Október 21-én Alec Baldwin új filmje, a Rust új-mexikói forgatásán közvetlen közelről mellbe lőtte Halyna Hutchins operatőrt. A 42 éves nő a kórházban belehalt sérülésébe. Tragikus baleset történt: a színész egy jelenet próbája alatt húzta meg a ravaszt, a kezébe adott kellékfegyverbe viszont vaktöltény helyett éles lőszer került. Hogy ki a felelős ezért, egyelőre nem tudni. Az viszont valószínűnek tűnik, hogy bárkit is vonnak felelőtlenségre az emberéletet követelő hanyagságért – ha egyáltalán megtalálják a baleset egyértelmű felelősét –, Alec Baldwinról a következő években mindenkinek ez a tragédia fog eszébe jutni. A sztár 63 éves, vagyis könnyen elképzelhető, hogy a karrierje ezzel véget ért.
A baleset egy olyan színész pályafutását törhette derékba, aki az utóbbi években sikeresen újította meg saját imázsát. Baldwin kilencvenes évekbeli akciómozik és romantikus filmek főszereplőjéből előbb a bulvárlapok kedvence, majd a kritikusok által is elismert, befolyásos hollywoodi sztár lett. Az ezredforduló után elkezdett kiöregedni a főhősszerepekből, viszont leporolta komikusi eszköztárát, és nagyobb sikert aratott a televízióban, mint korábban a legtöbb mozifilmjével. Politikusi karrierrel kacérkodott, és Donald Trump megválasztása után ő lett az elnök első számú parodistája. Akik Trump nyilatkozatain inkább csak sírni tudtak, Baldwin Trump-alakításán azon is nevettek. Ha Alec Baldwin filmes karrierjének nem is, ennek a komikusi szerepnek szinte biztosan vége lett idén októberben.
Komikusként kezdte, de akcióhősként futott be
Alec Baldwin New Yorkban járt színiiskolába, a tekintélyes Lee Strasberg Intézet hallgatójaként. A Sztanyiszlavszkij-módszeren alapuló method acting első számú amerikai műhelyében tanult Baldwin előtt Robert De Niro és Al Pacino, vagy később Angelina Jolie, ma pedig Baldwin az intézethez tartozó szakmai műhely, az Actors Studio társelnöke Pacinóval és Ellen Burstynnel közösen.
A patinás képzésen tanultakat Baldwin először a színházban tudta kamatoztatni, A vágy villamosa főszerepéért 1992-ben Tony-díjra is jelölték. A színész akkor már a hollywoodi karrierjét is építette: a nyolcvanas évek végén mellékszerepet játszott a Tim Burton rendezte Beetlejuice-ban; Melanie Griffith legnagyobb sikerében, a Dolgozó lányban; valamint a Keresztanya című gengsztervígjátékban Michelle Pfeiffer oldalán. Mindhárom filmben komikusi vénájára volt szükség, az évtized végén mégis thriller- és akcióhősként vált filmsztárrá. Ő alakította a Vadászat a Vörös Októberre egyik főhősét, Jack Ryan CIA-ügynököt, aki az amerikai hírszerzők közül egyedüliként jön rá, hogy az Egyesült Államok partjai felé tartó szovjet tengeralattjáró kapitánya, Ramius parancsnok nem támadni, hanem dezertálni készül, ezért kilövés helyett segíteni kellene neki.
A visszafogott és intellektuális Ryanként Baldwin nagyszerű párost alkotott a határozottabb és fenyegetőbb Ramiust játszó Sean Conneryvel. John McTiernan remek filmjére elsősorban a veterán skót sztár alakítása miatt emlékszünk, de a korabeli kritikák is kiemelték, hogy Baldwin a jövő embere: a harmincas évei elején járt, egy évtizede színészként dolgozott, a színpadon mindenféle szerepben kipróbálta magát, és a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójára Hollywoodot is meghódította.
