Február végén vált publikussá a józsefvárosi önkormányzatnak a következő hét évet lefedő vagyongazdálkodási terve, ami a bérház- és bérlakásfejlesztési programot, illetve a kerületi tulajdonú helyiségek jobb kihasználását tűzte ki célul.
A nyolcvankét oldalas dokumentum (ez teljes hosszában itt olvasható) lényegét megjelenése után hosszú cikkben foglaltuk össze: eszerint a szakértők
hogy az ebből származó bevételt a többi önkormányzati ház, illetve üres lakás felújítására költhessék.
A százharminc ház közül a terv negyvenötöt javasolt bontásra (34 százalék), negyvenkilencet felújítandóként jelölt meg (37 százalék), harminchét esetben pedig nem lát okot az épületszerkezeti felújításra (29 százalék). A kategóriák határait nem vésték kőbe, a háttéregyeztetések, illetve kutatások pedig továbbra is folytatódtak, így az egyes épületek sorsa az azóta eltelt hónapokban sokat változott.
A listán a bontandó vagy a „bontása kérdéses” kategóriába került ingatlanok közül egy építészet- és művészettörténész segítségével nyolc olyan épületet emeltünk ki, amelyeknek az elvesztése város- vagy építészettörténeti szempontból komoly veszteséget jelentene, majd a C8 Civilek Józsefvárosért Egyesület segítségével megismertük a szakmai előkészítők végleges álláspontját.
Az eredmény meglepő: a házak jó része mára átkerült a felújítandó kategóriába, a többi pedig különböző okokból valóban menthetetlennek látszik. Jelen állás szerint elmondható tehát, hogy
A kiemelt nyolc házat végül két csoportba soroltuk – előbb lássuk az általunk megőrzésre érdemes, de nyomós okkal bonthatónak tartott ingatlanokat.
Auróra utca 15.
Az egykori Kender utca közepén álló földszintes házat 1859-ben építtette Breiner Ferenc, tervezője és kivitelezője pedig a kőbányai Dreher-villát, illetve a Palotanegyed nemsokára megújuló Kéményseprős házát is jegyző Hild Károly (1803–1887) volt.
A többször átalakított, historizáló ház tizennégy, komfort nélküli lakása a harmincas években a meglepően drága környék kedvelt „kéjnőtelepévé” vált, az államosítás után pedig az Országos Lakásépítési Vállalat munkásszállójává változott.
A ma már csak részben lakott, a lakásokon belüli fürdőszobával csak 1964 óta rendelkező épület a századforduló Józsefvárosának képét őrző homlokzata miatt érdemelné meg a megmaradást – annak ellenére, hogy műszaki állapota gyenge, körülötte két vagy három szinttel magasabb ingatlanok állnak, a balján lévő foghíjra pedig bármikor új ház kerülhet.
A terv magyarázata szerint „megfontolásra érdemes az utcai homlokzat védelme, városképi szempont miatt tökéletes lehet”, így az Auróra utca 15. esetében ma már nem a bontást, hanem
Baross utca 107.
A kerület által 2019-ben 171,79 milliós minimáláron eladni kívánt ház helyén a XVIII. és XIX. század fordulóján még a mai Füvészkert elődjét találhattuk volna, a környék a millennium idejére azonban már sűrűn lakott volt. A mai Baross utca 107. telkén 1884–1885-ben született meg a mai, egyemeletes lakóépület, aminek falai közt a századfordulón a csodásan bonyolult nevű Kovács és Társa fényképészeti műterem, retouchier és másoló intézet működött, utcafrontján pedig a Kádár-korban a Közért egyik húsboltja fogadta a vásárlókat.
A rossz állapotú ingatlan az utcafrontjával különleges építészeti értéket ugyan nem képvisel,
térszervezése, az udvar aránya, a belső udvari árkádja azonban egyedivé teszik, sőt, a hátsó nyitott térre néző udvar sok lehetőséget rejt magában
– olvasható a tervben.
Az épület egyúttal a Losonci negyed Baross utcai szakaszának egyik utolsó megmaradt eleme, így szakszerű felújításával újra a mindennapi józsefvárosi kultúra részévé lehet tenni – folytatódik az indoklás.
Mindezek fényében nem meglepő, hogy március végére
Koszorú utca 20.
A bérkocsis Schaller Ferenc megrendelésére 1883–1884-ben, egy keskeny telken épült földszintes ház közel száznegyven éve mutatja már a város felé a tégláit, a kisebb-nagyobb műhelyekkel teli Józsefváros egyik utolsó túlélőjeként.
Az épület kapuján a két világháború közti időszakban belépve többek közt az országszerte elsőrangú padló- és falburkolatokat készítő Fischer Testvérek Rt. központját, illetve a Staics-féle hentesárugyárat találhattuk volna. Utóbbit végül az államosítás csavarta ki az özvegy kezéből, hogy a teljes épület átvétele után a 3. sz. Építőipari Vállalat munkásszállója költözhessen a szobákba. Lakásai ma csak részben lakottak.
A vagyongazdálkodási terv első verziója szerint az épület önmagában használhatatlan, sőt, javasolta a szomszédos telkekkel való összevonás lehetőségének vizsgálatát, aminek eredményeként a 12-20. számon akár egy soklakásos társasház születése is lehetségessé vált volna.
A helyzet most már egészen más: az elmúlt hetekben beérkezett vélemények után
Dobozi utca 45.
Egy, a kétezres évek derekán már óriási társasházzal beépíteni kívánt foghíjhoz simuló, egyemeletes, láthatóan rossz állapotú épületet homlokzati téglabetétjei, korlátjai, illetve nyitott lépcsőháza tették egykor vonzóvá, 1884 óta azonban túl sok víz folyt le a Dunán.
A felújítások hosszú évtizedekig tartó teljes hiánya, az épület számos pontján jelen lévő aládúcolás, illetve az utcai homlokzaton az egykori középerkély hiánya mind-mind abba az irányba mutatnak, hogy az üres lakásokat is rejtő bérháznak nincs jövője, felújítása ugyanis egyszerűen túl sokba kerülne.
Ettől függetlenül persze lehet bízni a felújításában, főleg, hogy a dokumentum
Bérkocsis utca 30. (Tolnai Lajos utca sarok)
Az 1889–1890-ben született, átadása után egy festőművésznek is otthont adó saroképület egyszerű arca ellenére is a környék múltjának egyik utolsó hírmondója, körülötte ugyanis már alig állnak hasonló homlokzatú, nagyobb átépítést elkerült, egyemeletes házak. Megtartása emiatt indokoltnak tűnt, így a megmentendők közé helyezték.
A kerület ezt már a kezdetekben sem így gondolta, hiszen közép távon bontandóként tekintett rá. Az ingatlanhasznosítási terv finomodásával további részletek is publikussá váltak, így kiderült, hogy a helyzet súlyosabb a vártnál, megtartása pedig nem csak elképesztő összegeket emésztene fel, de voltaképp teljes újjáépítésre lenne szükség.
A tetőt ugyanis rég könnyező házigomba támadta meg, a további problémák elhárítása pedig csak tovább növelné a befektetendő összeget, így az önkormányzat inkább új, bontásban gondolkodó gazdát talált az ingatlannak, aki az elmúlt években felértékelődött telket más célra használja majd.
A 2021-ben kiürített házat mindkét oldalán kortárs szomszédok veszik körbe: a Tolnai Lajos utca felől egy oktatási intézmény, a Bérkocsis utcában pedig egy nemsokára elkészülő társasház határolja, így nyilvánvalóan itt is lakások tucatjai születnek majd.
A második csoportba a feltétlenül megőrzendőnek tartott házakat helyeztük. Ezek a következők:
Karácsony Sándor utca 5.
A lista minden kétséget kizáróan legérdekesebb épülete a Teleki téri piactól néhány lépésnyire, egy parkolóvá vált foghíjat szegélyező rejtélyes sütőház, aminek feliratát nézve – Lajos Sütőháza – talán nincs is olyan járókelő, aki ne gondolkodott volna el azon, mi is történhetett itt az elmúlt évtizedekben.
A századfordulón nyílt itt pékség, ami néhány év után, 1905-ben csődbe is ment: az üzletet Gross Lázár Lajos vitte tovább, aki az 1909–1910-ben folyt átépítés részeként helyezhette el a feliratot a geometrikus szecesszióssá vált homlokzaton. A családi céget – ami mellett mindig jutott hely néhány bérlőnek, de hosszú időn át a Győr és Vasmegyei Tejtermék Rt. nagybani lerakata is itt volt – végül az államosítás darálta be, a betűk azonban az azóta eltelt hét évtizedben is részben a helyükön maradtak. Az üzem egykori tereit előbb a Tégla Építő Szövetkezet, majd hosszú időre az Aszfaltútépítő Vállalat üzemi konyhája vette át.
A hátsó szárnyon ma csak részben lakott ház belső állapota nem ismert, az alábbi, 2011-es videóban látható állapotok azonban mostanra biztosan nem javultak:
A józsefvárosi tervezet első verziója szerint a 2018-ban helyi védelemre is javasolt ház homlokzatát érdemes lehet megőrizni, hiszen azon a korai betonépítészet, illetve a szecesszió elemei fedezhetők fel, az a mögötti terek azonban bonthatók, hiszen a parkolóval együtt így nagyméretű fejlesztési telek jöhet létre.
Az álláspont azóta sokat finomodott: a mostani állás szerint az épület első két traktusát őrzendőnek és felújítandónak, az alacsony hátsó szárnyat pedig bonthatónak tartják, a szakértők pedig továbbra is szorgalmazzák a foghíjat magában foglaló terv létrehozását.
Lujza utca 2./b
Bontása kérdéses – eddig ebben a kategóriában találhattuk meg a részben üres Lujza utca 2./b-t, amit Józsefváros eredetileg nem tartott védettségre érdemesnek, de elismerte, hogy a megőrzés városképi szempontok miatt szintén jó döntés lehet. Ez a vélemény mostanra megerősödött, hiszen a megtartani kívánt szomszédjánál (2./c) jóval értékesebb homlokzatot viselő ház az anyag végső verziójának létrejöttéből részt vállaló Rév8 Józsefvárosi Rehabilitációs és Városfejlesztési Zrt. szerint
bár erre a Teleki tér jelenlegi kialakítása nem igazán ad lehetőséget.
A röviddel Budapest 1873-as megszületése után született, az államosításokig tartó időszakban kereskedők egész sora által lakott ház kapuja előtt ma két testvér, György és Ottó nevét viselő botlatókő áll – ők voltak a házban hosszú időn át élő Blau család gyermekei: egyiküket huszonhárom, másikukat tizennyolc évesen a kőszegi lágerben ragadta el a halál.
Az épületbe az államosítás után a Burgonya és Hagymakereskedelmi Nemzeti Vállalat Teleki téri elárusítóhelye költözött, majd később újra lakóházzá vált.
Vajdahunyad utca 11.
Az 1896 óta álló, kétemeletes, felsőbb szintjein nyerstégláit mutató bérház a most vizsgált sor legmagasabbja, ez azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy a sorsa a következő évtizedekben is biztosítottá vált: a jobb oldalán épülő Vajdahunyad 9 munkái miatt az 1995-ben egy gangcserén is átesett ház
A helyzetet az sem segíti, hogy a lakások többségében ma is családok élnek, így a kiürítése időigényes lenne, erre végül azonban mégsem lesz szükség, hiszen nemrég
A második világháború alatt egy férfifehérnemű-készítő is működött a házban, amelynek a sorsát a másik oldalán lévő foghíj tervezett beépítése még ronthatja, hiszen ott egy 2019-ben kiadott építési engedély szerint tucatnyi otthonnak kellene születnie, a munkálatok azonban mostanáig nem indultak meg, sőt, saját honlapot sem kapcsoltak a projekthez.
A nyolc, értékei miatt általunk kiemelt ház helyzete mindent összevetve ígéretesnek látszik, hiszen többségük túlélése a jelek szerint egyre inkább biztosított, ezt az irányt pedig remélhetőleg a jövőben is követik majd. A vagyongazdálkodási terv módosítása május 5-én került a képviselő-testület elé, ami azt el is fogadta, így az épületek hasznosítására, illetve további sorsára végleges megoldás született.
