Felavatták a Rongyos Gárda emlékművét, Megyeri János szobrászművész alkotását vasárnap a Csongrád-Csanád megyei Ásotthalom központjában, a Szent István téren – írja az MTI.
Toroczkai László polgármester, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke és kormányfőjelöltje avatóbeszédében arról beszélt, hogy az emlékmű felállításával a magyar politika több mint százéves, óriási mulasztását pótolták, majd hozzátette: az ötletet a Gárda harcának századik évfordulóján indult fővárosi szoborállítási törekvések adták, a helyszín Budapest helyett azonban Ásotthalom lett, megszületését pedig nem kormányzati támogatásból, vagy önkormányzati forrásból, hanem közadakozásból finanszírozták.
A március 27-i eseményen – ahová Budapestről ingyenes buszt is indítottak – Toroczkai a távlati terveit is megosztotta: eszerint a következő években társaival azon fognak dolgozni, hogy ne csak Ásotthalmon, hanem egész Magyarországon helyre tegyék az emlékezetpolitikát.
Szavaihoz a Mi Hazánk Mozgalom munkaügyi kabinetjét vezető Lantos János is csatlakozott, aki főleg a megmintázott alakokat méltatta, hiszen kijelentette:
Az emlékmű központi figurája, a Rongyos Gárdát vezető Prónay Pál alakját Megyeri bronzból mintázta meg, társait pedig kőből faragta ki.
A szobrászművész az elmúlt években számos szobrot hívott életre: Ásotthalomra három évvel ezelőtt Szilágyi Mihály alakját (2019), Balatonszárszóra Csukás István büsztjét (2020), Pécelre Apponyi Albert mellszobrát (2020), a budapesti Anker közbe pedig Hofi Géza emléktábláját (2021) készítette el, de ő felelt az országot az elmúlt években elárasztó harmadrendű szobrokat bemutató gyűjtésünk Nyírbátorban álló várostörténeti sétányáért is, ahol a település múltjához erősen megkérdőjelezhető módon kötődő Leonardo da Vinci alakja, illetve háborús gépe is feltűnnek.
Az átadásról, illetve magáról a szoborcsoportról a Mi Hazánk hivatalos Facebook-oldalán minden bizonnyal fotók is láthatnánk, azt azonban kedden, immár második alkalommal törölte a Facebook (ugyanez korábban Toroczkaival is megesett), így az emlékmű részletei a hazai köztéri szobrok legnagyobb adatbázisában, a Köztérképen, vagy a Mi Hazánk Youtube-oldalán megjelent videóban láthatók:
A Rongyos Gárdáról
A csoportot volt katonák, vasutasok, illetve a Magyarország új határaival elégedetlen férfiak alkották, akik a nyugat-magyarországi felkelésként emlegetett, 1921. augusztus 28-án indult eseménysorozat részeként előbb megtámadták, majd megfutamították az Ágfalva mellett Burgenlandba érkező osztrák csendőröket. A következő hónapokban is ugyanezt tették, a Magyarországhoz hasonlóan végtelenül kimerült Ausztria pedig képtelen volt nagyobb katonai erőt mozgósítani a terület átvételére, ehhez pedig a nagyhatalmaktól sem számíthatott segítségre.
A néhány száz ember törekvéseit a magyar közvélemény osztatlan rokonszenvvel nézte, sőt, a történések a két ország közti tárgyalásokhoz vezettek: a két fél Velencében ült asztalhoz, majd döntöttek arról, hogy Magyarország a hatvanezres magyar kisebbségnek otthont adó negyedmilliós Burgenlandot Ausztriának adja, Sopron, illetve a környező nyolc település sorsáról azonban maga a lakosság dönthet.
A kialakult helyzet rendezéséhez a Rongyos Gárda leszerelésére is szükség volt, Prónay ugyanis még októberben kikiáltotta a független Lajtabánságot, és nem tették le azonnal a fegyvert, így rövid időre ellehetetlenítette a békés megoldást – írtuk a témában korábban született cikkünkben.
Végül persze minden rendben zajlott: a tizenötezer megjelent szavazónak mindössze harmada döntött Ausztria mellett, így a terület hivatalosan is Magyarország részévé vált, Sopron pedig a következő évben elnyerte a Leghűségesebb Város címet.
Ellentmondásos figura
A Tanácsköztársaság rémuralmát követő fehérterror időszakában az éppen létrejött Rongyos Gárdával Marcaliba érkezett Prónay és társai felelősek a helyi ügyésztől átvett Simon József káplán és társainak 1919 augusztusi halálra kínzásáért, a csoport vezetője ennyivel azonban nem érte be: IV. Károly 1921-ben zajlott második visszatérési kísérlete után, a királypárti katonák elleni fellépés megtagadása miatt 1921-ben Bethlen István és Gömbös Gyula nyugdíjazta és félreállította ugyan, de később több szélsőjobboldali csoportnak is aktív tagjává vált, sőt, Ostenburg-Moravek Gyulával együtt a Magyar Országos Fasiszta Párt alapításában is részt vett.
A férfit 1945. március 20-án a szovjet csapatok fogták el, majd hurcolták a Szovjetunióba, ahol a következő évben húsz év kényszermunkára ítélték, de még ugyanebben az évben, Szibériában életét vesztette. Oroszországi rehabilitációjára 2001-ben került sor.
