Ezt az évet még biztosan tudjuk kezelni kényszerbezárások nélkül
– mondja Fodor Péter, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) főigazgatója, aki 1998 óta irányítja Budapest egyetlen közkönyvtár-hálózatát, amely 47 helyen működik főváros-szerte. Mi még egy verőfényes, októberi napon, kellemes melegben ültünk le beszélgetni a központi könyvtárnak teret adó, neobarokk Wenckheim-palota egyik ódon irodájában, de hamar szóba kerültek a szükséges spórolási intézkedések, illetve, hogy mi lesz itt télen az elszálló energiaárakkal. Az első intézkedések máris megtörténtek: október 17-től az összes könyvtárukban 20 fokban maximalizálták a hőfokot. Emellett egy új eljárásrendet is megszabtak a munkatársak számára, amelyben azt taglalják, miként kell takarékoskodni a villamos energiával, és hogyan lehet a fűtést optimalizálni.
A bérek kifizetésén túl a Szabó Ervin könyvtárnak két nagy, rendszerszintű költsége szokott lenni, amelyek eddig többnyire hasonló nagyságrendben mozogtak:
- az egyik a dokumentumvásárlás,
- a másik pedig a rezsi.
Előbbi az új könyvek, folyóiratok és egyéb kiadványok beszerzését jelenti; erre nagyjából évi 180 millió forintot költöttek eddig, bár idén a könyvek ára szabad szemmel is jól látható emelkedésnek indult (a papírhiány és egyéb tényezők könyvpiacra gyakorolt hatásáról ebben a cikkünkben írtunk részletesen). Ám a dokumentumok drágulása össze sem vethető az energiaköltségek emelkedésével. Utóbbi összeg náluk is több mint háromszorosára – az eddigi 140 millióról mintegy 450 millióra – szökik fel az előzetes kalkulációk szerint.
Mert, ahogy mindenki, a nyári bejelentések óta természetesen ők is nagy számolgatásban vannak, a képlet pedig már csak azért is összetett, mivel a tagkönyvtárakban sokféle fűtési rendszert használnak. A csaknem 14 ezer négyzetméteres központi könyvtárban nagy fogyasztású rendszer van, az ottani számla önmagában komoly tétel. A többi helyen viszont változatos megoldások vannak: a lakótelepi könyvtáraknál például sokszor távfűtés van, akárcsak a lakásokban, máshol saját maguk által működtetett gázkazánnal fűtenek, amit nyaranta karbantartanak. Fodor az elmúlt időszakban leült az összes könyvtárvezetővel, hogy egyenként átbeszéljék a lehetőségeket. Állítása szerint ezeken a találkozókon rengeteg előremutató tervet vázoltak fel – a nyílászárók cseréjétől kezdve a külső hőszigetelésig –, de ezek rövid távon nyilván nem jelenthetnek megoldást, hiszen horribilis összegeket emésztenének fel, a közeljövőben legfeljebb a töredékükre lesz forrás.
A FSZEK éves költségvetésének nagyjából 85 százalékát fedezik a fővárosi és állami támogatások, a fennmaradó 15 százalékot pedig maguk gazdálkodják ki a beiratkozásokból, a késedelmi díjakból, vagy egyéb szolgáltatásokból származó bevételekből, például abból, hogy rendszeresen adnak ki termeket különböző rendezvényekre, konferenciákra, forgatásokra. A könyvtárat 24 éve irányító Fodor Péter elmondta, jellemzően nem szoktak likviditási problémáik lenni, és most is úgy látja, hogy – sok kulturális intézménnyel ellentétben – az idei télen még tudják majd fizetni a közüzemi számláikat. Így annak ellenére sem kényszerülnek bezárásokra, hogy a rezsiköltség várhatóan többszöröse lesz annak, amivel év elején számoltak. A fenntartó főváros részéről sem érkezett olyan jelzés hozzájuk, hogy bárki a könyvtárhálózat bezárását tervezné. Vannak persze egyedi, speciális esetek is, mint például az, hogy több kerületben is a helyi művelődési ház épületében található a könyvtáruk.
Már most tudjuk, hogy három művelődési ház – kettő Csepelen, egy pedig Pestújhelyen – hosszabb időre be fog zárni, ezeken a helyeken természetesen mi sem tarthatunk majd nyitva fűtés nélkül. A könyvtárhasználókat az adott kerületben működő más tagkönyvtárakba irányítjuk át, ott várjuk őket.
A főigazgató szerint összességében sok múlik majd azon, hogy milyen költségvetési feltételekkel vághatnak neki a következő évnek. Az elmúlt hetekben felállítottak B- és C-terveket is arra az esetre, ha jövőre már nem bizonyulnának elegendőnek a most bevezetett spórolási intézkedések. Van például egy olyan forgatókönyv, ami szerint meghagynák a nyitva tartás heti óraszámát, de egy teljes órával előrébb hoznák a nyitást és a zárást, mert ezzel komoly összeget lehetne megtakarítani. Mérlegelik továbbá a szombati nyitva tartás elhagyását is, az ugyanis szintén sokat ér, ha hétvégén csak temperálni kell a hőmérsékletet az épületben. A C-terv ennél még egy fokkal drasztikusabb, amelyben már tényleg hosszabb, időszakos bezárásokkal számolnak.
