Még január vége sincs, de alig múlt el nap egy-egy ismert személy halálhíre nélkül. A héten Gaspard Ulliel halála döbbentette meg a világot, a színész mindössze 37 évesen egy síbalesetben vesztette életét. Az Alpokban nem ő volt az egyetlen áldozat a napokban: hétvégén egy ötéves kislány is meghalt, miután egy másik síelővel ütközött. A helyi sajtó információi szerint Ulliel hasonló balesetet szenvedett La Rosière-ben, ahol barátnőjével és hatéves kisfiával síelt: akkor ütközött egy másik emberrel, amikor át akart menni az egyik sípályáról a másikra. Míg a másik fél nem szenvedett orvosi ellátásra szoruló sérüléseket, addig Ulliel-t – aki a sajtóhírek szerint a balesetkor nem viselt sisakot – súlyos fejsérüléssel helikopter vitte kórházba, ám másnap a kórházban meghalt.
Ulliel neve a hétköznapi mozinéző számára főleg a 2004-es Hosszú jegyességből lehet ismerős, mellyel betört a köztudatba, esetleg a Hannibal ébredése súlyos bukásából, mely az ígéretes színészt a hollywoodi debütálása után szinte azonnal hazaküldte Franciaországba, vagy a legutóbbi sikerfilmjéből, a Xavier Dolan-féle Ez csak a világ végéből. Neve a Marvel-rajongók számára is ismerősen csenghet, nagy visszatérése lehetett volna az idén márciusban képernyőkre kerülő szuperhős-sorozat, a Moon Knight. Ezen kívül filmrajongó legyen a talpán, aki még legalább három filmet fel tud tőle sorolni. Franciaországban azonban igazi szupersztárnak számított, nem véletlen, hogy halálával minden komolyabb lap a címlapon foglalkozott, és még Emmanuel Macron is tweetelt róla.
Ki volt Gaspard Ulliel, a franciák kedvenc színésze, akit Hollywood először nem fogadott be, így inkább odahaza épített fényes karriert?
A párizsi divatvilág kellős közepébe született egy divatbemutatókat szervező anya és egy stylist apa gyermekeként. Ulliel-t viszont édesanyja szerint már sokkal korábban magával ragadta a filmek szeretete, egészen pontosan akkor, amikor négyévesen megnézte vele a Jules és Jimet. Tizenegy évesen a párizsi művészkörökben mozgó szüleinek egy ismerősük tanácsolta, hogy amennyiben érdekli a gyereket, kipróbálhatná magát filmekben is. Két hónapnyi casting után kapta meg első apróbb tévés szerepét, 1997-től pedig folyamatosan évente legalább két produkcióban bukkant fel, ezek kivétel nélkül tévéfilmek és sorozatok voltak. 2001-ben lehetőséget kapott a szintlépésre: első nagyjátékfilmjében ugyan még mindig csak mellékszerep jutott neki, de legalább már Monica Bellucci és Vincent Cassel oldalán (Farkasok szövetsége).
Ráadásul magára irányította a hazai rendezők figyelmét is: Michel Blanc itt nézte ki magának a fiatal színészt a Szerelmi bonyodalmak című filmjéhez, amellyel Ulliel újabb szintet lépett. Alakításáért az év legígéretesebb fiatal tehetsége kategóriájában díjra jelölték a francia Oscarnak számító Césaron, és ha magát a díjat nem is kapta meg, de ez meghozta számára az első igazi főszerepet André Téchiné Kallódók című filmjében. A nácik elől egy családot mentő tinédzser megformálásáért ismét a legígéretesebb fiatalként jelölték, de még egy év kellett hozzá, hogy végül diadalmaskodjon is ebben a kategóriában.
Az áttörés a 2004-es Hosszú jegyességgel érkezett el, amellyel Ulliel visszavonhatatlanul a sztárság útjára lépett. Jean-Pierre Jeunet filmjében az akkor épp a legnagyobb francia szupersztárnak számító Audrey Tautou oldalán játszott szerelmes katonát, a nézők és a szakma egyaránt minden addiginál szorosabban ölelte keblére a fiatal színészt, és az áhított César-díj is összejött. Az akkor még csak 21 éves színészben a francia filmipar új üdvöskéjét köszöntötték. Meredeken felfele ívelő karrierjének következő pontjára, a nemzetközi porondra lépésre szintén nem kellett sokat várnia.
