A STAFFORD TEREM nevetséges.
Teddy szándékosan nem ment le egész nap, mert már belefáradt, hogy állandóan Sonia nevét hallja. Az ünnepségről azonban semmi esetre sem akar lemaradni.
Közvetlenül az ajtó mellett áll, és jól megnézi magának a feldíszített helyiséget, a hosszú asztalt, a hatalmas GRATULÁLUNK feliratú szalagot, a rózsákat és az elmaradhatatlan plüsshiúzokat.
A szövetségi tagok, tanárok és szülők többsége már ott van. Ingrid Ross természetesen középen áll.
Sok diák is eljött, főleg a szerkesztőségben dolgozók, Courtney-t is beleértve, aki az anyjától legtávolabbi sarokba húzódott.
– Alaposan megadták a módját – mondja Frank Teddy mellé lépve.
A matektanár izgatottnak látszik, és dagadoznak az izmai, mintha fekvőtámaszt nyomott volna a folyosón.
– Igen, nagyon szép lett – feleli Teddy.
– Kóstold meg a szendvicseket! – Frank felemeli a sajátját. – Azt hiszem, ez lazacos.
– Lazacos? Tényleg?
– Olyan íze van.
Lazac. Crutcher legszívesebben megvetően felhorkanna, de uralkodik magán. Az ő partiján aztán nem volt lazac.
Szemügyre veszi a háromemeletes tortát – esküvőkön látni ekkorát –, ami kifejezetten Sonia ízlése szerint készült. Ugyanúgy eltúlozták, mint minden egyebet. Ellenállhatatlan késztetést érez, hogy belefúrja az ujját a cukormázba.
Amikor Ms. Marsha belép, az emberek elcsendesednek. Ő az ajtó őrzője, aki eldönti, kit enged be az igazgatóhoz és kit nem. A megérkezése azt jelenti, hogy maga az igazgató is hamarosan betoppan.
Korábban a hadseregnél szolgált.
Üdvözli Soniát, azután a vendégek felé fordul.
– Először is köszönetet szeretnék mondani a tanárok és szülők szövetségének, hogy megszervezték ezt a nagyszerű eseményt.
A hangja mély és határozott. Amikor megszólal, mindenki számára egyértelmű, hogy nála van a gyeplő.
Legalábbis azt hiszi. Teddy elmosolyodik. Lehet, hogy ez lesz a legjobb napja a Belmontban.
– Most pedig térjünk rá arra, amiért itt vagyunk! – folytatja az igazgató, és az ünnepelt felé fordul, aki szinte remeg az izgatottságtól. – Közismert tény, hogy Sonia a Belmontba járt, és…
Bumm! Az ételekkel telepakolt asztal megremeg, és néhányan odalépnek, hogy megtartsák. Mindenki kíváncsian a zaj felé fordul.
Ingrid az asztal végénél áll, az arca vörös a szégyentől, és a szeme elkerekedik a rémülettől. Lehajol, és felemel egy műanyag flakont a padlóról valami zöld löttyel, feltehetően teával.
– Elnézést! – suttogja. – Leejtettem.
Courtney arcáról süt, hogy legszívesebben a föld alá süllyedne.
Teddy nem tudja eldönteni, melyiküket sajnálja jobban, de Soniát tutira nem. Ő dühösnek látszik.
Az igazgató folytatja a beszédet.
– Ott tartottam, hogy Sonia Benjamin a Belmont Akadémiára járt, azután pedig…
Elmondja Mrs. B. teljes életrajzát, de Teddy nem figyel oda. Kíváncsian méregeti kolléganőjét, hátha már mutatkoznak rajta a legutóbbi kísérlete jelei, egyelőre azonban úgy tűnik, boldog és jól van.
Kiábrándító. Rendkívül kiábrándító. Talán nem éppen ma kellett volna egy új recepttel próbálkoznia. Az is lehet, hogy sokáig tart, mire jelentkezik a hatása. Vagy túl kicsi volt a mennyiség.
Felsóhajt, és Ingridre néz. A nő még mindig rózsaszínű a szégyentől, és ez mosolyt csal Teddy arcára. Azt is észreveszi, hogy az asztal szélébe kapaszkodik.
Az asztal.
