A sebészeti eljárások legkorábbi bizonyítékára bukkanhattak ausztrál és indonéz régészek egy indonéz barlangban – írja a Guardian nyomán az MTI.
A felfedezés teljesen véletlen volt, a kutatók 2020-ban ugyanis a kőkorszaki művészet nyomait kerestek a borneói Kelet-Kalimantan tartomány egy mészkőbarlangjában, ott azonban egy temetkezési helyre bukkantak.
A sírgödrök egyikében megtalált csontváz vizsgálata során kiderült, hogy a fiatal vadászó-gyűjtögető férfi bal alsó lábszárát még életében távolították el, hiszen a láthatóan nem egy állat támadása, vagy egy baleset nyomait viselő csont végének volt ideje összeforrni.
A tudósok a Nature magazinban közölt tanulmánya szerint a férfi hosszú éveken át képes volt túlélni az esőerdőben, elkerülve a műtét okozta fertőzéseket, illetve a túlzott vérveszteséget.
A kőkorszaki sebész feltehetően kiterjedt anatómiai tudással is rendelkezett, különös tekintettel az ér- és idegrendszer beható ismeretére, amely szükséges volt a páciens életben maradásához. A régészek valószínűsítik, hogy a barlangban, illetve annak környékén élő embereknél már létezhetett a mai intenzív ellátás valamiféle korai változata, illetve az operáció utáni fertőtlenítése gyakorlata is.
A felfedezés gyökeresen átírja azt, amit eddig a sebészet, illetve az orvoslás történetéről gondoltunk: a széles körben elismert vélemények szerint egy testrész eltávolítása még tízezer évvel ezelőtt is felért egy halálos ítélettel, a működő megoldásokat pedig csak a nagy területen letelepedő, fejlettebb kultúráknak sikerült megtalálnia.
A sikeres amputáció eddig ismert legrégebbi bizonyítéka egy nagyjából 7 ezer éves csontváz volt, amelynek a bal alkarja hiányzott.