Fodor szerint viszont ilyen válságos időkben különösen fontos, hogy amíg csak tudnak, nyitva tartsanak, mert egy közkönyvtár nemcsak kölcsönzésre szolgál, de fontos szociális feladatköre is van, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni:
Nagyon sokan be fognak térni hozzánk azért, hogy ne kelljen otthon fűteni. Erre is felkészültünk, különben nem is nevezhetnénk magunkat kulturális közszolgáltató intézménynek. Hamarosan megkeresem a kerületi polgármestereket, hogy a kerületi szociális gondozókkal legyenek szakmailag segítségünkre, hogyan tudjuk legjobban kezelni az ilyen helyzeteket. Így hasznos, naprakész információkkal láthatjuk el az érintetteket, hogy hol lehet ebédet kapni a környéken, vagy merre vannak a nyilvános közfürdők, amit igénybe vehetnek. Szórványosan eddig is elláttunk ilyen feladatokat. Én is ismerek olyan beiratkozott olvasót, aki délelőtt 10 órakor megjelenik itt, a központi könyvtárban a bőröndjével, amely a teljes életét tartalmazza, és az esti záróráig el sem hagyja az épületet
– mondja Fodor, aki szerint nincs is ezzel probléma, hiszen az említett olvasó senkit nem zavar a viselkedésével. A fokozódó megélhetési válság miatt viszont számítanak arra, hogy a jelenség általánosabbá válhat, ebben az esetben pedig szükségük lehet szociális munkások szakmai tanácsaira és segítségére. Mert közben természetesen azokat az olvasókat is ki kell szolgálni, akik a hagyományos okokból járnak a könyvtárba: kölcsönözni, dolgozni vagy tanulni.
A könyvtár szociális funkciója tehát felerősödik ilyen időkben. Ezt hangsúlyozta nemrég a 24.hu-nak adott interjújában Anthony Doerr amerikai író is, akinek Felhőkakukkvár című, magyarul is megjelent bestsellere tulajdonképpen egy 700 oldalas óda a könyvtár intézményéhez. Szerinte nem szabad elfelejtenünk, hogy mai világunkban a közkönyvtárak az utolsó közös, befogadó, nyilvános terek, ahova behúzódhatnak az emberek, hogy ne fagyjanak meg, vagy ne legyenek teljesen magányosak, és ahol biztonságban érezhetik magukat anélkül, hogy fizetniük kellene legalább egy kávéért.
Fodor Péter alapvetően egyetért ezzel a diagnózissal, ezért a rezsiforgatókönyvek kialakítása mellett egy ideje már azon is gondolkodnak a kollégáival, hogy milyen programokat, foglalkozásokat tudnak biztosítani a betérőknek.
Mert biztos vagyok benne, hogy sokan közülük beiratkozni sem fognak, de nem küldhetek ki emiatt senkit, elvégre ez egy nyilvános közkönyvtár.
Hogy milyen a kényszerbezárás, abban persze ők is szereztek bőven tapasztalatot az elmúlt években. Amikor 2020 márciusában, a Covid-pánik első hullámában kiderült, hogy bezárnak az egyetemek – és ezzel együtt az egyetemi könyvtárak is –, már aznap délutánra hatalmas tömeg lett a központi könyvtárban. „Fürtökben ültek a diákok a lépcsőn, szorosan egymás mellett, mert az olvasótermekben már nem fértek el. Egy tűt sem lehetett leejteni az épületben.”
A tömegjeleneteket látva hozta meg Fodor a döntést, hogy másnaptól bezárják a könyvtárat, mert a közegészségügyi szempontok felülírják a nyitva tartás társadalmi hasznait. Az élet azonban nem állt le, home office-ból elkezdtek online szolgáltatásokat kitalálni, akadt olyan könyvtáros, aki rendszeresen mesét olvasott a Facebookon keresztül az otthon lévő gyerekeknek, más diafilmet vetített vagy online kézműves-foglalkozásokat vezetett, és erre nagy érdeklődés mutatkozott. Idővel pedig megnyitották a cserepontokat, azaz a tagkönyvtárak az ajtóban vagy az ablakon keresztül adták ki az olvasóknak az előre igényelt könyveket kölcsönzésre. Volt olyan nap, amikor csaknem háromezer könyvet vettek fel a könyvtári cserepontokról az olvasnivalóra kiéhezett emberek.
A kapcsolattartás megőrzése azért is volt fontos, mert a járvány a lassan százhúsz éves Szabó Ervin Könyvtár történetében is példátlan cezúrát jelentett: ilyen hosszú leállás után félő volt, hogy az emberek egyszerűen leszoknak a könyvtárba járásról (miközben a távhasználat folyamatosan nő az online adatbázisoknak köszönhetően). Az újranyitást követően tehát jelentős kihívásnak tűnt az olvasók visszacsábítása. Fodor szeret óvatosan fogalmazni ilyen kérdésekben, de a számok szerinte azt mutatják, hogy jól halad ez a folyamat:
- Október 18-ig valamivel több új olvasó iratkozott be a könyvtárba, mint 2019-nek, az utolsó járvány előtti évnek az azonos időszakában.
