Fej vagy írás
A bevásárlókocsi megint a férfi lábának ütközik. Visszateszi a zsebébe a telefont, megérinti a nő hátát a melltartópántjánál. A nő elhúzódik, müzliszeletért nyúl, levesz kettőt a polcról.
A zöldségekhez mennek, a nő krumplit pakol a zacskóba, a kisebbeket választja, azokból is csak néhány darabot. Elég lesz? Nem méred le inkább, kérdezi a férfi. A nő ránéz a krumplira, nem, pont ennyi kell, válaszolja. Összeköti a zacskó száját, és a müzliszeletekre dobja. Az almák közé túr, kivesz egy Goldent, forgatja a kezében, megszagolja. Eszébe jut, hogy a férfi talán nem szereti ezt az édes fajtát. Nem is látta még almát enni. Kiválaszt ötöt a ládából, az utolsó megnyomódott, barna folt van rajta. Úgy igazítja el a bevásárlókocsiban, hogy ne látszódjon.
A férfi répát, vöröshagymát és egy fej karfiolt hoz. Csinálhatnál belőle levest, mondja. A nő megszagolja a karfiolt. Sosem főzött még belőle levest. Letépi a leveleit, hogy kisebb legyen a súlya. Majd valamikor, persze, mondja, és elindul a mirelit áruk felé. A férfi a zsebét tapogatja, ahová a telefont tette. A nő megáll, megszorítja a bevásárlókocsi fogóját. Toljam én, kérdezi a férfi. A nő szó nélkül továbbmegy.
A férfi egy zacskó fagyasztott fasírtgolyót tesz a bevásárlókocsiba. Vagy nem szereted, kérdezi, közben betesz még egy zacskóval. Nem is az, mondja a nő, és összehúzza magán a kardigánt. Csak szerinted befér még a fagyasztóba? A férfi mély levegőt vesz, néhány másodpercig bent tartja, majd halkan kifújja. Nem tudom. Befér, kérdezi. Egymás szemébe néznek, aztán a férfi visszadobja a hűtőbe a fasírtgolyót. Majd kiveszem a kenyeret, hogy legyen hely, sóhajt a nő, és újra a bevásárlókocsiba teszi a zacskókat. Úgyis ki kell venni. Mindegy. Menjünk a tisztítószerekhez, jó?
A nő a parkettaápoló címkéjét olvassa. Méhviaszt tartalmaz, nem hagy foltot. A férfi előveszi a telefonját, csak rápillant, aztán visszateszi a zsebébe. Talán azt hiszi, minden nap főzni fogok neki, mint a felesége, gondolja a nő. Visszateszi a flakont, tovább tolja a kocsit, akkor veszi észre, hogy a férfi egy felmosófejet tett a karfiol mellé. Mi baj a régivel, kérdezi. Nem piszkos. Mindig kimosom! Érzi, hogy túl hangos, de képtelen visszafogni a hangját. A férfi döbbenten nézi. Nincs vele semmi baj, mondja. A nő úgy tesz, mintha nem hallaná.
Kell még valami, kérdezi a nő, a férfi nemet int a fejével.
Igazából nem fogyott el otthon semmi. A nő azért mondta, hogy jöjjenek el bevásárolni, mert már nem bírt kettesben ülni vele a lakásban. A viszonyuk alatt gyakran beszéltek róla, hogy a férfi bevallja majd a feleségének, van valakije, és összeköltöznek. Akkor többet lehetnek együtt, megismerik egymás családját, elmehetnek együtt moziba, színházba. Bevásárolni. A nő nem hitte igazán, hogy megteszi. Most sem tudja pontosan, hogyan történt, de a férfi négy napja beállított hozzá, hogy ideköltözik. Hirtelen döntés volt. A bőröndjében hozta az ágyneműjét, egy bolyhos flanelt, mosatlanul, ahogy otthon lehúzta a paplanról. A felesége talán még mindig ennek a párjában alszik a közös házban, a kiszellőztethetetlen karfiolszagban.
A legrosszabb, ahogy a férfi lézeng a lakásban. Folyton belebotlik, bárhová megy. A konyhában van, ha éppen enne, a WC-n ül, ha ő zuhanyozni akar. Reggel, amikor a férfi bement a szobába, ő inkább kijött a nappaliba olvasni.
Beállnak a sorba. A nő kiveszi a krumpli alól a müzliszeletet, visszateszi a csokoládés állványra. Nem emlékszik, mikor tette a kocsiba.
Miután a nő mindent kipakolt a szalagra, a férfi levesz egy csomag sárgadinnyés rágót, és a fasírtgolyó mellé teszi. Az üzlet fotocellás ajtaja kinyílik, a nő karja libabőrös lesz. Elfintorodik. Sárgadinnye.
Tizenkétezer-háromszázhetvenöt, mondja a pénztáros. A férfi és a nő egymásra néz. Fizessek én, kérdezi a nő, nem beszéltük meg előre. Nekem mindegy, mondja a férfi. Nekem is, válaszol a nő. Néhány pillanatig egyikük sem mozdul, majd amikor a férfi a pénztárcájáért nyúl, a nő is elhúzza a táska cipzárját, végül hagyja, hogy a másik fizessen.
Ahogy a nő az autóhoz tolja a bevásárlókocsit, az megint a férfi lábának ütközik.
A férfi a csomagtartóba pakolja a szatyrokat, aztán rágyújt. A nő visszaviszi a bevásárlókocsit, kiveszi belőle a százforintost. Megáll az épület sarkánál, a férfit nézi, ahogy eldobja a cigarettát, rálép. Az autónak támaszkodik, megint a telefonját nézi. Nem látja jól, de mintha üzenetet írna, a másik kezével előveszi a sárgadinnyés rágót.
A nő tenyerében átmelegszik a százas. Az autóhoz megy, visszaadja az érmét a férfinak, és beül az anyósülésre. A férfi nem száll be. A nő áthajol a vezetőülésen, lehúzza az ablakot. A férfi azt mondja, írás, aztán feldobja a levegőbe a százast.
Nyíri Katalin: A kedvedért megeszem
FISZ KÖNYVEK, 2022