Bulvárhősből hétgyerekes családapává szelídült
Hollywoodot, valamint Kim Basingert, akivel a Fogd a nőt és fuss! forgatásán jöttek össze. A klasszikus hollywoodi romantikus vígjátékok szellemében, Neil Simon forgatókönyvéből készült filmben Baldwin figurája egy gengszterfőnök barátnőjébe szeret bele, a pletykalapokat viszont kevésbé érdekelte a Fogd a nőt és fuss! története, sokkal inkább a két sztáré, akik az 1991-es Oscar-gálán már kéz a kézben jelentek meg.
Basinger és Baldwin 1993-ban házasodtak össze, és 2002-ben váltak el. Még egy filmben játszottak együtt – ez volt a Szökésben című, hamar elfelejtett akció-gengszterfilm –, és kapcsolatuk tíz éve alatt folyamatosan adtak témát a bulvársajtónak. 1995-ben háromnapos volt a lányuk, Ireland, amikor Baldwin összetűzésbe keveredett egy lesifotóssal, miután az a kórház előtt várta a hazainduló családot. Baldwin indulata érthető volt, és Hollywood is összezárt mögötte: a következő Oscar-gálán Whoopi Goldberg műsorvezető külön kiemelte, hogy mennyire megérti a dühbe gurult színészt.
Arra már kevésbé találtak mentséget a színész ismerősei, amikor néhány évvel csúnya válóperük után „undok, érzéketlen kis disznónak” nevezte Basingerrel közös, akkor tizenegy éves lányukat. Baldwin elnézést kért a telefonbeszélgetésben elhangzottakért, és arra hivatkozott, hogy nagyon megviselte őt a hosszú válási procedúra, a kialakult fizikai és érzelmi távolság volt feleségétől és a lányuktól. 2000-ben szakítottak Basingerrel, de csak 2002-ben mondták ki a válást, a kettő között pedig Baldwin állítása szerint több mint egymillió dollárt költött ügyvédekre, és rendszeresen ingáznia kellett New York és Kalifornia között, ha látni akarta Irelandet.
Baldwin magánélete 2011-re rendeződött. Akkor vette feleségül Hilaria Thomast, egy manhattani jógaoktatót. A következő években nem tétlenkedtek: 2013 és 2021 között hat közös gyerekük született, a legkisebb idén márciusban.
A klán legtehetségesebb fia
Kim Basingerrel kötött házassága idején Alec Baldwin Hollywood egyik legbefolyásosabb színészévé emelkedett. Soha nem lett akkora sztár, mint a kilencvenes évek legjobban fizetett hírességei, Tom Cruise, Tom Hanks, Julia Roberts, Mel Gibson vagy Jim Carrey, viszont velük ellentétben Baldwin valóságos színészklánt indított útnak.
Az évtized elején a bátyjukat követve Hollywoodba érkezett Daniel, William és Stephen Baldwin, akik többnyire megmaradtak ugyan a videós vagy kábeltévés forgalmazásra szánt, olcsó filmeknél és tévésorozatoknál, de azért voltak jó pillanataik. Daniel Baldwin hét évadon át játszotta a Gyilkos utcák főszerepét, Stephen Baldwin emlékezetesen formálta meg a Közönséges bűnözők egyik rosszarcú gengszterét, William Baldwin pedig a kilencvenes évekbeli erotikus thrillerek elmaradhatatlan szereplője volt, aki Cindy Crawfordtól Sharon Stone-on át Rebecca De Mornay-ig szinte mindenkivel imitált szexet a filmvásznon, akivel akkoriban érdemes volt.
Alec Baldwinnak viszont nem kellett a tévével vagy B-szériás bűnügyi filmekkel vesződnie. Hollywood legtekintélyesebb alkotóival dolgozhatott együtt: Woody Allen rendezte az Alice-ben; Jack Lemmon, Kevin Spacey és Al Pacino méltó partnere volt a Glengarry Glen Ross ingatlanpiaci közegben játszódó férfimelodrámájában; Az esküdttel meglovagolta a tárgyalótermi thrillerek népszerű trendjét, és Bruce Willis ellenfele volt A kód neve: Merkúrban.