- A kölcsönzött és hosszabbított művek száma ugyaneddig a dátumig 2 millió 429 ezer volt, miközben a könyvtár teljes dokumentumállománya három és fél millió.
- Az interjú pillanatában pedig 204 ezer mű volt kint olvasóknál, ami szintén elég erős számnak tekinthető.
A visszacsábításban Fodor szerint az is segített, hogy a lezárások alatt is folyamatosan szerezték be az új, népszerű kiadványokat; ezeket az újranyitáskor szépen „le is rabolta” a visszatérő közönség. De legalább ilyen fontosak a személyes kapcsolatok, mert egy helyi közösség életében felbecsülhetetlen érték, hogy az ottani könyvtáros ismeri a visszatérő olvasókat, így pontosan tudja, kinek kell például öregbetűs könyvet adni, ha pedig arra van igény, el is beszélget az ott lévőkkel. A főigazgató hosszú pályafutása egyik legszebb élményének tartja, amikor levelet kapott öt-hat, idős, mozgásában korlátozott olvasó aláírásával, akik a lakásukat már nem tudják elhagyni, ezért a „könyvet házhoz” program keretében hordják ki nekik a könyvtárosok az olvasnivalót.
Azt kérték, hogy a hozzájuk járó két kolléganőt valamilyen formában azonnal tüntesse ki a főigazgató úr, mert nagyon lelkiismeretesek. Szót is fogadtam nekik
– meséli Fodor.
A könyvtárnak persze változnia kell a korral, mert ha nem képes lekövetni, hogy mi történik a használói életében, tényleg elavulttá válhat. Ez nemcsak azt a kérdést jelenti, hogy megvan-e épp a keresett könyv, vagy sem, de azt is, hogy tud-e az adott könyvtár valódi, multifunkcionális közösségi térként működni. Ha valaki például nem tud számítógépet használni, a könyvtárosok segítettek neki például kitölteni a népszámlálási kérdőívet. De számítógép- és internet-használatot, okoseszköz-használatot is tanítanak a könyvtárosok a FSZEK-ben, sok esetben az ezekhez az eszközökhöz kiválóan értő közösségi szolgálatos diákok bevonásával. „Ahogy az unoka tanítgatja otthon a nagyszülőt a mobilhasználatra.”
A könyv haláláról szóló víziók ugyan újra és újra hamisnak bizonyultak az elmúlt két évtizedben, de hosszú távon azért látszik a számokból, hogy trendszerűen csökken a könyvtári kölcsönzések száma. Sokan már nem feltétlenül kölcsönözni mennek a könyvtárba, hanem azért, hogy ott tanuljanak, dolgozzanak vagy csak találkozzanak valakivel. Az átalakulást jól szemlélteti, hogy régen egy könyvtár megítélésében meghatározó volt, milyen kézikönyvtára van. Ezzel szemben ma már alig használják az olvasók a lexikonokat, az adattárakat, a kézikönyveket, hiszen minden fent van az interneten. Húsz évvel ezelőtt még működött például a Szabó Ervin könyvtárban egy közhasznú információs szolgálat, ami a Magyar Posta különleges tudakozójának volt az utódja. A 80-as évek végén ugyanis ők vették át ennek a hatalmas lexikális adatbázisát.
Sokszor beültem, hogy halljam, milyen kérdésekkel keresnek minket. Volt, aki azt tudakolta tőlünk 1999 augusztusában, hogy milyen lesz a napfogyatkozás a zuglói Gyarmat utcában. Vagy este 7 körül betelefonált egy riadt hangú nagymama, hogy mikor született Petőfi Sándor. Mondtuk neki, hogy 1823. január 1., mire ő: »Jaj, nagyon jó, mert Józsikának holnapra dolgozatot kell írni, és én írom!«
Más preferenciák is változtak az idővel: egy könyvtár forgalma szempontjából ma sokkal fontosabb, hogy forgalmi csomópontban helyezkedik-e el, mint az, hogy teljes csend és nyugalom vegye körül. Száz éve ez még olyannyira máshogy volt, hogy az 1920-as években nyitva tartási időben betiltották a gépkocsik áthaladását a Károlyi utcán, az akkori városi könyvtár épülete előtt, mert a motorzaj zavarta a könyvtárhasználókat. Most viszont egyes olvasótermek ablakai szinte beleremegnek a Baross utcán dübörgő troli, pótlóbusz és kocsiforgalomba, ám annál többet ér, hogy a város bármelyik pontjából könnyű elérni tömegközlekedéssel. Van olyan tagkönyvtáruk, amelynek példája ékesen bizonyítja: hiába dolgoznak valahol a világ legjobb könyvtárosai, ha körülményes az odajutás, képtelenség tartósan élettel megtölteni a könyvtárat.
