A héten rendezik meg Liverpoolban az Eurovíziós Dalfesztivál 2023-as elődöntőit és döntőjét, amely – jól ismert geopolitikai okokból – némileg borítja a több mint hatvanéves játékszabályokat. Tavaly ugyanis az ukrán Kalush Orchestra Stefania című dala nyert, így a hagyomány szerint Ukrajna adta volna az idei döntő helyszínét, de a háborús állapotok miatt erre, nyilván, nem volt lehetőség. A szervezők így a második helyezést elérő Egyesült Királyságnak ajánlották fel a rendezés jogát, akik a rekordnak számító kilencedik alkalommal lesznek házigazdák, legutóbb 1998-ban volt náluk a döntő. Idén összesen 37 ország versenyez, Magyarország azonban ezúttal sincs közöttük. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen immár 2020 óta, vagyis negyedik éve nem nevezünk résztvevőt a nemzetközi versenyre, amelyen 1994 és 2019 között mintegy 17 alkalommal indult magyar zenekar is (1994-ben Bayer Friderika rögtön a negyedik lett a döntőben, beállítva Magyarország mai napig legjobb eredményét).
Távolmaradásunk ellenére A Dalt, amely eredetileg az Eurovíziós Dalfesztivál magyarországi válogatóversenye volt, azóta is évről évre megrendezi a köztévé. A győztes így már értelemszerűen nem a nemzetközi versenyzés jogát nyeri el, hanem pénzjutalmat kap, illetve hazai lemez- és videoklip-készítési lehetőségekhez jut. A döntést meghozó MTVA az elmúlt években egyszer sem indokolta érdemben, miért nem vesz részt az évente több mint százmillió nézőt vonzó dalfesztiválban, amelyre sokan kiváló országimázs-építési lehetőségként tekintenek.
A műsor készítői úgy döntöttek, hogy jövőre az eurovíziós indulás helyett közvetlenül a magyar könnyűzene tehetségeit, az általuk létrehozott értékteremtő produkciókat segítik
– írták egy szűkszavú közleményükben 2019 októberében, amely után nem sokkal hivatalossá vált visszalépésünk a versenytől. A döntéssel a hazai és nemzetközi média is sokat foglalkozott akkor, többen felvetették, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál kényelmetlenül „meleggé” és multikultivá vált az LMBTQ-ellenes retorikát egyre nyíltabban felvállaló magyar kormány és a közmédia számára. Az MTVA mindössze annyit reagált akkor a vádakra, hogy semmilyen produkció, esemény vagy rendezvény kapcsán nem tartják számon senkinek a szexuális beállítottságát, de indoklással továbbra sem szolgált.
A döntés miatt több magyar előadó, köztük a 2011-ben induló Wolf Kati, illetve Siklósi Örs, a 2018-ban versenyző AWS frontember is sajnálkozását fejezte ki, elmondva, hogy szerintük kiváló nemzetközi megmutatkozási lehetőség volt ez a magyar zenészek számára, hiszen új rajongókkal ismertette meg a dalaikat, és lehetővé tette a külföldi turnékat is.
Az érdektelenné válás az évadon belül is megmutatkozik: idén épp az április 29-én megrendezett döntő adást nézték a legkevesebben, és ez nem pusztán 2023-ra értendő, de a műsor teljes, tizenegy éves fennálására. Az idei évadzárót mindössze 164 ezren nézték, amit ha összevetünk a 2013-as csúcsév 1 173 000-es nézettségével, jól látszik az egy évtizedes hanyatlás léptéke.
Tévéközvetítés híján az Eurovíziós Dalfesztivál hazai népszerűségét nehéz egzakt számokkal mérni, a YouTube-trendekből azért annyi kiolvasható, hogy a döntő iránt Magyarországon is van számottevő érdeklődés. A verseny hazai rajongói fórumán, az ESC Hungary nevű oldalon legalábbis arról írtak tavaly májusban, hogy a YouTube felkapottsági listáján a győztes Kalush zenekar döntő produkciója, valamint a döntő teljes, 251 perces felvétele is napokig a top 10-ben kapott helyet.
Kérdéseinkkel megkerestük az MTVA-t is, hátha négyévnyi hallgatás után hajlandóak megosztani a nyilvánossággal az Eurovízióból való kimaradás okait. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy A Dal egyre csökkenő nézettsége miatt tervezik-e felülvizsgálni a döntést, és megfontolni, hogy a győztest esetleg újra nevezzék a nemzetközi versenybe. Válaszokat ezúttal sem kaptunk a megadott határidőig, ha mégis küldenek később indoklást, természetesen közöljük.
