A Magyarország, illetve a főváros épített örökségét bemutató cikksorozatainkban lassan már heti rendszerességgel számolunk be lebontásra vagy átépítésre ítélt köz- és lakóépületekről, a folyamat pedig megállíthatatlannak látszik. A beavatkozásoknak sokszor az adott korszakok értékes, vagy érdekes példái esnek áldozatául – így tűnt el a várbeli Diplomataház, és válik épp porrá a veszprémi Szent György-kápolna védőépülete.
A folyók városa, Győr sem kivétel, ahol a Győri Nemzeti Színház épülete látszólag megúszta a törmelékheggyé válást, a nyolcvanas évek egyik legdrágább hazai épülete, a városban csak Kis Hiltonnak becézett Rába Magyar Vagon- és Gépgyár (RÁBA MVG) átal építtetett egykori Kereskedelmi és Konferenciaközpontra azonban
A rendszerváltás után Hotel Konferencia nevet felvett épületet a többségi állami tulajdonban lévő Rába Járműipari Holding Nyrt. 2021 elején egy nyilvános árverésen értékesítette: új gazdája, az elmúlt években állami százmilliárdokkal megtömött Mathias Corvinus Collegium (MCC) a független értékbecslésben szereplő 1,146 milliárd forintos piaci értéknél azonban több mint 25 százalékkal nagyobb összeget, 1,455 milliárdot fizetett érte.
Az ország számos pontján képzési helyeket nyitó intézmény vezetői, illetve a győri fideszes polgármester, Dézsi Csaba András a röviddel az átvétel után a helyszínen tartott sajtótájékoztatóján kiderült, hogy az MCC vezetői
költenek is az épületre, […] elvégzik a szükséges felújításokat,
ennek részletei azonban nem váltak ismertté.
Dézsi az eladás kapcsán hozzátette:
megtaláltuk neki azt a funkciót, ami nem az omlásba és a romlásba viszi, hanem megtölti tudománnyal, tudással, élettel és a nagyon fontos fiatalokkal.
A ház szeptemberben az MCC győri központjaként nyitotta meg a kapuit, az állapotfelmérés eredménye szerint ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy a falakon belül semmilyen változást nem terveznek.
Változások
Az írás ugyan elismeri, hogy a szerkezetek és a belső burkolatok az építés idején magas minőséget képviseltek, sőt azt is, hogy az jelenlegi állapotában tökéletesen ellátja az új funkcióját, hiszen vannak konferencia-, előadó-, oktató- és rendezvényterei, sőt, szobái és irodái is, hiányolja azonban elmúlt tizenöt-húsz év karbantartási és felújítási munkáit, amikre szükség lett volna az ingatlan értékének megőrzéséhez:
első ránézésre nem feltétlen észrevehetőek az elhanyagoltság jelei. A belső terek az 1970-es és 1980-as évek stílusjegyeit viselik magukon, melyeket nosztalgikus felhanggal akár még szeretni is lehet. A szubjektív, egyéni ízlésen múló dolgok mellett ugyanakkor rányomja bélyegét az épületre számos olyan, objektív és elvitathatatlan probléma, mely felett nem lehet elsiklani. Az épület gépészeti rendszere sajnos korszerűtlen, teljesen elavult. A szivattyúk állapota nem megfelelő, a hűtés-fűtés bár funkcionál, de modernizálása nagyon is időszerű.
A nosztalgikus felhang, illetve a szubjektív, egyéni ízlés emlegetése nem feltétlenül súgja azt, hogy a rendszerszintű gépészeti felújítás során lehetne valódi esélye a belsőépítészeti elemeknek, sőt az épület védtelensége (sem helyi, sem országos védettséget nem élvez) azt sem teszi kizárttá, hogy a szocializmus utolsó évtizedének egyik legfontosabb presztízsberuházásaként született egykori konferenciaközpontnak részleges bontással vagy a távlati képét megváltoztató szintbővítéssel kell majd szembenéznie.
Miért értékes?
A Győr történelmi központjában, az első székesegyház, illetve a középkori vár helyén álló Káptalandombon épült modern ház telke – az egykori püspöki gazdasági udvar – a második világháború után hosszú évtizedeken át állt beépítetlenül.
1969-ben egy kétszáz lakásos társasházat álmodtak meg ide, az álom azonban végül sosem hagyta el végleg az építészek rajzasztalait, így végül az akkor még világszerte jól ismert Rábának nyílt lehetősége arra, hogy lecsapjon a területre, majd itt hozza létre a gyár egyre növekvő nyugati exportjához nélkülözhetetlen, a messziről érkezett vendégeknek nem csak színvonalas szálláshelyet, de nívós tárgyalótereket is biztosító házat.
A tervek a hetvenes évek végi, római katonai tábort, illetve a Szent Lázár-templom romjait is felszínre hozó régészeti feltárásokkal egyidőben, 1977-1978-ban születtek meg az akkor már kétszeres Ybl-díjas építész, Lőrincz József (1930-1990) műtermében, a későszocializmus Magyarországának gyengélkedő építőipara azonban nem tette lehetővé a tempós munkavégzést, olyannyira, hogy
tönkre is ment bele egy-két vállalkozó cég
– mesélte a Képes Ujságnak (1986. jan. 25.) a ház első műszaki vezetője, György Csaba, aki szerint a Rába csak tökéletesen elvégzett munkát volt hajlandó átvenni, így volt olyan kivitelező, aki többször is nekirugaszkodott a feladatnak, minden alkalommal súlyos összegeket kihúzva ezzel a saját zsebeikből.
A mindenből a legjobbat akaró megrendelő csak 1985. március 28-án vághatta át a bejárat elé feszített szalagot, majd szállásolhatta el itt az első vendégeket, így azoknak nem kellett többé Bécsben, vagy épp Budapesten megszállnia, ha Győrbe hívták őket tárgyalni.
Az egy ördögűzés miatt kirótt bírságból felállított Szent Mihály-szoborra (1764) néző ház eredeti részleteiről a már említett Képes Újság mesélt részletesen: eszerint a hall puritán pompáját vagy a feszített vizű medencét elhagyva a földszinti társalgótérben sima vonalvezetésű, de igényes anyagokból született kanapék, asztalok és lámpák fogadták a vendégeket, a falakat pedig fa, míg a padlót carrarai márvány burkolta.
Ennek fényében az egyedi fémkeretezésű, színezett emeleti ablakokkal a tér felé néző épület győriek körében elterjedt neve sem meglepő: a budapesti Hilton szálló épületével való hasonlóságok miatt
Az igazi meglepetés azonban nem itt, hanem a félemeleten lévő, rendezvénytérnek szánt fényes aulában fogadta az embert, hiszen a középkori lovagtermeket számos részletében visszaidéző méretes teret egy télikert zárta le, ahol a Győrre jellemző belső udvarokat imitáló zöld növények közt egy Borsos Miklós (1906-1990) kezében született, ma is látható női torzót helyeztek el.
Az első emeleten vendégszobákat, tanácstermeket, illetve éttermet rejtő, sőt tetőterasszal is rendelkező épület egyedi bútorait Schinagl Gábor (1950-) jegyezte, uszodájában pedig Schrammel Imre (1933-) kerámiaképe kapott helyet – ezek, illetve a művészek egész sora által készített belsőépítészeti részletek jórészt ma is láthatók, elvesztésükkkel tehát egy kor jó minőségben megőrzött munkái kerülnének a szemétdombra, a nagyobb léptékű átépítések pedig Lőrincz fő művét faragnák át.
