ítélt hűtleneket, bolondokat, leprásokat. De nem egyszer magát a gonoszt is.

Fortepan

Lassan változott csak a trend, de idővel a szolgák ruhatárát gazdagították a látványos darabok (századokkal később visszatér majd a motívum az inas, a lakáj és társaik uniformisán), és velük a mutatványosok, a muzsikusok, a solymászok viseltek ilyesmit. Arra, hogy a csíkos ruha – de mindig szigorúan csak a függőleges csíkozású – viselője különleges egyéniségéről, választékos ízléséről, figyelemre méltó gazdagságáról árulkodjon, a francia kutató szerint egészen a 16–18. századig kellett várni.

Kurutz Márton / Fortepan Bohócjelmez 1913-ból.
Kotnyek Antal / Fortepan Bodrogi Gyula színművész a budapesti József Attila Színház művészbejárójánál 1965-ben.

A témában kutakodva kinek ne jutna eszébe a rabruha? Ma már nem adnak az elítéltekre ilyesmit, de a néhány évszázad alatt, amíg használatban volt, az emberiség kitörölhetetlen vizuális élményévé vált a keresztbe csíkos öltözék. A szökésen gondolkodóknak számolniuk kellett azzal, hogy a rendhagyó ruhájuk miatt mindenhol felismerik majd őket.

A náci rezsim koncentrációs táboraiba hurcoltak nem az elítéltek hagyományos öltözékét kapták, de a koncepció itt is hasonló volt: szökés esetén mindjárt meglátni, felismerni a foglyot. Elég volt magukra ölteni a durva anyagú, kék-szürke függőlegesen csíkozott egyenruhát, az ártatlan emberek máris elítéltnek tűntek. A foglyokra ez pusztítóan hatott, az őröknek viszont megkönnyítette a dolgát, mert nem egyéneknek, hanem bűnözők tömegének láthatták a rájuk bízottakat.

Lili Jacob / Fortepan Az auschwitz–birkenaui koncentrációs tábor 1944-ben.

Csíkok és sávok szerepelnek történelmi címereken, zászlókon, pecséteken is. A jelképek modernizált formában (logók, mezek, jelvények) tovább élnek, elsősorban a sportolói csapatok, klubok emblémáin. A széles sávokkal díszített mezekben pedig a játékosok kényelmesen szemmel tarthatók a pályán.

Fortepan A Magyar Általános Hitelbank tisztviselőinek evezős nyolcasa az Evezős Egylet margitszigeti csónakháza előtt 1942-ben.
Lipovits Károly / Fortepan 1964.

A csíktörténelem külön fejezete a tengerészeké. A legénység legalul álló tagjai kezdtek csíkos darabokat hordani – a korabeli festményeket tanulmányozó kutatók szerint olyan három–négyszáz éve –, nekik volt a legnagyobb esélyük rá, hogy munka közben a vízbe esnek. Csíkosban jobban látszottak a hullámok között, így társaik nagyobb eséllyel tudták kihúzni őket a tengerből. Vagyis a csíkos felső a neonszínű mentőmellény elődje volt.

Urbán Tamás / Fortepan Vízi úttörők a Ráckevei (Soroksári)-Dunán 1917-ben.

Az említett festmények holland, angol, breton hajókat vagy kikötőket ábrázolnak, hivatalossá viszont a francia haditengerészet tette a csíkos uniformist: 1858-tól a tengerészgyalogosok kék-fehér mariniere-ben járnak. Ez tulajdonképpen a breton halászok és hajósok hagyományos viseletének az adoptálása volt, persze komoly szabványosítással, többek között a csíkok számának, méretének, távolságának meghatározásával. A Monarchiával egy időben megalakult Császári és Királyi Haditengerészet matrózai az évszaktól függően fehér vagy kék ingjük alá ugyancsak keresztbe csíkos pamut alsóinget kaptak.

Tarbay Júlia / Fortepan Matrózok az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének hadihajóján az Adrián 1910 körül.

Úgy tűnik, két nőnek köszönhető, hogy nekünk is lehet otthon a tengerészek munkaruhájából. Viktória brit királynő trónörökös kisfiát ötévesen matrózöltözékben festtette meg, megvetve ezzel a nautical fashion alapjait. Coco Chanel pedig a nők számára nyitotta meg az utat a (matróz)csíkok világába. A közönség – ezt a Fortepan képein is tanulmányozhatjuk, lelkesen követte a trendet. A múlt századforduló körüli évtizedekben fedezik fel a tengerpart örömeit a gazdagok és szépek, valamint a gyógyulni vágyók. A 20. század első évtizedeire pedig a tengeri fürdők jelmez- és díszletelemei végérvényesen csíkosak.