Csak most látja meg a kávéscsészét. Pontosabban kávéscsészéket.
Rengeteg van belőlük.
Az egyik Ingrid előtt áll, és majdnem üres, de nagyon sok másik van az asztalon, a vendégek kezében, a pulton, a kávégép és a kapszulásdoboz mellett.
Ez biztosan új doboz, mert az anyukák nem a tanáriból hoznak kávét. Nem jelent nekik problémát megvenni.
Teddy ismét az igazgató felé fordul, aki csak mondja és mondja:
– Miután megszerezte a mesterdiplomáját, csatlakozott a…
Crutcher újra a pultot nézi.
Ebbe csak úgy beledobálták a kávét, amit… valahol máshol szedtek össze.
Nem, nem, nem. Az nem lehet. Megrázza a fejét, és figyelmezteti magát, hogy ne legyen nevetséges. Azért képzelődik, mert a diri beszéde unalmas.
De hirtelen felfordul a gyomra, és nem a kávétól.
– Büszkeséggel tölt el, hogy gratulálhatok Soniának a tizedik évfordulójához. Lenyűgöző teljesítmény!
Az igazgató Ms. Marsha felé fordul, aki átad neki egy apró bársonydobozt. A kitűző. A legfontosabb tárgy a világon.
Teddy is felvette a sajátját.
Az igazgató kinyitja a dobozt, a kitűzőn megcsillan a fény. Teddy az órájára pillant. Miért tart ez ilyen…?
A gondolatot egy kiáltás szakítja félbe. Arról érkezik, ahol Ingrid áll.
Pontosabban csak állt, mert összeesett, és most a földön fekszik.
*
TEDDY KÉPTELEN MEGMOZDULNI. Minden és mindenki mozog előtte, de ő lefagyott, mintha egy krimit nézne életnagyságú vásznon.
Ingrid ájultan fekszik a padlón, és a homlokáról vér csorog. Biztosan beütötte a fejét, amikor elesett. Az emberek tanácstalanul toporognak körülötte.
Ms. Marsha a 911-et hívja.
És az egész Crutcher miatt van. Nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen, ezért rezzenéstelen arccal figyeli az eseményeket.
– Jön a mentő – közli Ms. Marsha, azután az anyukák felé fordul, és megkéri őket, hogy pakoljanak le az asztalról. – Lehet, hogy rossz az étel.
Teddy tudja, hogy nem, de most már neki is meg kell mozdulnia, mert el kell tüntetnie a kávét.
Elindul Ingrid és az izgatott emberek csoportja felé. Senki sem néz rá, amikor elveszi Mrs. Ross csészéjét az asztalról néhány másikkal együtt, és óvatosan utat tör magának a mosogató felé.
Az egyik anyuka már ott van, és kinyújtja felé a kezét, hogy elvegye a csészéket.
– Majd én elintézem.
Az iskola elé bekanyarodik a mentő, egy tűzoltó- és egy járőrkocsi. A kisvárosban olyan ritka a bűnözés, hogy Teddy azon sem lepődne meg, ha a teljes őrs kivonulna.
A mentősök, a tűzoltók és a rendőrök érkezése eltereli az anyuka figyelmét a mosogatásról. Odaugrik, akár egy macska, azután félretolja az útból az embereket, hogy a segítség odaférjen Ingridhez. Teddy kihasználja az alkalmat, a pulthoz lép, és kiüríti Ingrid csészéjét.
Biztos, ami biztos.
– Mi történt?
Zach most érkezett meg, és értetlenül forgatja a fejét.
– Mrs. Ross összeesett – feleli Teddy.
– Jóságos ég!
A fiú sietős léptekkel indul a káosz felé.
Crutcher is arra tart, és majdnem beleütközik Soniába, aki ugyanolyan döbbentnek látszik, mint néhány perccel ezelőtt.
– Nem… nem értem – dadogja.
– Senki sem érti.
Mrs. B. megcsóválja a fejét, a kollégája elhátrál tőle.
– Menjen arrébb, Teddy!
Ms. Marsha megpróbálja szabaddá tenni az utat a mentősök számára, hogy kivihessék Ingridet, aki egy hordágyon fekszik, és oxigénmaszk van az arcán. Az ajtóőr vezetésével végre kijutnak, és Teddy a nyomukban van, de nem azért, hogy bekísérje őket a kórházba.