22 éves korában megkapta az arany belépőt Hollywoodba: az övé lett Hannibal Lecter szerepe a készülő előzményfilmben. Az, hogy a film nagyot bukott, elsősorban nem rajta múlt, de mégis rajta csattant az ostor, ezzel ugyanis elúszott az amerikai álomkarrier is. Már a film keletkezésének körülményei is azt vetítették előre, hogy nem az új A bárányok hallgatnak van születőben: bár a 2002-es A vörös sárkánnyal lezárult Hannibal kissé túlbeszélt, de legalább Anthony Hopkins által játszott korszaka, a hollywoodi pénzemberek nehezen engedték el a kannibál sorozatgyilkos kezét. Dino De Laurentiis – aki a legsikeresebb, A bárányok hallgatnakon kívül az összes film producere is volt – adott egy meglehetősen ravasz ultimátumot a Hannibal-könyveket jegyző Thomas Harrisnek: vagy ő írja meg az eredettörténetet, vagy De Laurentiis megíratja mással. Nyilván nem az ilyen jellegű ösztönzések szülik a Pulitzer-díjakat, és a Hannibal ébredésének is ez lett a veszte: Harrisnek villámgyorsan kellett termelnie egy történetet, amelynek ezzel párhuzamosan a forgatókönyvét is írnia kellett.
A filmtörténet ikonikus sorozatgyilkosának szerepére fél Hollywood sorban állt, csak néhány név a listáról: Hayden Christensen, Hugh Dancy – aki később a Hannibal című sorozatban a detektív szerepét kapta –, Dominic Cooper, Rupert Friend, Tom Sturridge és Macaulay Culkin is. Az elsősorban tévés rendezőként ismert Peter Webber azonban lesöpörte az ismert nevek jelentkezéseit az asztalról, mondván, hogy egy teljesen új, friss arc kell ide, elvégre nagyon furcsa élmény lenne a Star Wars Anakinjeként a nézők agyába égett Christensent agyevés közben látni. Ekkor került a látóterébe Ulliel, aki Franciaországban már komoly névnek számított, ám Amerikában még nem volt ismert. Színészi kvalitásai és ismeretlensége mellett a külseje is döntő szempont volt a kiválasztásban: éppen az fogta meg Webbert, hogy egyáltalán nem hasonlított Hopkinsra, sőt, úgy általánosságban semmilyen Hannibal-képre sem. A rendező az Origónak még 2007-ben elmondta, hogy épp Ulliel finom, angyali arca volt az, amelyben jó kontrasztot látott a karakter gonoszságával szemben. A fiatal francia színész nem aprózta el a felkészülést: Webber a prágai orvosi egyetemre is beküldte egy boncolásra. A rendező azt hitte, Ulliel émelyegve fogja átkozni a nevét, ám visszakéredzkedett másnapra is, hogy a bőrlenyúzás témaköréből is kiokosíthassa magát.
Az, hogy a Hannibal ébredése elbukott, nem rajta múlt, sokkal inkább azon, hogy a Hannibal-sztori egyáltalán nem igényelt előzménytörténetet – legalábbis nem ilyet. Vélhetően a produceri nyomás miatt látványosan összecsapott történet a lehető legrosszabb előzményeket adja Hannibalnak: egykor ő is ártatlan kisfiú volt, akit csak a körülmények, a kannibál nácik és a bosszúvágy tett pszichopata gyilkossá. A filmet a kritikusok lehúzták, igaz, Ulliel alakítását nem bántották különösebben. Jól mutatja a film bukását az is, hogy a premier hetén csúnyán leszerepelt a szintén akkor bemutatott Norbittal szemben, még Eddie Murphy kínos primitívkedései is jobban érdekelték a nézőket, mint Hannibal eredettörténete.
