Szeretnék kullancs lenni ennek a kutyának a fenekén
– meséli csillogó szemekkel az egyik szereplő Guntherről, a német juhászról, aki 400 millió dolláros vagyonnal rendelkezik, külön séf süti számára a steaket, és ha nem a jachtján ücsörög, akkor bikinis lányok dobálják neki a teniszlabdát. A kullancsos hasonlat több, mint találó: egy egész stáb csüng a kutya köré generált hírnéven, amely mögött adócsalást, hazugságspirált és egy hihetetlenül bizarr sztorit találunk.
Elsősorban az olasz lapokban és tévéműsorokban szolgáltatott rendszeres témát néhány évtizeden keresztül egy kutya, amelynek nagyjából a napi étkeztetése annyiba kerül, amennyiből egy iskolányi gyereket lehetne jóllakatni. Gunthert a világ leggazdagabb kutyájaként ismerte a világ, amelynek közel félmilliárdos vagyona, jachtja és luxusvillái vannak. Nem a saját négy mancsával kereste meg a pénzt, a legenda szerint egy utód nélküli német örökösnő hagyta rá imádott kutyájára a mesés vagyonát, a sztorival pedig alaposan körbehaknizták jó párszor a világot. Az sem akasztotta meg túlzottan a történetet, amikor az eb elpusztult: mindig gondoskodtak az utódokról, ma már VI. Gunther regnál, amely ugyancsak örökli a vagyont.
A Gunther vagyona a sztori polgárpukkasztó részeit nagyítja fel: a jelenlegi gazdasági helyzetben kifejezetten bicskanyitogató a leplezetlen tobzódás az olyan képekben, ahol arannyal megszórt steaket tesznek az állat elé, amely mintha kizárólag lassítva lenne képes közlekedni a milliós villája kertjében. De nem a kutya a lényeg, sokkal inkább a pórázt tartó személyek: az állatnak komoly stábja van, amelynek vezetése egyetlen ember, Maurizio Mian kezében összpontosul. Ugyancsak a legenda szerint az olasz férfi édesanyját és a grófnőt állatszeretetük kötötte össze, majd utóbbi halála után az ő dolguk lett gondoskodni a kutyáról. Mivel az olasz szabályok szerint a kutya csak egy vagyonkezelői csoporton keresztül örökölhet, alapítottak egyet, és innen vesz az egyébként sem mindennapi sztori még meredekebb fordulatot.
Innentől kezdve a történetben a kutya szinte mellékes: bár mindig feltűnik az archív és a már említett lassított felvételeken, elsősorban a meglehetősen furcsa alakként ábrázolt olasz férfira és társaságára köszöntött igazi aranykor, költéseikhez pedig csak úgy mellesleg odabiggyesztették indokként a kutyát. Mian castingot hirdetett arra, hogy csupa csodaszép emberrel töltse meg a luxusvillát, ahol feltörekvő modellek és színészi babérokra ácsingózó fiatalok alkották a Gunther-féle szupergrupot, a The Burgundianst, akik egyetlen dalt adtak ki. Egy idő után Mian – akiről viccesen azt állítja az egyik sorozat, hogy ő lehet az új Carl Jung – emberkísérletbe kezdett: a boldogságot akarta tanulmányozni egy csapat olyan ember közt, akiknek mindenük megvan. A valóságshow-ba öltött pszichológiai kísérletben résztvevőknek komoly szabályok szerint kellett élniük, orgiákat írtak elő nekik, a nők nem lehettek ötven kilónál többek, a villában pedig furcsa szakemberek figyelték őket egész nap – később kiderült, hogy a hálószobájukat is bekamerázták és figyelték őket szex közben. A dokumentumsorozat szerint Amerikában egyre furcsábban néztek a bizarr, szektaszerű csapatra, majd, mikor már arról szóltak a hírek, hogy a kutyát is beveszik az orgiákba, jobbnak látták a visszatelepülést Olaszországba.
Ott azonban ugyanígy folytatták. Gunther – azaz Mian – vett egy olyan létesítményt, amely egy kutyának elengedhetetlen: egy éjszakai szórakozóhelyet, de egy újabb szupergrupot is felállított, ahol már a gyerekáldás is beköszönt. Az ismét gyönyörű fiatalokból álló csoport egyik nőtagjának született gyereke Miantól, amelyet aztán az egész csapat nevelt. A Mian-féle emberkísérlet itt már egészen vad méreteket öltött: a Black Mirror-epizódokat idéző időszakban digitális medált viseltek a villalakók a nyakukban, amely különféle boldogsági mutatókat mért – a villa élete a Mian és a szakemberei által megalkotott boldogság Maslow-piramisa szerint működött. Megszállottan kutatták a boldogság anatómiáját, sőt, az újszülöttel is évtizedes tervek voltak: olyan generációt akartak kinevelni, akiknek a boldogság alapértelmezett beállítás, hisz boldog közegben születnek. Nem mellesleg mindeközben Mianék megvettek egy pisai focicsapatot, egy ponton pedig még maga Cicciolina is feltűnik: őt és egy másik pornósztárt kért fel a kutya gondozója a csapat elnökének ismét cikktémát szolgáltatva ezzel az olasz sajtónak.