Átvág az étkezőn, és felmegy a tanáriba.
Lehet, hogy nem kellett volna kiürítenie Ingrid csészéjét. Talán otthonról hozta valaki a kapszulákat, nem a közösből. Talán nevetségesen viselkedik.
Száz százalék.
A tanáriban csak egy gép van, ami azt jelenti, hogy innen vitték le a kapszulákkal együtt.
Basszus.
*
MIRE TEDDY VISSZAÉR a Stafford terembe, szinte mindenki távozott. Csak két rendőrt lát odabent, néhány anyukával beszélgetnek.
Körbenéz. A szemetest keresi.
A kapszula. Meg kell szereznie a kapszulát.
Az egyik kuka az asztal mellett áll, amiről időközben az összes ételt lepakolták, és csak a dekoráció maradt. A minirózsák elfonnyadtak, az egyik üvegtál felborult.
A másik szemetest a pultnál találja, a kávégép és a rendőrök közelében. Sejtelme sincs, hogyan fogja megoldani ezt a problémát, de muszáj megpróbálnia.
– Mr. Crutcher!
Lepillant Ms. Marsha kezére, amelyen kidagadnak az erek.
– Ó, Ms. Marsha! Van már valami hír Mrs. Rossról?
– Még nincs, de ki kell ürítenünk a termet. – Azzal kivezeti Teddyt az ajtón, és a szemetes elérhetetlen távolságba kerül. – Az igazgató úgy határozott, a nap hátralévő részében elmarad a tanítás. Az eset biztosan megrázó a diákok számára.
– Igen, jó döntés.
Ms. Marsha megfogja a kilincset. A kíváncsiskodó gyerekek szétszaladnak, amikor meghallják, hogy a tanítás elmarad.
– Köszönöm – mondja az idős nő. – Az igazgató mindenkit értesíteni fog, amint megtudunk valamit.
Becsukja az ajtót Teddy orra előtt, aki egyedül marad.
*
KATASZTRÓFA. Totális katasztrófa.
Sonia dübögő léptekkel járkál az üres tanteremben, és a stresszlabdáját nyomkodja, de hiába. Hozzávágja a falhoz, de nincs megelégedve a hangjával, mert csak tompán puffan.
Nyilván aggódik Ingridért. Szörnyű érzés, hogy mentő vitte el, még akkor is, ha ennek az alultápláltság az oka. Valószínűleg nem eszik eleget, azért annyira sovány.
Katasztrófa.
A kitűzőt megkapta. Ott csillog a piros ruhán. A földről kellett felszednie, miután az igazgató elejtette a nagy kavarodásban. Ez lett a vége a nagy eseménynek.
Felveszi a stresszlabdát, és majdnem újra a falhoz vágja, de mozdulatlanná dermed, és vesz egy mély lélegzetet. Emlékezteti magát, hogy rosszabb is lehetett volna.
Akár ő is összeeshetett volna a saját ünnepségén.
De akkor legalább még mindig ő lenne a figyelem középpontjában.
Megint eldobja a labdát.
*
HIBÁZOTT. Borzalmas hibát követett el.
Teddy a tanári asztalnál ül a termében, és a körömágyát piszkálja. Így könnyebben tud gondolkodni. Lépésről lépésre visszajátssza a fejében az eseményeket, amelyek a néhány órával ezelőtt lezajlott tragédiához vezettek.
Fontolóra veszi a lehetséges következményeket is.
Egy nő összeesett. Ennyi. Nem kapott agyvérzést, sem rángógörcsöt. Csupán az történt, hogy… elájult.
Ez talán nem elég ahhoz, hogy az egész termet átkutassák, de a biztonság kedvéért abból indul ki, hogy mégis úgy lesz. Ms. Marsha valószínűleg ragaszkodni fog hozzá, elvégre Ingrid Ross nemcsak bizottsági tag, hanem szülő, aki hozzájárul az intézmény fenntartásához. Az igazgató biztosan ki akarja deríteni, hogy mi történt, és a bizottság is ezt fogja követelni.
