Május 26-án, csütörtökön, életének 77. évében elhunyt Horváth László klarinétművész – közölte a család kedden az MTI-vel.
Horváth gyerekként előbb hegedülni tanult, majd édesapja irányításával klarinétra váltott. A szombathelyi zeneiskola, majd a győri Zeneművészeti Szakközépiskola után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Balassa György osztályába járt, ahol kitüntetéses diplomáját 1969-ben szerezte meg. Még hallgatóként,
1965-ben csatlakozott a Magyar Állami Hangversenyzenekarhoz, melynek 1968-tól első klarinétosa lett – áll a Budapest Music Center által közölt életrajzban, ami hozzáteszi: Horváth 1969-70-ben a párizsi Conservatoire ösztöndíjas hallgatója volt Ulysse Delecluse professzornál.
A budapesti Nemzetközi Klarinétversenyen 1970-ben az első hely mellett a zsűri különdíját is elnyerte, majd 1972-ben Genfben bronzérmet kapott, 1973-ban, Münchenben pedig a legjobb öt közé, a döntőbe került.
Horváth László 1970 óta, szólistaként és kamaramuzsikusként egyaránt fontos tagja volt a mai zenei életnek. A Filharmónia Fúvósötös egyik alapítójaként Európa szinte minden országában, sőt, Ausztráliában és Japánban is szerepelt szólistaként, de a Magyar Rádiónál, illetve a BBC-vel közösen Bécsben, Párizsban és Tokióban is készített felvételeket.
A művész 1974 óta tanított is: öt évet töltött Debrecenben a Zeneművészeti Főiskolán, majd Budapesten a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában oktatta a következő generációt. 1992-ben, Kőszegen mindezek mellett megalapította a Lajtha László Emléktábort, amely az elfeledett modern zeneszerzők munkásságát állítja a középpontba.
Horváth 1993-ban elnyerte a Ferencsik János-emlékdíjat és a Liszt Ferenc-díjat, később pedig Lajtha László- (1999), majd Veress Sándor-díjjal (2001) ismerték el.
Hamvait június 17-én 14.30-kor a Kőszegi köztemetőben helyezik végső nyugalomra.
