Rendhagyó módon az előző évad utolsó – a nézők számára viszont vadonatúj – epizódjával tér vissza vasárnap a Spektrum Home képernyőjére D. Tóth Kriszta beszélgetős műsora, az Elviszlek magammal. A „nulladik epizód” vendége ezúttal Koltai Róbert, akivel azért kellett újraforgatni az interjút, mert az előző felvétel túl korainak bizonyult Koltai műtétje után. Tavaly év végén ugyanis komoly orvosi beavatkozáson esett át, ; egy shuntöt [söntöt] ültettek a fejébe, ami elősegíti az agyvíz megfelelő áramlását.
Az első beszélgetés során a színész még nem volt annyira közlékeny, így közösen döntöttek az újraforgatás mellett pár hónappal később. Azóta Koltai sokkal jobban van, és már arról is könnyedén beszél, hogy a beavatkozás óta a reptéri ellenőrzés során becsipognak a mágneskapuk, így csak orvosi igazolással tud repülőre ülni. A korábbi nehézkes járását, és a fájdalmakat eleinte a Parkinson-kór számlájára akarták írni, de a shunt beültetése utáni gyors javulásnak köszönhetően ezt elvetették az orvosok. Azóta naponta átlagosan 2 km-et is gyalogol.
Nem tartja magát egyébként mozgékony embernek, fociban is mindig inkább ügyeskedőnek vallotta magát, de a színpadon azért egészen más a helyzet. Ott sosem érezte a korlátokat, bár a tériszonyát sosem sikerült legyőznie, de a színpadi száguldozást nagyon szerette. Középiskolás osztálytársait is azzal nevettette meg a paródiákon kívül, hogy szeretett úgy átreppenni a tornatermen, mint egy balett táncosnő. Nagyon nehezen élte meg, hogy a teste korlátozta a mindennapokban, ezért esett neki nagyon jól, amikor tapsviharban tört ki a négytagú kórterem, amikor eldobhatta a járókeretet.
Koltai Róbert idén tölti be 80. életévét, és egyáltalán nem akarja sietetti az időt, de úgy érzi (mondja humorizálva), hogy 200. évét már nem fogja megélni. Szomorúan idézi fel, hogy több nagyszerű színésztársa – Rajhona Ádám, Helyey László, Dunai Tamás – már elment sajnos, ugyanakkor megjegyzi:
Nem gyászolgatom magam, hanem csodálkozom, hogy még mindig milyen nagy kedvem van fölkelni, milyen nagy kedvem van összemondani a szöveget. Ezekből ezer új apró jó dolog születik.
„Mi az, ami neked az életszeretet jelenti?…Mikor érzed úgy, hogy élsz?” –teszi fel a kérdést egy ponton D. Tóth Kriszta.
Főleg a színpadon… amikor a munkáról van szó, vagy annak előkészítéséről, vagyis a próbákon…vagy amikor arról beszélgetünk, hogy mi legyen a következő és kivel lehet játszani
– érkezik szinte azonnal a válasz.
Ahol például igazán megtalálta magát például, az az Ascher Tamás rendezésében színpadra állított Az Öngyilkos című darab, ahol egy éhező, nyomorgó kisembert kellett játszania, aki fűnek fának megígéri, hogy öngyilkos lesz őérte. Az egyetlen bökkenő csupán, hogy a főszereplő nagyon szeret élni, és amikor meg kéne csinálni azt a bizonyos mozdulatot, akkor mégsem sikerül rászánnia magát. Egyszerre komikus és tragikus, pont olyan, és pont az, ami Koltai Róbertnek is a lételeme.
A darab kapcsán Róbert édesapja is szóba kerül, akiről kiderül, hogy nagyon szeretett szavalni, borzasztó jó érzéke volt hozzá, és ő mai napig szavalja az estjein azokat a verseket, amiket tőle hallott. Csak négy elemije volt, de ösztönből tudta, hogy hogyan kell megragadni ezt a műfajt, tudta, hogy mennyire nagy dolog a versben – és mindenben – a csönd. „Ha csönd van, abból még minden lehet” – mondja.
Nekem lottóötös, hogy ilyen apukám volt. Az ő kíváncsisága és versimádata azonban úgy ragadt át rám, hogy én azt ingyen kaptam
– emlékszik vissza a régi időkre Koltai Róbert.
Az Elviszlek magammal 8. évadjának záróepizódja március 26-án 21.50 kor a Spektrum Home-on.