Az egészen addig gyorsan felfele lépkedő Ulliel karrierje megtorpant: az amerikai lehetőséget nem tudta kihasználni, Franciaországban viszont továbbra is nagy becsben tartották. A még mindig hihetetlenül fiatal színész nem vonult el a sarokba sírni a kihagyott ziccer miatt, hanem nagy lendülettel dolgozott tovább francia terepen, évi két-három filmben is feltűnt. A Hannibal után szinte egyáltalán nem kapott – vagy nem vállalt nemzetközi szerepeket, kivéve az olyan baklövéseket, mint a 2009-es A Heavenly Vintage, amelyben Vera Farmiga oldalán játszott angyalt. Egy sor francia romantikus komédia és dráma után 2014-ben kapott ismét új kihívást: azt, hogy Franciaországban cseppet sem kopott meg a hírneve, jól mutatja, hogy megkapta Yves Saint-Laurent szerepét, igaz, nem ő volt az egyetlen. 2014-re ugyanis két életrajzi film is készült a legendás divattervezőről, az egyik az Yves Saint-Laurent, a másik a Saint-Laurent címet kapta.
A 2015-ös César-gála a két Saint-Laurent csatája volt, de végül egyik sem váltotta túl sok díjra a számtalan jelölését, ám Ulliel alulmaradt a másik film Saint-Laurent-jével, Pierre Niney-vel szemben. Az előbbi alakításának minőségét jól mutatja, hogy főleg abba kötött bele sok, a divat iránt túlzott érzékenységgel rendelkező néző, hogy micsoda szentségtörés egy Chanel-modellel – a színész a rivális francia divatház számára vállalt kampányokat – eljátszani Saint-Laurent-t. Ezzel Ulliel kis híján ismét Hollywood-közelbe került: Franciaország az ő filmjét jelölte Oscarra, ám végül nem került be a nomináltak közé (abban az évben a lengyel Ida győzött).
Ulliel sztárstátuszát jól mutatja, hogy a kanadai csodagyerek, Xavier Dolan rábízta a haldokló Louis szerepét a 2017-ben Cannes-ban fődíjat nyerő Ez csak a világ végében, amelyben gyakorlatilag az összes felkapott, világhírű francia sztárt felvonultatta: Vincent Casselt, Marion Cotillard-t és Léa Seydoux-t is. A működésképtelen családról szóló dráma, ahol valójában csak öt zseniális színész beszélget Dolan kamerája előtt, meghozta Ulliel számára a sokadik César-jelölést, és végre a második díját is.
Ulliel tehát hiába tűnt el a Hannibal után Hollywoodból, Franciaország egyik legfoglalkoztatottabb színésze maradt. Ráadásul nem épp az a típus, akit elsősorban jóképűsége miatt alkalmaznak kötelező jelleggel a romantikus komédiák biodíszleteként, hanem, aki folyamatosan a színészi kihívásokat keresi. A Hannibal kudarca után épp 2022 lehetett volna az az év, amikor ismét betör Hollywoodba, szerepet kapott ugyanis a Disney+ számára készített, Budapesten is forgatott Marvel-sorozatban, a Moon Knightban, amelyben a címszereplőt alakító Oscar Isaac mellett ő játssza Anton Bogartot, azaz a Midnight Mant. Ulliel sajnos már nem érhette meg szuperhősködése fogadtatását, a sorozat ugyanis csak idén március 20-án debütál a Disney+-on. Ezen kívül még két filmje van (volt) készülőben IMDb-profilja szerint, a Plus que jamais című francia dráma, amely már az utómunka fázisában van, illetve a La Bête című sci-fi, amelyben viszont már nem lehet Ulliel a főszereplő.
Gaspard Ulliel a grandi avec le cinéma et le cinéma a grandi avec lui. Ils s’aimaient éperdument.
C’est le cœur serré que nous reverrons désormais ses plus belles interprétations et croiserons ce certain regard.
Nous perdons un acteur français. pic.twitter.com/pAi7Do3FIU— Jean Castex (@JeanCASTEX) January 19, 2022
Gaspard Ulliel a filmmel együtt nőtt fel, mint ahogy a film is együtt fejlődött vele. Őrülten szerették egymást. Nehéz szívvel nézzük mostantól a legjobb alakításait
– búcsúztatta a színészt Jean Castex francia miniszterelnök a Twitteren.