A biztonság kedvéért újra abból indul ki, hogy igen, és a rendőrök meg fogják találni a kapszulát, amelyet megbabrált. De Ingridet természetesen nem mérgezték meg. Az ég szerelmére! Teddy nem akart megmérgezni senkit. Csak módosította egy kicsit a kapszulát.
Vajon rá fognak jönni, hogy ő tette? Talán. Lehet, hogy megtalálják az ujjlenyomatát.
Olyan erősen piszkálja a hüvelykujján a körömágyat, hogy kiserked a vére.
Nevetséges. Nevetséges az egész, mert Ingrid rendbe fog jönni. Magához tér, és mindenki azt hiszi majd, hogy csak elájult, és lezárul az ügy. A rendőrség nem pazarol időt és pénzt arra, hogy az összes élelmiszert átvizsgálja, a kidobott kávékapszulákat pedig végképp nem fogják ellenőrizni. Képtelenség!
Ráadásul ő senkit sem akart bántani, főleg nem Ingrid Rosst, akit kedvel. Végtére is a bizottság tagja.
Valójában ez volt a célja, móresre tanítani a kolléganőjét azzal, hogy elájul a neki rendezett ünnepségen. Ezt szerette volna elérni.
Ebben nincs semmi rossz.
De hirtelen felbukkantak a rendőrök és a mentősök, és hihetetlen, mibe fordult az egész. Egyszerűen hihetetlen…
Ugyanakkor az a jó hír, hogy a recept bevált. Még sohasem használta ezt a növényt, de beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Ezt mindenképpen érdemes megjegyezni, mert ő nem tudós. Csupán az év tanára.
És arról sem tehet, hogy nem Sonia itta meg a kávét. Ha a szervezők nem vitték volna le a kapszulákat, akkor tökéletesen bevált volna a terve.
Tehát bizonyos értelemben sikerrel járt.
Kinéz az ablakon. Az utolsó járőrkocsi éppen kikanyarodik a parkolóból. Pontosan erre várt. Magához veszi a táskáját, és kimegy a teremből. Ha meglátja valaki, azt fogja hinni, hogy hazafelé tart. Amiben nincs semmi szokatlan.
Az étkező üres. Már a konyhások is elmentek. A Stafford terem ajtaja csukva van, de nincs bezárva. Teddy úgy lép be, mintha lenne ott valami keresnivalója.
Frank a földön térdel, és az asztal alá kukucskál.
– Jézusom, megijesztettél! – Feláll, és leporolja a homokszínű nadrágját. – Azt hittem, már senki sincs itt.
– Én is azt hittem.
– Elhagytam a tollamat. A jó tollamat. – A matematikatanár körbenéz, és széttárja a karját. – Egyszerűen nem találom.
– Ez igazán sajnálatos.
– Lehet, hogy az egyik gyerek vitte el. És veled mi a helyzet? Miért vagy még itt?
Teddy szándékosan nem fordul a pult és a szemetes felé. Sajnos úgy tűnik, a termet kitakarították. Nyoma sincs a dekorációnak, a kajának és a kávéfőzőnek.
– Azt reméltem, találok itt valakit, akinek van infója Ingridről.
Frank vállat von, és a karján megremegnek az izmok.
– Egyelőre semmit sem tudunk.
– Furcsa egy nap – jegyzi meg Frank, miközben átvágnak az étkezőn.
– Az nem kifejezés.
– Hétfőre biztosan idehívnak néhány pszichológust.
– Igen, valószínűleg.
– Talán egy papot is kellene, hátha valakinek szüksége lesz rá.
Teddy erre nem válaszol.
A parkolóban már csak néhány autó áll. A történtek után senkinek sincs kedve az iskolában tartózkodni. Teddy el akar köszönni, de Frank telefonja csipog, és kihúzza a készüléket az övén lévő tokból.
Crutcher telefonja is megrezdül. Az igazgatótól kaptak üzenetet:
Tisztelt Kollégák és Barátok!
Mély fájdalommal tudatom, hogy Mrs. Ingrid Ross örökre eltávozott közülünk. Ma délután hunyt el a kórházban.
Gondolatban a családjával vagyunk, és imádkozunk értük.
Samantha Downing: Saját érdekedben
Fordította: Bosnyák Edit
Magnólia, 2023
