Az Egyesült Államok története során az ország vezetői számos dologról gondolták úgy, hogy be kell tiltani, így az emberek hosszú időn át (1920-1933) nem fogyaszthattak alkoholt, a boltok polcairól évtizedek óta hiányoznak Kinder-tojások – hiszen egy harmincas évekbeli törvény tiltja, hogy ehető dologban ehetetlen tartalom legyen –, sőt, a kétezres évek végén az 1985 előtt kiadott gyerekkönyveket is el kellett tüntetni a könyvtárak polcairól, mivel a lapjaikról ólom kerülhetett a kisgyerekek szervezetébe.
Mindezeknek első hallásra is van értelme – ellentétben például
Az amerikaiak 1942 májusában, mindössze fél évvel az ország a második világháborúba való csatlakozása után találkoztak az első, a figyelmet a takarékoskodásra irányító füzetekkel, néhány hónapon belül pedig egyre több, a mindennapjaik szerves részét képező dologról kellett lemondaniuk, a háziasszonyok azonban nem voltak elveszettek:
a nylonharisnyákat – anyagukat a katonák egyenruháihoz használták fel – helyett leginkább az alapozóra hasonlító krémet rejtő úgynevezett folyékony harisnyát használtak, sokan pedig
A feszültség a hasonló kényszermegoldások ellenére persze hónapról hónapra nőtt, sőt, egyre inkább tapinthatóvá vált, így mikor az ország háborús élelmiszeriparát irányító mezőgazdasági miniszter, Claude R. Wickard 1943. január 18-án bejelentette, hogy
– írja az Atlas Obscura.
A lapokban sorra jelentek meg a felháborodott olvasók levelei, illetve a riporterek panaszai, akik főleg a reggeli hosszának elnyúlásáról, illetve a kézzel szelt kenyér különböző szeletvastagságáról tették közzé a gondolataikat.
A Time február elseji kiadása szerint a háziasszonyok számára a változás majdnem annyira súlyos megszorítást jelentett, mint az üzemanyag-jegyek kiosztása – amire nem a benzin, hanem az autógumikhoz szükséges gumi hiánya miatt volt szükség –, hiszen a nőknek a nagyszüleik öreg, fogazott kését kellett előhalászni a fiókból,
A cikk szerint a legtöbb háziasszony végül persze csak mogorván szeletelt tovább, majd megjegyezték:
A New York Times szerkesztőségébe néhány nappal korábban egy connecticuti háziasszonytól befutó, január 26-án közölt levél ennél is panaszosabb volt:
A férjem és a négy gyerekünk reggeli előtt, közben és azután is mindig rohan, így az előre felszeletelt kenyér nélkül nekem kell felvágnom a fejenként két szeletet – az összesen tíz. Az ebédjükhöz kézzel további húszat kell vágnom, hogy mindenkinek jusson két szendvics. Mindezek után megcsinálom a saját pirítósom is. […] Szeretném, ha tudná, milyen fontos a szeletelt kenyér a háztartás moráljához és józanságához.
A helyzet elmérgesedését persze a különböző városvezetők is érzékelték: a New York élén álló Fiorello LaGuardia – nevét ma a város egyik repülőtere viseli – már január 24-én arról beszélt, hogy a saját szeletelőgéppel rendelkező pékségen nyugodtan használhatnák azt tovább, a pékek közt ez azonban komoly feszültséget keltett, hiszen így a gépet használók egy pillanat alatt óriási üzleti előnybe kerültek volna a kevésbé tehetős társaikkal szemben.
A New York-i pékek szervezetének egyik vezetőjeként széles körben ismert Emil Fink a tiltás mellett foglalt állást, később azonban mégis ezerdolláros bírságot kapott (ez ma több mint 18 ezer dollárt, azaz közel nyolcmillió forintot jelent), mivel megszegte azt.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Alig néhány hét után a kormány számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a korlátozás fenntarthatatlan, hiszen hiába kellett vastagabb zsírpapír a csomagoláshoz, és hiába használnak fel sok tonnányi acélt ahhoz, hogy szeletelő gépeket gyártsanak belőlük, a dühös háziasszonyok és férjek, illetve a pékek haragja mégsem ér ennyit.
Wickard március 8-án, hét héttel a megszorítás bevezetése után eltörölte azt, majd kijelentette:
A híreket az Associated Press hírügynökség egy fokkal finomabb hangnemben jelentette be:
Azok a háziasszonyok, akik közel két hónapig kockáztatták a hüvelykujjukat és a vérmérsékletüket azzal, hogy otthon szeleteltek, holnaptól a legtöbb helyen újra találnak majd előre szeletelt kenyeret az üzletek polcain.
A pofonegyszerű pékáru egy pillanat alatt újra mindennapossá vált, az emberek pedig gyorsan megfeledkeztek a nehéz hetekről.