Schmidt Albin / Fortepan Az olaszországi Grado strandján 1910-ben.
Kieselbach Gyula / Fortepan Strand a franciaországi Cannes-ban 1933-ban. Balra fent a Croisette körút (Boulevard de la Croisette), a kupolás épület a Carlton Hotel.
Fortepan A balatonalmádi Sóhajok Hídjánál 1935-ben.

1958-ban Magyarországon a Ramona Szövetkezet gondoskodott a nyár divatcikkeiről. A József Attila utca 12. szám alatti üzletében minden színben kaphatók voltak a csíkozott pamut halászblúzok. Egy divatösszeállításból kiderül, hogy 1972 nyarán a hagyományos kék-fehér, függőleges csíkozású fürdőruha mellett megjelent a lila-fehér is. „Ez a teltkarcsúaknak igen előnyös, de a magas, sovány nők ne öltsék magukra, mert még jobban soványít. (…) Tarkacsíkos ingek is kaphatók ahhoz, hogy a strandra a férfiak legalább úgy felöltözhessenek, mint a nők.”

Galéria
Morandini–Schlemmer hagyaték / Göcseji Múzeum / Fortepan
1918.

„Van nekem egy csíkos…” – tulajdonképpen bármilyen ruhadarabom

Fotó megosztása:

Pastoureau úgy véli, a csíkos anyag a strandok mellett azért hódíthatta meg a háló- és fürdőszobákat is, mert elődeink észrevették: a pecsétek és koszfoltok inkább feltűnőek egy egyszínű kelmén, mint egy csíkos anyagon – vagy egy pepita padlón. Könyvének egy kritikusa azonban úgy látja, inkább technikai-gazdasági magyarázata lehet annak, hogy a matracok, az ágyneműk, a köntösök, a pizsamák a fél világon csíkosak: a gyári szövőszékről kikerült anyagok esetében technológiai okokból előfordult, hogy egy csíkos verziót olcsóbban ki tudtak hozni egy kifogástalanul tiszta egyszínűnél.

Szekrényesy Réka / Fortepan 1928.
Kereki Sándor / Fortepan 1975.

Akárhogy is, a kaposvári közkórház 1903-ban 100 darab kék csíkos vánkos czihát rendelt, a szabadkai Mária Valéria közkórház a nagy háború harmadik évében hirdetett versenytárgyalást 1000 m. lepedőnek és 300 m. vánkos huzatnak való kék csíkos vászon, 800 m. férfi ingnek, 800 m. alsó nadrágnak és 1400 m. női ingnek való ugyancsak kék csíkos vászon beszerzésére. Baján a városi szegényházba kerestek anyagot 1927-ben 30 drb. női ingre, hosszú ujjal piros csíkos vászonból és 50 drb. lepedőre ugyanabból, a pécsi egyetemi klinikán 1930-ban a csíkos betegkabátból volt hiány.

Aszódi Zoltán / Fortepan 1916.
Fortepan 1915.
Urbán Tamás / Fortepan 1980.

Az egészen keskeny csíkokkal szőtt, szép vászon olcsó és könnyen tisztítható volt. Így tengertől távoli kertekben és teraszokon is – például a magyar vidéken – csíkos párnák, függönyök, árnyékolók között telt a nyár. A klasszikus kék-fehér és piros-fehér mellett a legérdekesebb, ma az antik piacok különlegessége, a sokszínű csíkos lepedővászon volt.

Dr. Somlói Miklós / Fortepan 1946.

A csíkozott anyagokat gyerekeknek sem csak a vidám kinézetük miatt választhatták a szülők – a foltok is kevésbé voltak feltűnőek rajtuk. Nem mintha az elképzelt gyerekruhát mindig olyan könnyű lett volna beszerezni. 1965-ben például az anyukák tanácstalanul álltak a Röltex-boltok pultjainál, nem volt választék sem méretben, sem színben gyerekzokniból. „Ma nálunk kisfiú-kislány egyformán csíkozott pamutzokniban jár, mert más nem kapható.” És a felnőttek? Nem érezzük lazábbnak, rokonszenvesebbnek azokat a felnőtteket, akik gond nélkül felvesznek egy-egy klassz csíkos darabot?

Bősze Ádám / Fortepan 1926.
Cziboly Józsefné / Fortepan 1961.

