Látlak című könyvével Vonnák Diána nyerte el idén a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjat. Az elismerést ma délután adták át a Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál keretében megrendezett Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásáron, a Nemzeti Táncszínházban. A díjra minden eddiginél több pályázat érkezett, a győztes pénzdíjat, próbafordítást kap, valamint egy több mint 10 millió forint értékű népszerűsítő kampány segíti győztes könyvének pályáját. Vonnák Diána könyve mellett Bognár Péter Hajózni kell, élni nem kell és Borda Réka Égig érő csalán című regénye került az élmezőnybe.
Nyolcadik alkalommal adták át a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár a legjobb első prózakötetért járó Margó-díjat. A Bookline támogatásával 2015-ben indított kezdeményezés célja megmutatni, kik a legerősebb pályakezdő prózaírók, ezzel is népszerűsítve a kortárs irodalmat. Az elmúlt hét évben Totth Benedek, Milbacher Róbert, Szöllősi Mátyás, Mécs Anna, Fehér Boldizsár, Harag Anita, illetve tavaly Halász Rita kapta meg az elismerést. 2022-ben a Magvető, a Scolar, a 21. Század Kiadó, a Pesti Kalligram, a Noran Libro és a Jelenkor kiadó könyvei jutottak be a legjobbak közé.
Az idei mezőnyben helyet kapott sok más mellett egy ókorrajongó polgárőr krimibe bújtatott szociográfiája, a kis magyar Trainspotting, egy filmrajongó szerző sci-fije, de témát adott a koronavírus-járvány, a szexuális abúzus, a magány, vagy a társadalmi migráció kihívásai is. A Margó-díjjal egyrészt szeretnénk megkönnyíteni a pályakezdő író első lépéseit, másrészt fontosnak tartjuk, hogy az olvasók számára láthatóak legyenek ezek az alkotások, mert hiszünk benne, hogy a világunk jobb megértéséhez – többek között ezeket is – olvasni kell
–mondta Valuska László, a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár igazgatója.
2022-es Margó-díjra minden eddiginél több, összesen 56 pályázat érkezett, amelyből a következő tíz könyvet (bővebben itt olvashat róla) választotta ki a Könyves Magazin szerkesztőiből álló szakmai előzsűri:
- Bognár Péter: Hajózni kell, élni nem kell
- Borda Réka: Égig érő csalán
- Haász János: Apám óriás lesz
- Havas Juli: Nincs hold, ha nem nézed
- Konrád József: A behajtó
- Lichter Péter: Kubrick-akció
- Nagy Hajnal Csilla: Hét
- Németh Róbert: Nem vagyok itt
- Szemethy Orsi: A sikoltó
- Vonnák Diána: Látlak
Látlak. Mondja a cím, és világosan kijelöli, hogy a Vonnák-próza mindig egy én-te viszonyt feltételez, és alapvető eleme a látás, a megfigyelés. Te engemet, én tégedet. De ez nem egy heurisztikus felkiáltás, nem bújócska, és a szövegek sem lepleznek le semmit. Figyelnek. Látnak. Látok. A tengert, a hegyeket, mosolygó gyerekeket, forradalmár ukrán lányt, egy idős nénit, aki folyton beleeszik az ételembe, vagy éppenséggel az ajtón át nézik, ahogy az erkélyen állok, vagy fordítva, én próbálom éppen egy szamár tekintetét elkapni. És egyre több a kérdés. Mit jelent egyáltalán látni valakit? Honnan nézünk? És mit jelent ebben a távolság? Miért gondoljuk, ha látunk valakit vagy valamit, akkor az már megértéssel is jár? Épp a Közel menni című novella világít rá arra a paradoxonra, hiába vagy közel egy eseményhez, például egy forradalom közepén, akkor is kívülálló, idegen maradsz. A megértés nem a távolságról szól.
– mondta laudációjában Gaborják Ádám, a zsűri tagja.