Az alaposan dokumentált körítés valóban megtörtént, csak épp a legenda hazugság: egy sor megrendezett kameraleállítás és látványos titkolózás után Mian bevallja a nagy titkot: a grófnő, Karlotta Leibenstein sosem létezett, ahogy Gunther is csak egy volt barátnője kutyája, sőt, a Mian által könnyes szemekkel mesélt sztori a grófnő 26 évesen öngyilkosságot elkövető fiáról is kitaláció. Valójában a családi gyógyszergyárból származó milliárdokat akarták megkímélni az adózástól, ennek érdekében a pénzt Liechtensteinbe menekítették egy meg nem nevezett nő számlájára, Mian pedig kitalálta a mesét az örökös kutyáról. 2008-ban egyébként már rezgett alattuk a léc: Gunther vagyonkezelői alapítványa is érintett volt abban a nagy nemzetközi botrányban, amikor fény derült a liechtensteini adóparadicsomot érintő, százmillió eurós visszaélésekre.
Azon már szinte meg sem lehet lepődni, amikor az egész hazugságspirál eredőjét részletezi: az egész életében depresszióval küzdő olasz férfi csak a boldogság receptjét akarta megtalálni, a 26 éves öngyilkos fiú az ő saját kivetülése, és ugyan tényleg PR-fogás volt a kutya, igenis fontos dolgokra akarta ráirányítani a figyelmet. Szomorú adaléka a történetnek, hogy Gunther vérvonalának fenntartásához felfogadott egy neves németjuhász-tenyésztőt, aki végül a dokumentumsorozatban nem részletezett okokból kifolyólag egy ócska szaporítótelepet működtetett, ahonnan az állatvédők 52 kutyát mentettek ki. Ezt ellensúlyozandó Mianék elmondják a sorozat végén, hogy épp egy szigetet akarnak venni, ahol a mentett állatok paradicsomát nyitnák meg, az állatok jóléte ugyanis elsődleges számukra.
Nem meglepő, ha az embernek az az első gondolata a sorozattal kapcsolatban, hogy mégis mi a frász ez, ráadásul az okok nem is feltétlenül a történetben keresendők. Az adócsalók által egy kutyát négylábú bankautomatának és PR-fogásnak használó bizarr csapat története önmagában abszolút megér egy dokumentumsorozatot, a Gunther vagyona azonban távolról sem az, mint amit dokumentumműfajnak hívunk.
A dokumentumfilmek legfontosabb elemeit, a megszólalókat itt nyugodtan hívhatjuk szereplőknek, hisz láthatóan legtöbbjük inkább a tizenöt perces hírnevüket élik ahelyett, hogy valóban közelebb hoznák a sztorit. A leglényegesebb kérdések elől rendre kitérnek, somolyogva annyit mondanak, hogy erre sajnos nem válaszolhatnak, vagy épp Mianhoz irányítják a kérdést. A mesterkéltséget tovább fokozza, hogy a szereplők időről időre eljutnak arra a pontra, ahol drámaian a kamerák leállítását kérik, de teljesen érthetetlenül a hangfelvételt engedik tovább. Az egész akkor válik igazán nevetségessé, amikor konkrétan elhangzik az egyik szereplő szájából a kérdés, hogy ugye Mian fizetett a dokumentumfilmért?
A sorozat a hatásvadászatért kész teljesen hülyének nézni saját nézőjét is: az első két epizód szinte teljes egészében arról szól, hogy a nagyszámú szereplő ugyanazt a hazugságot harsogja, amiről két résszel később maguk vallják be, hogy nem igaz, majd Mian töredelmesen bevallja az „igazságot”. Ennek tetézése, amikor a feliratok után nem sokkal egy ezredik művi jelenetben Mian odaint egy stábtagot, akinek suttogva adja elő az ötletét: nem szólna-e nagyobbat, ha sorozatban azt hazudnák, hogy a kutyákat klónozták?
Nem épp a legerősebb dokumentumsorozatok ismérve az, ha a középpontjában álló alak végighazudozza azt, még könnyet is ejt egy kitalált szereplő haláláról beszélve, de mentségére legyen szólva, hogy Mian gyakorlatilag egész életkarriert épített erre: a sajtóban hol saját magát cáfolja, tagadja, hol teljesen új történeteket talál ki. Nem véletlen, hogy több neves médium is arra a következtetésre jutott, hogy Mian valójában egy több évtizedes performanszot hajt végre Guntherek egész sorával.
A Gunther vagyona őrült katyvaszáról nem véletlenül ugrik be a Tiger King, azonban a kutyás dokumentumsorozat elnyújtottan, sokkal kevésbé szórakoztatóan mutat be egy olyan sztorit, amelynek valóságtartalmát maga a főszereplő kérdőjelezi meg a végén. Ezzel együtt belesimul a manapság oly népszerű, A Tinder-csalóval és az Anna Delvey-sztorival fémjelzett csalós dokusorozatok sorába, egyúttal felveti a kérdést: vajon a figyelemre megszállottan vágyó Mian személyében egy olyan csalót tisztelhetünk, aki már nem megvárja, hogy dokumentumsorozat készüljön róla, hanem a Netflixet tudatosan felhasználva futtatja tovább saját szekerét?
Gunther vagyona (Gunther’s Millions), 2023, a négy epizód elérhető a Netflixen.
