Kutyaszorítóban
Elmondom én, miről szól a Like a Virgin.
– Nem adsz borravalót?
– Tudod, mit keres ez a tyúk? Szart se.
– És? Ha több lóvét akar, dolgozzon mást.
– Fura, hogy pont egy ilyen buzi zsidó mondja ezt. De most halál komolyan, mi az anyádért nem adsz?
– Mert mindenki azt várja, hogy adjak. Jó, annak adok, akin azt látom, hogy tényleg gürizik meg minden, de amúgy ez a kötelező borravalósdi egy elbaszott dolog. Arról nem is szólva, hogy ez a munkája.
– De ő még kedves is volt.
– Az lehet, de azon kívül semmi extra.
– Milyen extra? Le is kellett volna szopnia?
– Majdnem kinyírtál, seggfej! Ha tudom, hogy ilyen vagy, az életbe’ nem dolgozok veled!
– Sokáig ugatsz még, kiskutya? Vagy harapsz is?
Ne húzzuk tovább a drága időt. Én alapból leszarom, hogy mit tudsz, és mit nem. Megkínozlak, és kész. Akkor is, ha nem leszek okosabb. Pusztán, mert élvezem, ha megkínozhatok egy zsarut.
– Akkor a nevek: Barna, Fehér, Szőke, Kék, Narancs, Rózsaszín.
– És miért én vagyok Rózsaszín?
– Azért, mert te egy köcsög vagy.
Ponyvaregény
– Fószer bemegy a bankba telefonnal. Nem pisztollyal, nem puskával, telefonnal. Kirabolja őket, azok meg se moccannak.
– Kislányt nem bántották?
– Nem tudom, lehet, hogy kislány nem is kell az egészhez. A lényeg a dologban nem a kislány. A lényeg az, hogy telefonnal raboltak bankot.
– Bankot akarsz rabolni?
– Nem akarok bankot rabolni, csak vázolom, hogy lehet könnyebben is, mint ahogy csináltuk.
– Szeretlek, Tökfej!
– Szeretlek, Nyuszimuszi… Senki se mozduljon, ez rablótámadás!
– Ha valamelyik picsafejű megmoccan, basszák meg, abban a pillanatban kinyírom a többi picsafejűt is, basszák meg!
– Tudod, mi az érdekes Európában? A kis különbségek. Ugyanaz a szar van ott is, de valahogy kicsit más.
– Például?
– Például Amszterdamban bemész egy moziba, és kérsz egy sört. És nem egy papírpohárban basszák oda, hanem üvegpohárban. Párizsban pedig a McDonald’sban is kapni sört. Na, és tudod, hogy hívják a sajtos negyedfontost Párizsban?
– Nem sajtos negyedfontosnak hívják?
– Nem, mert ott nem fontban mérnek. Fingjuk sincs arról, mi az a negyed font.
– Na, és hogy hívják?
– Úgy hívják: Royale sajttal.
– Puskát kellett volna hoznunk ehhez a melóhoz.
– Hányan vannak fenn?
– Hárman vagy négyen.
– Az emberünkkel együtt?
– Nem biztos.
– Szóval lehet, hogy öten is vannak odafenn?
– Nincs kizárva.
– Puska kellett volna, baszd meg.
– Olvastad a Bibliát?
– Igen!
– Van benne egy passzus, ami pontosan ideillik. Ezékiel 25, 17. Az igaz ember járta ösvényt mindkét oldalról szegélyezi az önző emberek igazságtalansága és a gonoszok zsarnoksága. Áldott legyen az, ki az irgalmasság és a jóakarat nevében átvezeti gyöngéket a sötétség völgyén, mert ő valóban testvérének őrizője és az elveszett gyermekek meglelője. Én pedig lesújtok majd tereád hatalmas bosszúval és rettentő haraggal, és amazokra is, akik testvéreim ármányos elpusztítására törnek. És majd megtudjátok, hogy az én nevem az Úr, amikor szörnyű bosszúm lesújt rátok!
Örülünk, Vincent?
– Winston Wolfe vagyok. Problémákat oldok meg.
– Hát az van itt.
– Szép munka, urak! Akár meg is úszhatjuk.
– Mintha nem is ugyanaz a kocsi volna!
– Na, azért most még ne kezdjük el egymás faszát szopni!
