2021 májusában kisebb meglepetésre az állami százmilliárdokkal kitömött Mathias Corvinus Collegium bejelentette: megvásárolták Debrecen patinás szállodaépületét, az 1915-ben az első magyar olimpiai bajnokból lett építészzseni, Hajós Alfréd és vele egy évtizeden át közös irodát fenntartó Villányi János tervei szerint született Arany Bikát.
A kormányközeli elitképző célja az első pillanattól kezdve az volt, hogy a patinás épületben alakítsa ki a debreceni központját, ezt pedig az első hírek szerint 1976-ra megszületett modern szárny átalakításával, majd a fő épülettömeg felújításával kívánták megoldani.
A cél az idei év elejére aztán megváltozott, hiszen a szálloda történetét, illetve hányattatását feldolgozó februári cikkünkben már arról számoltunk be, hogy felmerült a modern bővítmény lebontása, majd historizáló arcú, de kortárs épületre való cseréje:
Februárban a vonatkozó közbeszerzést is kiírták, aminek leírásában egyértelműen bontásról esett szó, sőt, az MCC által létrehozott projektcég, a Debretinum Talentum Ingatlanfejlesztő Kft. azt is kikötötte, hogy az utódnak
Ennek fényében egyértelműnek látszott, hogy a kiürített telekre tehetséggondozó központot, diákszállást, mélygarázst, iletve felszíni parkolókat tervező, illetve a régi felújítási tervét is elkészítő építészirodáknak
Alig néhány héttel később Orbán Balázs, az MCC a Miniszterelnökség parlamenti államtitkáraként is működő kuratóriumi elnöke már arról beszélt, hogy egy általuk megrendelt reprezentatív felmérés szerint a debreceniek döntő többsége azt szeretné, ha a történelmi városképbe illeszkedő, hagyományos építészeti stílusú, felújított épület állna a város főterén.
Azt nem tette hozzá, hogy ez a „döntő többség” a valóságban 50,4, illetve 58,7 százaléknyi határozott megkérdezettet jelentett:
Ez a magyarok többségének a kortárs építészettel szembeni elutasítását ismerve nyilvánvalóan nem meglepő – ahogyan azt sem, hogy a nemrég kihirdetett eredményhirdetésen
munkája kapta az első díjat – derült ki az MCC szerkesztőségünkhöz is eljuttatott közleményéből.
Az Ybl- és Pro Architectura-díjas Ferencz Marcel által vezetett iroda koncepciójának részletei egyelőre nem derültek ki, az azonban egyértelmű, hogy
Erre nem is került sor, hiszen a pályázatot értékelő zsűri – aminek Orbán Balázs mellett több Ybl-díjas építész is tagja volt – összefoglalójában nem csak kimagasló színvonalúnak tartotta a művet, de arról írt, hogy a NAPUR
építészeti szempontból valódi választ adott az MCC szellemiségének megjelenítésére, hiszen ők teremtették meg leginkább az épített környezettel való összhatást.
A bizottság hozzátette:
A nyertes pályamű a maga radikálisan konzervatív szemléletével teljes mértékben kielégíti az MCC és a város polgárságának elvárásait, a javasolt historizáló módszerű tükrözés a legkézenfekvőbb és a legközkedveltebb megoldás az új szárny kialakítására. Az épület minden homlokzatán következetesen végigviszi ezt a gondolatot, így az épületben nincs stílustörés – még akkor sem, ha így a hátsó homlokzat nem követi a kiírásban szereplő XXI. századi megjelenést.
A tervzsűri második díjat nem osztott ki, a harmadik helyre azonban rögtön két iroda, az ArchStudio, illetve a Péterffy + Dőry architects munkája került, a TSPC és a debreceni PLAN-ART Mérnökiroda rajzait pedig kiemelt megvételre ajánlották – olvasható a sajtóközleményben.
A TSPC pályaművét csütörtökön saját honlapján mutatta be – eszerint Kádár Mihály és Pálffy György vezető tervezők egy, a régit és az újjal vegyítő, főhomlokzatán a százéves szomszédra reflektáló, szimmetrikus, de a Hajós és Villányi-féle munka megoldásait nem egy az egyben adaptáló épületben gondolkodtak, hiszen
A TSPC a szomszéd saroktornyát kortárs eszközökkel, kővel burkolva, palatetejét üvegre cserélve másolta volna le, hogy itt kapjon helyet többek közt a lift, illetve a kétszintes rendezvény- és tárgyalótér.
Az így létrejövő épületegyüttes egyszerre sugározta volna a századfordulós eleganciát, illetve az azzal kommunikáló, sőt, számos részletében ahhoz visszanyúló kortárs frisseségét, harmadik helye így némiképp meglepő – épp úgy, mint az Arch-Studióé, ami az utóbbi évek egyik legmeglepőbb, de a kiíró elvárásai miatt a győzelemre nem épp esélyes próbálkozásának látszik.
Az iroda a tervek saját oldalukon való bemutatását a következő mondattal nyitja:
Valaminek a lemásolása mindig érdekes kérdéseket vet fel. Fontos hogy a másolt darabka különbözzön az eredetitől, de csak olyan mértekben, hogy az ne okozzon minőségromlást az egész mű összhatásában. Fontos hogy egyértelmű legyen az új felismerhetősége, tehát látszódjon rajta, hogy nem hamisítvány. […] Az emberi elme a teljességre törekszik és mindenki észreveszi a ” hibát”, a teljes befejezés hiányát. Tervünk azzal a gondolattal játszik el, hogy ha a szomszédos saroktelek is beépíthető lett volna a tervezés idején, hogyan cselekedett volna az építész.
A projekten Makrai Sándor DLA, illetve Vesztergom Ádám irányításával dolgozó építészek munkájukban a makettszerűségre helyezték a hangsúlyt, így lemásolták ugyan az eredetit, de az eredeti anyagokat
helyettesítették, sőt,
hogy mely részeken kényszerültek a pontos másolattól való eltérésre:
A NAPUR a pályázaton győztes rajzai ideális esetben akár már néhány hónap múlva építési engedélyig juthatnak, így 2023-ban az építési munkák is elindulhatnak.
