A nyolcvanas és kilencvenes években a fővárosi kulturális élet elképzelhetetlen volt az Almássy téri szabadidőközpont nélkül, ám az intézmény két évtizednyi működés után, hosszú haldoklást követően örökre bezárta a kapuit.
A századfordulós bérházak közé szorított, hátsó homlokzatával a Szövetség utca felé néző épület állapotát látva az elmúlt években nem sokan fogadtak volna arra, hogy egy új tulajdonos érkezésével nem a lebontás, hanem a teljes átépítés és modernizálás kerül majd napirendre – pedig így történt, hiszen a 2020 júliusában az Almássy Invest tulajdonába került ház a közeljövőben a LAB5 Építésziroda tervei szerint, a SABDC (Sütő András Balázs Design Consultancy) fejlesztési koncepciója nyomán alakul szállodává.
Túlélte a rendszerváltást
A VI. ötéves terv egyik legfontosabb beruházásának szánt, a tervasztalon már 1974-ben létező úttörőház rajzai 1976-ban kaptak zöld utat, a huszonkét alvállalkozó bevonásával folyó építkezés azonban a vártnál jóval lassabban készült el, sőt, alig egy évvel az átadás előtt a neve is megváltozott, így 1983. május 7-én végül Almássy téri Úttörő és Ifjúsági Ház, Szabadidőközpont néven nyitotta meg a kapuit.
A három magyar állami cég, a Középületépítő Vállalat, az Építéstudományi Intézet (ÉTI), illetve a KIPSZER által közösen kidolgozott LIFT-FORM eljárással, a tartópillérek helyükre kerülése után a tetőtől a földszint irányába születő házat tervezői, Hoffmann (akkor még Straub) Éva és Jakab Zoltán, illetve a belsőépítészeti feladatokat ellátó Somogyi Pál egy pillanatok alatt átalakítható térrendszerként képzelte el, tele
A pincébe helyezett képző- és iparművészeti műhelyekről szóló ambiciózus tervek az évek múlásával némiképp egyszerűsödtek: a főbejáraton belépő emberektől mindössze egy üvegfallal elválasztott, egy olasz szűrő-forgatónak köszönhetően a kor legmagasabb színvonalát hozó tanuszoda feletti szinten egy négyszázhetven fős színházterem és olvasótér született, a második emeleten a művészeti szakköröknek, illetve az Erzsébetvárosi Galéria otthonának jutott hely, a harmadikon gyerekfoglalkozások szobáit és egy kondicionálótermet helyeztek el, míg annak tetején oktatótermet, teázót, illetve irodákat alakítottak ki.
A gépészetnek a tetőszinten jutott hely, a tervezők azonban egyetlen négyzetmétert sem hagytak kihasználatlanul, így emellett rövidesen egy diszkó jelent meg, a második udvart pedig
A megnyitás utáni hetekben az 1983-as Ki mit tud? tévés selejtezőinek, illetve döntőinek otthont adó központ ugyanabban az évben az MTV első nívódíját is elnyerte, a következő éveket azonban nem csak az egymást követő tehetségkutatók, hanem a koncertek, a Téka táncház, illetve az 1988-as megszűnéséig az erősödő ellenzék egyik bástyájának számító Menta Terasz eseményei fémjelezték.
1984-ben itt tartotta az első lemezbemutató koncertjét az Első Emelet, innen indult a Bonanza Banzai, az 1987-ben Menyhárt Jenő által életre hívott Club 2000, majd utódja, a Club MM pedig számtalan külföldi zenekart mutatott be a magyar közönségnek, köztük talán azt a tízfős holland társaságot is, ami
anyaszült meztelenül adta elő hangköltészeti remekművét
– emlékezett vissza Bárkay Tamás a Népszabadságban.
A rendszerváltás után a lendület nem tört meg azonnal: a rendszeres koncertek mellett civil szervezetek és egyesületek (egyedül 1997-ben több mint hetvenen) használták az épületet, a gondok rövidesen azonban sokasodni kezdtek.
Az önkormányzat lassan felismerte, hogy az épület állaga, illetve berendezése gyorsan pusztul, illetve avul, így jókora összegekre lenne szükség ahhoz, hogy ezt a folyamatot megállítsák. A terembérletek száma ezzel párhuzamosan csökkenni kezdett, a ház vezetése pedig felismerte, hogy az intézmény működését teljesen új alapokra kellene helyezni.
Ezért dolgozták ki a Bábel projektet, ami az országba érkező hátizsákos turistákat célozta volna meg néhány üzlettel, kiállítótérrel, programhelyszínekkel, illetve vendéglátóegységekkel, sőt, a szomszédok fokozatos diákszállássá alakítását, illetve az akkor még beépítetlen Szövetség utca 27.-re való parkolóház-építést tűzte ki célul.
Ez végül már nem valósulhatott meg: napirendre került a nagytermét statikai gondok, illetve a beázás miatt 2002-ben lezárt ház eladása, ami egy fellendülés, illetve egy új üzemeltető feltűnése után, 2007 végén végleg bezárt, majd tulajdonost váltott. Az új gazda 2009 szilveszterén Almássy Hall néven szórakozóhelyként újranyitotta egy részét, másfél évvel később azonban örökre bezárta a kapuit – írja Hevesi István a Módszertani füzetek A közművelődés házai Budapesten című különszámában (2016).
Feltámadás?
A gyorsan romló állapotú, a 2010-es években rövid ideig hajléktalanok által is lakott tereket közel két évvel ezelőtt átvevő Almássy Invest az Építészfórum vonatkozó cikke szerint
ennek részeként pedig megtartja az egykori uszodát magában foglaló belső átriumot, megújítja a második belső udvart, a Szövetség utca felől autóbejáratot nyit, sőt, elvégzi azt a feladatot, amit a nyolcvanas évek hajnalán nem sikerült: nyitottá teszi az épületet, áramlást biztosítva a belső funkció és a külső tér között.
A lapnak a projektet irányító Sütő András – aki egyben a fejlesztési koncepciót adó SABDC tulajdonos-ügyvezetője – arról beszélt, hogy a belsőépítészeti munkákban Somogyi mellett részt vevő Rajk László (1949–2019) munkáját
figyelembe véve a jövőben is cél az épület progresszív karakterének fenntartása.
Ennek jelentése jelenleg még nem egyértelmű, az azonban biztos, hogy az eddig is látszó kazettás födémszerkezet, illetve az oszloprend a jövőben is látható marad.
A 2021 júliusában az illetékes kormányhivatalhoz benyújtott tervek végül 2022. január 28-án kaptak zöld utat, így a munkákkal járó pozitív változásokat a téren vagy a Szövetség utcán átsétálók már idén nyáron látni fogják.
Az építési engedélyezési rendszerben látható tervlapok szerint az átalakulás igen látványos hatással lesz majd a környezetre, hiszen amellett, hogy a beruházó a tér sarkát is zöldíteni kívánja, az átadásakor még kimondottan látványos épületet is hirtelen negyven évvel repíti előre az időben.
Az új látszóbeton előlépcsők, a fémburkolat, az épület szélső tengelyén végigfutó panorámalift, illetve a fényes felületű fémtető mind-mind olyan változások, amiknek köszönhetően az épület az érkező magyar vagy külföldi vendégek számára teljesen újnak hat majd, a környéket jól ismerők azonban továbbra is a régit fogják látni, emlékeztetve őket az ott szerzett korábbi koncertélményeikre.
A leendő szálloda magassága változatlan marad, így továbbra is illeszkedni fog a szomszédok tetőíveihez, a két udvar közti szakaszon azonban kibővítik majd az ötödik emeletet. A bruttó szintterület ennek ellenére kicsit csökken majd (6336-ról 6303 négyzetméterre), bár ebből a járókelők semmit sem fognak tapasztalni.
Az épület belső terének várható képei egyelőre még nem ismertek, két látványterv azonban mégis publikussá vált. Ezek egyike a hallt, a másik pedig az új liftek egyikét, illetve a gépészetet rejtő felépítmény által szabálytalan alakúvá tett üvegtetős udvart mutatja, mégpedig mindkét esetben a szerkezetet kirajzoló, indusztriális hangulatot adó csupasz betonfalakkal:
A korábban számos minőségi munkát – köztük a Kerekes utcai cikkcakk-lakóházat, a Hegyalja úti Gellérthegy Residences-t, egy, a teraszán kertmozit is rejtő budakalászi villát, illetve az ország leglátványosabb szupermarketjét, a tatabányai Spart – jegyző LAB5 a fent látható anyagok szerint újra minőségi munkát tesz majd le az asztalra, az óriási kontraszt pedig az építésziroda saját honlapján látható, a jelenlegi állapotot mutató fotók végignézése után még egyértelműbbé válik.
A befektető Almássy Invest nevű projektcég mögött a hazai ingatlanszektor egyik dinamikusan növekvő cége, a Lakics Péter által irányított LP Portfólió Vagyonkezelő és Tanácsadó Kft. áll, ami eddig főként a világ legnagyobb vállalatainak szélerőműveihez és energetikai berendezéseihez készülő acélszerkezetek gyártásával, illetve naperőművek fejlesztésével és üzemeltetésével tette le a névjegyét a piacon.