Három nappal azelőtt, hogy a japánok elfoglalták a szigetet, nagyapád megkért egy tüzért, aki a légierőnél szolgált, és úgy hívták, Winocki – soha életében nem látta azelőtt –, megkérte, hogy hozza el karon ülő fiának, akit még sosem látott élve, az aranyóráját. Három nappal később nagyapád meghalt, de Winocki megtartotta a szavát. A háború vége után meglátogatta nagyanyádat, és elvitte csecsemő édesapádnak apja aranyóráját. Ezt az órát. És ugyanez az óra volt édesapád csuklóján, amikor lelőtték a gépét Hanoi felett. Elfogták, és vietnámi fogolytáborba került. Tudta, ha a sárgák meglátják az órát, elkobozzák, elveszik tőle. De ő úgy gondolta, hogy ez az óra a te örökséged. És nincs az az isten, hogy az ő fiának az öröksége a sárgák mocskos kezébe kerüljön. Ezért eldugta. Az egyetlen helyre, ahová dughatta, a seggébe. Öt hosszú évig járt ezzel az órával a seggében. Aztán amikor haldoklott vérhasban, nekem adta. És én jártam két évig ezzel a fémkrumplival a seggemben. Aztán több mint hét év után hazajutottam a családomhoz. Most pedig, kis komám, átadom neked az órát.
– Jól vagy?
– Nem vagyok jól. Kibaszott cefetül vagyok, nem jól.
– Na, és most mi van?
– Hogy most? Megmondom, hogy mi lesz most! Idehívok egy pár keményen bepipázott niggert, hogy dolgozzák meg itt ezt a hédert! Feszítővassal, hegesztőpisztollyal! Hallod, mit beszélek, bunkó fiú? De ne hidd, hogy veled már végeztem. Kicsipkézem a valagadat!
– Na és most veled és velem hogy lesz?
– Mostantól fogva megmondom, hogy lesz velem és veled. Nem lesz olyan, hogy te meg én. Soha többé.
– Kvittek vagyunk?
– Kvittek vagyunk. Két dolog. Erről nem beszélsz senkinek. Ez a dolog megmarad köztem, közted és eközött a tökön lövötten döglődő, mindjárt kifingó csatornatöltelék között. Ez nem tartozik más senkire! Kettő. Még ma elutazol. Ma este. És ha elutazol, el vagy utazva. Különben véged. Los Angelesben nincs maradásod.
– Értem.
– Na, húzd el a beled.
– Kié ez a motorbicikli?
– Ez egy chopper, édes.
– Kié ez a chopper?
– Zedé.
– Ki az a Zed?
– Zed egy halott, édes. Egy hulla.
Jackie Brown
– Ki az a lóbaszó kunta-kinte nigger veled a képen?
– Az Winston. Itt dolgozik.
– Bassz ki, szépen megnőtt! Jóban vagytok?
– Igen.
– De te vagy a főnök.
– Igen.
– Tuti, hogy te akartad ezt a fényképet, igaz?
– Szóval egy tízezer dolláros óvadék kéne. De mit tudsz letenni zálogba?
– A lóvét kápéban.
– Itt van nálad?
– Itt, a jó kis raptoros tatyómban.
– Megvan a pénz. Mire kellek én?
– Ugyan már, tudod, hogy megy ez. Feka gyerek beállít tíz rongy kápéval, első kérdés az, hogy honnan szerválta. Aztán a jó részét megtartanák tárgyalási költség címén. Az be is baszna. Intézd csak te.
– Ez egy ezresbe lesz neked.
– Az belefér.
– Kinek lesz? Rokon?
– Egy Beaumont nevű srácnak. A megyeibe vitték. Ittas vezetésnek indult, de aztán átírták tiltott fegyverviselésre. A gyökérnél volt egy stukker is.
– Erre sok a tízezer.
– Utánanéztek, priusza van. Ült is már. Plusz Kentuckyből jött a srác, úgyhogy bekattant a „déli nigger élből linkel” lemez.
– Csak annyi a dolgod, hogy befekszel ide, és szorongatod ezt a gépet, jó? Majd azt mondom, hogy mutatom az árut a csomagtartóban. Mikor felnyitom, te felülsz és rájuk fogod a gépet.
– Ne bassz már ki, nem lövök le senkit!
– Nem mondtam, hogy lőj le bárkit is. Csak fogod a fegyvert, abból majd értenek.
– Te tök meghibbantál, ha azt hiszed, hogy beszállok ebbe a szutyok csomagtartóba.
– Nem megyünk messze, csak a koreai negyedbe. Nem leszel bent tovább tíz percnél.
– Te, én egy percig se utazok a kibaszott csomagtartóban. Miért nem mehetek elöl veled?
– Mert a siker kilencven százaléka a meglepetés ereje.
– Bocs, de nem ülök a dzsuva csomagtartódba.
– Nem hiszem el, hogy ilyen vagy.