És milyen mintázatú a legtöbb napellenző, árnyékoló? Hát persze… Tervezőik eleinte igyekeztek követni a fénysávok mintáját, ahogy a spaletták és redőnyök beengedik a fényt a helyiségekbe. De idővel a megrendelők egyszerűen úgy érezték, hogy a világ akkor kerek, ha a terítő kockás, az árnyékoló pedig csíkos. Szép példákat találunk erre egykori magyarországi felvételeken, de van egy érdekes manhattani fényképünk is.

Lissák Tivadar / Fortepan A parádfürdői gyógyüdülő (ma Parádfürdői Állami Kórház) 1943-ban.
Bauer Sándor / Fortepan A Gyermekvasút (Úttörővasút) Szépjuhászné (Ságvári liget) állomása 1959-ben.

Az Egyesült Államok nemzeti műemlékekért felelős szolgálata publikált egy kiadványt az árnyékolók használatáról a historikus épületeken. Azt írják, ezek a kiegészítők közel két évszázadon át meghatározták az amerikai városok főutcáinak a képét, majd a légkondi megjelenésével eltűntek. Miután mind többen ismerik fel, hogy milyen sokat adtak a városképhez – voltak épületek, amelyeknek a vidám árnyékolók voltak az elsődleges díszei, és nem csak az utcai kirakatok, hanem a privát lakások emeleti ablakai felett is megjelentek – mostanában előfordul, hogy újrarakatják őket.

Aszódi Zoltán / Fortepan A Lexington Avenue Manhattanben 1929-ben. Szemben a Keleti 42. utca kereszteződésénél az épülő Chrysler Building.

Ma már leginkább szintetikus anyagból valók, de hajdan úgy Amerikában, mint Európában kanavászból, vagyis kenderből vagy lenből készült vászonponyva alatt hűsölhettek a kuncsaftok. A színeket igazíthatták az épület árnyalatához, stílusához vagy a cég logójához. Ez utóbbit a cég vagy a tulajdonos nevével együtt idővel ráfestették a ponyvára is.

Révay Péter / Fortepan Az V. kerületi Cukor utca az Irányi utcától a Papnövelde (Prohászka Ottokár) utca felé nézve 1937-ben, balra a Centrál kávéház épülete.

A lakások díszítésénél csíkozással igyekeztek a helyiségek magasságát optikailag megnövelni, épp ezért tömegesen a 19. századtól festették, tapétázták csíkosra a szobákat, amikor azok a korábbi századokhoz képest összementek.

Lechner hagyaték / Fortepan 1914.
Bauer Sándor / Fortepan Az Otthon ’74 bútorkiállítás a BNV pavilonjában 1973-ban.

A hatvanas évektől egy sor szubkultúra, mozgalom rajongója is büszkén viselte a vidám vagy épp zavarba ejtő csíkokat. A pesti utcáról sem hiányzott, a maguk képére formálták a punkok és a hippik is, és még ha név szerint nem is ismerte a fiatalság az op art képviselőit a hatvanas, Vivienne Westwoodot és új hullámos ruháit a hetvenes vagy Gaultier-t és tengerészes kollekcióit a nyolcvanas évekből, a trendet igyekeztek azért érezni.

Ambrus Tibor / Fortepan Beatrice-rajongók 1988-ban.
Balla Demeter felvétele / Hegyi Zsolt / Fortepan Az Ecseri úti használtcikk-piacon 1964-ben.

A sztárok pedig tisztában voltak vele, ha csíkosban jelennek meg, minden szem garantáltan rájuk szegeződik – de ünnepelték vele a szabadságot, az ifjúságot, a gondtalanságot is. Ugye, látjuk magunk előtt James Dean, Picasso, Audrey Hepburn vagy Marilyn Monroe feledhetetlen csíkos ruhás fényképeit? De nagyon menő Somlyó György költő és az idős Mezei Mária öltözéke is – őket a Fortepan-képek között keressük.

Hunyady József / Fortepan Somlyó György költő és gyermeke XII. kerületi otthonukban 1965-ben.
Gyulai Gaál Krisztián / Fortepan Bódy Magdi a Generál együttes és a Mikrolied vokál fellépésén a miskolci DVTK-stadionban rendezett Rockfesztiválon 1973-ban.
Bakos László / Fortepan Mezei Mária színművésznő budakeszi otthonában 1981-ben.

 

Írta: Lukács Zsolt | Képszerkesztő: Virágvölgyi István

A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/csikos

Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik