Szeptember 11-én elhunyt Rajk László Kossuth-díjas építész, díszlettervező, és a nyolcvanas évek hajnalán született demokratikus ellenzék, majd az SZDSZ alapító tagja. A hetvenévesen távozott alkotóra életművének bemutatásával emlékezünk.
Az édesapját – a koncepciós perben kivégzett belügy-, majd külügyminisztert – nyolc hónaposan elveszített Rajk élete első éveit egy kommunista gyermekotthonban, Kovács István néven töltötte, amit csak anyja börtönből való 1954-es kiszabadulása után hagyhatott el. A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán 1972-ben vált építésszé, munkáját pedig az Lakóterv (Lakó- és Kommunális Épületeket Tervező Vállalat) keretein belül kezdte meg.
Három évvel később a montréali McGill Egyetem diákjaként bővítette a tudását, ahol 1978-ban mesterszakos diplomát szerzett. Ezzel párhuzamosan az IPARTERV, azaz az Ipari Épülettervező Vállalat munkatársa lett (1975-1986), munkái azonban a megvalósulás helyett sokszor csak kiállításokon mutatkoztak be, hiszen tényleges megbízásokat a nyolcvanas évek hajnalától kezdve itthon nem igazán kaphatott.
Ebben az időszakban született meg a Károlyi Alapítvány számára a franciaországi Vence-ben álló műteremház (Nagy Bálinttal és Bachman Gáborral, 1983-84), de Rajk ekkor már nem csak tervezőként, de az avantgárd művészeti mozgalomból indult, a nyolcvanas évek hajnalára egyre terebélyesedő demokratikus ellenzék egyik vezéralakjaként, illetve szamizdatanyagainak grafikusaként és nyomdászaként is ismert volt.
Demszky Gáborral és Nagy Jenővel megalapította az AB Független Kiadót, lakásán pedig kialakult a rövid életű Rajk-butik, aminek végül az ingatlan 1983-as elkobzása vetett véget. Politikai pályáját ezzel persze nem adta fel, 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd az abból a következő évben megszületett SZDSZ alapító tagja lett.
Ekkor már egy évtizede vállalt filmépítészeti és színpadi díszlettervezői munkákat is: munkái Mészáros Márta, Sándor Pál, Bódy Gábor, Szász János és Gothár Péter műveiben – mind közül a legismertebb az 1981-es Megáll az időben végzett munkája –, illetve az ország számos színházában tűntek fel. Legnagyobb filmes sikereire azonban még évtizedeket kellett várnia, hiszen az ő munkája tűnik fel Tarr Béla A londoni férfijében (2007), A torinói lóban (2010), Török Ferenc 1945-jében (2018), Nemes-Jeles László Cannes-i nagydíjat, Golden Globe-ot és Oscart is ért Saul fia című drámájában (2015), illetve az azt követő Napszálltában (2018) és Ridley Scott Mentőexpedíciójában (2016) is.
Rajk a rendszerváltás után, 1990 és 1996 közt a parlamentben is erősítette a szabaddemokratákat. 2009-ben számos társával együtt kilépett a pártból, majd jó részükkel – így Magyar Bálinttal, Ara-Kovács Attilával és Witthinghoff Tamással – együtt megalapította a Szabadelvű Polgári Egyesületet.
Legtöbbek által látott, a közízlést akár komolyabb konfrontációk árán is formálni és fejleszteni kívánó munkái az elmúlt harminc évben születtek: a vele számos alkalommal együttműködő Bachman Gáborral társulva 1989-ben ő álmodta meg Nagy Imre újratemetésének Hősök terén álló díszleteit, 1996-ban ő felelt a Corvin Mozi belsőépítészeti megoldásaiért, három évvel később pedig a Nagymező utcai Moulin Rouge tereit alakította át.
Ezzel párhuzamosan valósult meg az Aquincumi Múzeum igazgatósági szárnya (1999), amit aztán kutatóközpont és restauráló műhely (2004, Balázs Jánossal), illetve új kiállítási épület (2007-2008) is követett. Rajktól a posztmodern építészet sem állt távol: ezt bizonyítja az 1998-ban átadott bécsi Collegium Hungaricum (Balázs Jánossal és Borsos Írisszel), valamint leggyakrabban emlegetett munkája, a 2002-ben átadott, a XIX. században még a Váci úti temetőnek otthont adó telek egy részét elfoglalt Lehel Csarnok, ami röviddel átadása után Kofahajó néven vonult be a pesti szlengbe.
A tervező így írt a szokatlan, a városlakókat sokszor még ma is megdöbbentő formákról:
…az építész mindig is lopott. Finomabban szólva: stílust követett, másolt, stílusokat kevert újra. Alkalmanként nem átallott kész elemeket kibontani meglévő házakból, s azokat változtatás nélkül az újba beépíteni, megtartva még az eredeti rendeltetésüket is. Így lett az antik, pogány istenség templomának oszlopából a keresztény szentély alappillére, vagy az ellenreformáció stílusából az istentagadó sztálinbarokk alapja. Majd a szocreál szerkesztési elvek szolgálnak kiindulópontjául az újkori posztmodernnek és nemzeti konzervativizmusnak.
A Rákosi-kor könyörtelenségét, a nevelőotthont, a szocializmus alatti ellehetetlenítést, a korszak lassú romlását, majd a rendszerváltást is testközelből átélő Rajk 1992-től a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanított filmépítészetet, tehetségek egész sorát útnak indítva. 2002-ben a Brit Építészek Királyi Intézete (RIBA) is a tagjai közé fogadta, munkásságát pedig számos kitüntetéssel ismerték el: 1999-ben a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagja lett, 2004-ben a párizsi központú Nemzetközi Ingatlanszakmai Szövetség (FIABCI) a Kofahajóért díjazta (Prix d’Excellence), 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét kapta meg, ezt követően pedig előbb Pro Urbe Budapest (2007), majd Kossuth-díjjal (2009) tüntették ki.
A magyarországi közéletben az utolsó hónapokig aktív művész rövid lefolyású, súlyos betegséget követően, hirtelen hunyt el. Életműve világító fáklyaként marad jelen a modern magyar építészetben és filmművészet egén, diákjai egész sora pedig az ő szellemiségében folytatja majd a munkáját.
Kiemelt kép: Niel Bates – Rajk László