– Ez ki?
– Ez Beaumont.
– Az meg ki?
– Alkalmazott volt, de elbocsátottam.
– Mit csinált?
– Olyan helyzetbe hozta magát, hogy simán lesittelhették volna akár tíz kerek évre is. Ezt csinálta. És ha ismered Beaumont-t, akkor tudod, hogy nincs az az Isten, hogy leüljön tíz évet. Ha ezt tudod, akkor tudod, hogy akkor Beaumont mindent megtett volna azért, hogy Beaumont ne üljön tíz évet. Például, hogy elköp a hatóságoknak bármit és mindent, ami az én sötét seggemmel kapcsolatos. Ez, öregem, tök tiszta sor: vagy ő, vagy én. És jobb, ha tudod, hogy nem én leszek az.
– Jesszuska, kiscsaj! Máris betéptél? Még csak két óra!
– Már kettő?
– Túl sokat tépsz, tudod? Ez kiöli belőled az ambíciót.
– Nem, ha az az ambíciód, hogy tépj és tévézz.
– Figyelj rám egy kicsit, jó? Ez egy negyvennégy éves fekete nő stabil állással, akit tévesen vádolnak.
– Tévesen vádolnak? Nem kokóval megrakva jött vissza Mexikóból?
– De nem eladási szándékkal. Hogyha egyáltalán volt nála anyag, de mondom: ha, az csak a saját személyes cucca volt.
– A fehér bűntudat miatt felejtsem el, hogy ez üzleti ügy?
Kill Bill 1
A bosszú hidegen tálalva a legjobb. (régi klingon közmondás)
Mozdulj meg, nagylábujj! Mozdulj meg, nagylábujj! Mozdulj meg, nagylábujj!
– Kit keres?
– Hattori Hanzót.
– Mit akar Hattori Hanzótól?
– Japán acélt.
– Mire kell a japán acél?
– Féregírtásra.
– Jókora férgek lehetnek, ha Hattori Hanzo-tól akar acélt.
– Azok.
A bosszú sohasem tisztás. A bosszú erdő, könnyű eltévedni benne. Könnyű elfelejteni, honnan jöttél.
Szadistának tartasz? Tudod, Kölyök, remélem magadnál vagy annyira, hogy megértsd, semmi szadizmus nincs abban, amit csinálok. Talán a többi okostojással szemben igen, de veled nem. Nem, Kölyök, az az oldalam, amit most mutatok, a legmazochistább.
Az a nő megérdemli a bosszút. És mi megérdemeljük a halált.
Kill Bill 2
Hullának néztem ki? Hát, nem voltam az. Pedig ők igazán igyekeztek. Bill utolsó golyója csak kómába lőtt. Négy hosszú évig feküdtem öntudatlanul. Fölébredve elkezdtem azt, amit a mozireklámok úgy szoktak jellemezni, hogy bombasztikus bosszúhadjárat. Nos, én jöttem, láttam és bombasztikus bosszút álltam. Már eddig is rengeteg embert eltettem láb alól, de egy még hátra van. A legutolsó. Az, akihez éppen most tartok. Az egyedüli, aki még él. És amikor végre célhoz érek, meg fogom ölni Billt!
Budd, hadd mutassam be kis barátomat, a fekete mambát. Fekete mamba, ez itt Budd. Tudod, mielőtt összeszedtem, utánéztem a neten. Bámulatos jószág, ezt hallgasd meg: Afrikában azt mondják, hogy a bozótosban megölhet az elefánt, megölhet a leopárd, és megölhet a fekete mamba. De csak és kizárólag a mamba – és ezt az idők kezdete óta tudják Afrikában – jelent biztos halált. Ezért is nevezik a megtestesült halálnak. Érdekes, nem?
Biztosan tudod, mennyire szeretem a képregényeket. Különösen a szuperhőstörténeteket. Lenyűgözőnek találom az őket övező mitológiát. Vegyük például a kedvencemet, Supermant. Nem valami jó képregény, és nincs is túl jól megrajzolva. De az őt övező mítosz nemcsak zseniális, hanem egyedi is. Minden szuperhősös képregény szerves része a hős alteregója. Batmané Bruce Wayne, Pókemberé Peter Parker. Mikor a figura reggel felébred, ő Peter Parker. Fel kell vennie a jelmezét, hogy Pókember lehessen. És ezen a téren Supermannek nincs párja. Superman nem Supermanné válik. Ő Supermannek született. Mikor Superman felkel, ő Superman. Az alteregója Clark Kent. Az igazi arcát akkor látni, mikor a kék jelmezét viseli, rajta a nagy piros S-sel és a piros köpennyel, amiben Kenték rátaláltak. Ez az igazi énje. Amit Kent visel, a szemüveg, az öltöny, az a maszk. Kent öltözete eszköz arra, hogy Superman szemléljen bennünket. Clark Kent az, aminek Superman látja az embereket. És mik Clark Kent fő jellemvonásai? Gyenge. Önbizalomhiányos. Gyáva. Clark Kent Superman kritikája az egész emberi fajról.
– Pai Mei megtanította neked az ötpontos szívrepesztő technikát?
– Persze.
– Miért nem mondtad el?
– Nem tudom. Mert rossz ember vagyok.
– Nem vagy te rossz ember. Csodálatos ember vagy. A kedvenc tanítványom. Bár időről időre jól játszod a hülye picsát.
Halálbiztos
– Szóval mi a neved, Icy?
– Kaszkadőr Mike.
– Ez a neved, hogy Kaszkadőr Mike?
– Bárkit megkérdezhetsz.
– Hé, Warren, ki ez a tag?
– Kaszkadőr Mike.
– És ki a szar az a Kaszkadőr Mike?
– Egy kaszkadőr.
– Hogy lesz valakiből kaszkadőr?
– Ha Hollywoodban van annyi eszed, hogy leess a lépcsőn, akkor biztos találsz valakit, aki megfizet érte. De komolyan, ugyanúgy kerültem az üzletbe, mint a többség.
– Mégpedig?
– A bátyám nyomott be.
– Ki a bátyád?
– Kaszkadőr Bob.
– Nos, Pam, merre mész? Jobbra vagy balra?
– Jobbra.
– Hát, az kár.
– Miért?
– Kétesélyes dolog volt, hogy jobbra mész-e, vagy balra. Ugyanis mindketten balra megyünk. Ha te is balra mentél volna, sokkal később kezdtél volna félni. De mivel a másik irányba mennél, attól tartok, most rögtön kezdhetsz félni.
– Miért nem kést hordasz pisztoly helyett?
– Tudod, mi történik azokkal a balfaszokkal, akik kést hordanak? Lelövik őket.
Becstelen Brigantyk
– Mindnyájan hoztok nekem száz náci skalpot, amit száz halott náci fejéről vágtok le! Vagy most szálljatok ki.
(…)
– Nein, nein, nein, nein, nein!
Azt nézni, ahogy Donny agyonüti a nácikat, nagyobb élmény, mint a mozi!
– Ez a kelepce, amibe kerültünk… azt hiszem, csak egyetlen dolgot tehet.
– És mi lenne az?
– Stiglitz?
– Mondj auf wiedersehen-t a náci töködnek!
A nevem Shosanna Dreyfus, és az arcom a zsidó bosszú arca!
– Á, ez egy bingó. Így mondják, ugye? Ez egy bingó?
– Csak annyit kell mondani, hogy bingó.
– Bingó! Nagyon muris. De elkalandoztam.
Tudja, Utivich, azt hiszem, ez lett a mesterművem.
Django elszabadul
– Mi a francot bámulnak?
– Még sosem láttak niggert lovon ezelőtt.
– Doktor, Django! Hogy az ördögbe vannak? Az meg mi az ördög?
– A Wilson-Lau banda.
– Mi a jó fene az a Wilson-Lau banda?
– Dög Chuck Wilson, kegyetlen Bobby Lau és még három jómadár.
– Hagyják itt őket, úgysem lépnek le. Jöjjenek be a zergebaszó zimankóból, és igyanak meg egy kávét!
Tetszik, ahogy megdöglesz, fiam!
– Halálra fogjuk korbácsolni ezt a niggerimádót. Én személyesen hasítok szíjat annak a hólyagnak a hátából. A picsába, szart se látok ebben a baszásban.
– Készen állunk, vagy mi?
– Várj, éppen a szemkivágást basztatom. A picsába, csak rosszabb lett.
– Ki csinálta ezt a nagy rakás szart?
– Willard felesége.
– Akkor csinálja meg mindenki magának a maszkot!
– Nézd, nem mondjuk, hogy nem értékeljük, amit Jenny csinált. De ha csak annyi lett volna a dolgom, hogy lyukat vágok erre az izére, hát, jobban csináltam volna.
– Mi lenne, ha most levennénk őket, és legközelebb sokkal jobb zsákokkal mehetnénk, teljes harci díszben?
– Várjunk egy percet. Nem mondtam, hogy levehetitek!
– De senki nem lát benne.
– És?
– És jó lenne kilátni.
– Isten verje meg! Ez egy rajtaütés! Én sem látok, ti sem láttok, akkor mi van? Csak az számít, hogy a kurva lovak lássanak!
Uraim! Eddig csak érdeklődtem, de most már figyelek is.
Aljas nyolcas
– Helló, nigger!
– Csípős a nyelve, mi? Nem tudod, némber, hogy a füstösöknek nincs ínyére a niggerezés? Sértőnek találják.
– Hívtak már rosszabbul is.
– Na, bizony azt meghiszem!
Hé, Daisy, egyezzünk meg egy jelrendszerben a társalgásunkat illetően! Mikor a könyökömmel durván pofán gyűrlek, az azt jelenti, kussolj. Megértetted?
Mikor a körözésen az áll, hogy élve vagy halva, a legtöbbünk csak lepuffantja a fickót hátulról, oszt’ feldobja a hulláját a nyeregbe. De mikor John Ruth, a Hóhér csíp el téged, akkor nem kapsz golyót a hátadba. Mert akit a Hóhér kap el, az lógni fog.
A szenvtelenség az igazságszolgáltatás lényege. Mert ha valaki nem szenvtelenül tesz igazságot, mindig fennáll a veszélye, hogy éppen nem igazságos.
– Én is sokfélét csináltam már pénzért, így nem ítélkezek, de nincs egy cseppnyi rossz érzése se, hogy felköt egy nőt?
– Míg nincs olyan ravasz, amit egy nő ne tudna meghúzni, ha hóhér vagy, felkötöd a nőt.
– A ménkűbe, erre még így sose gondoltam.
Csak a komisz bitangokat kell felkötni. De a komisz bitangokat fel is kell ám kötni!
Volt egyszer egy… Hollywood
– Le tudok én esni egy lóról? Hogyne tudnék. Estem már le. De ha ügyetlenül esek le, és mit tudom én, eltörik a csuklóm vagy kimegy a bokám, azzal nagy problémát okozok a produkciónak, mert nem tudok dolgozni, mondjuk egy hétig. Ezért Cliff végzi a munkámnak ezt a részét.
– Ön is így írná le a feladatát?
– Hogy helyette dolgozom? Igen, stimmel.
– Mit mondott?
– Csak az igazat, bassza meg, azt mondta.
– Na, na…
– Bassz ki, bocsánat, ne haragudj…
– Nesze, vedd fel! Ne lássák a mexikóiak! Mitől borultál így ki, haver?
– Hát, aki nem borul ki attól, hogy a képébe mondják, hogy a karrierje egy csődtömeg, az nem tudom, mi a fasztól fog.
– Barátom, maga az, akinek nagy a szája, és nagy örömmel elhallgattatnám itt és most, a barátaim előtt. De a kezem halálos fegyvernek minősül. Épp ezért, ha verekedni kezdünk, és én véletlenül megölöm, börtönbe kerülök.
– Mindenki börtönbe kerül, aki kinyír valakit verekedés közben, mert az emberölés.
A színésznek pedig az a dolga – és direkt mondok színészt és nem színésznőt, mert a munkánkat színészetnek hívják –, a színésznek az a dolga, hogy a legjobb formáját hozza, amikor játszik. A színész kötelessége a száz százalékos teljesítményre törekedni. Azt természetesen lehetetlen elérni, de a törekvés, az a lényeg.
– A francot tévedtetek el! Ide jöttetek betépni, mert itt sötét van! Legalább csináltattad volna meg a kurva kipufogódat!
– Oké, elnézést kérünk a zavarásért.
– Ezen az úton semmi keresnivalód! Lépjél oda ennek a rakás szarnak, és tüntesd el a hippi pofádat az utcámból!
– Mégis mi a franc történt itt?
– Egy pár eszement hippi idejött, és betörtek a házamba.
– Hogyhogy? Ki akarták rabolni?
– Hát, a fene se tudja, mit akartak. Lehet, hogy rabolni, vagy bepörögtek valami rossz anyagtól. A fene se tudja. De meg akartak ölni minket.
– Jézus Mária, ezt komolyan mondja?
– Esküszöm, komolyan. Nem vicc. A barátom meg a kutyája kettőt elintéztek. Hát, én meg egyet meggyújtottam.
– Meggyújtott?
– Igen. Megsütöttem ropogósra.
– Azt hogy csinálta?
– Ha hiszi, ha nem, van egy lángszóróm a szerszámoskamrában.
– A Fourteen Fists of McCluskey-ból?
– Igen! Abból van. Elővettem és működött, hál’ Istennek.
– Na, és mindenki jól van.
– Hát, a hippik, azok nem. Azok nagyon nincsenek jól.