Belebújt Donald Trump parókájába
2000 után már mást jelentett elmenni a tévébe színészkedni, mint egy évtizeddel korábban. Megbicsaklott mozikarrerjük után sorozatokban élte másodvirágzását Martin Sheen (Az elnök emberei), Kiefer Sutherland (24) vagy Teri Hatcher is (Született feleségek). Mellettük Alec Baldwin is a tévében újult meg, méghozzá egy humoros szkeccsműsorok készítéséről szóló humoros szkeccsműsorban, a 30 Rockban. A nálunk különösebben soha nem népszerű, ráadásul a jellegtelen A stúdió címen vetített sorozat Amerikában, ahol a stand-up műsoroknak sokkal komolyabb hagyománya és intézményrendszere van, a kétezres évek egyik legsikeresebb szituációs komédiájává emelkedett. Sztárt csinált Tina Fey-ből, aki a sorozatbeli fiktív vicces műsor íróját alakította, és két Emmy-díjhoz segítette Baldwint, aki pedig a Fey-hősnő főnökét, a tévés producert játszotta.
Baldwin időről időre, egy-egy jópofa mellékszerepben korábban is megfordult a tévében – szinkronizált A Simpson családban, Phoebe irritálóan lelkes barátját játszotta a Jóbarátokban –, de a 30 Rock mutatta meg igazán, hogy a színész a televízióban olyan szerepeket is eljátszhat, amelyekből mozisztárként már biztosan kimaradt volna.
A kritikusok emlékeztettek ugyan a színész pályáját nyitó vígjátéki szerepekre, de a legtöbben nem azokban ismerték meg őt, hanem akciófilmekben és thrillerekben. A 30 Rock nézőinek a deresedő halántékú, kicsit meghízott Baldwinnál senki nem volt alkalmasabb arra, hogy viccet csináljon a konzervatív vállalati vezetőkből.
Baldwin ebből az irányból érkezett meg a politikai humorhoz, amivel az utóbbi öt évben tovább gazdagította a színészi eszköztárát. Meggyőződéses demokrataként ő maga is gondolkodott egy ideig politikai karrierben. 2006-ban azt nyilatkozta, ha Arnold Schwarzenegger bevált Kalifornia kormányzójaként, ő is alkalmas lenne New York állam irányítására. Végül nem indult el a helyi választásokon, de később is rendszeresen megnyilvánult közéleti kérdésekben, és Barack Obama mindkét elnökválasztási kampányát támogatta.
2016-ban pedig a Saturday Night Live szkeccsműsor vendégeként magát Donald Trumpot kezdte el parodizálni, ami annyira jól sikerült, hogy újabb Emmy-díjat nyert vele.
Végül azonban Trump megbukott, Baldwin pedig hosszabb szünet után újra belebújt az elnök bőrébe, amikor a Joe Bident megformáló Jim Carrey-vel és a moderátor szerepét játszó Maya Rudolph-fal értelmezték át az utolsó elnökválasztási vitát tavaly októberben.
Nevetni már nem fogunk rajta
A tévésorozatok, majd az interneten terjedő Saturday Night Live-szkeccsek révén tehát Baldwin az utóbbi években új rajongókat szerzett magának, és újkeletű népszerűségének köszönhetően még azelőtt visszakapaszkodott az élvonalbeli hollywoodi produkciókba is, hogy igazán kikopott volna belőlük. Igaz, a nagy költségvetésű filmekben többnyire már csak mellékszereplőként számítanak rá, de ki ne akarna akár csak percekre benne lenni a friss Mission: Impossible-filmekben, a Spike Lee-féle Csuklyásokban, vagy éppen a nyolc Oscar-díjra jelölt Csillag születikben?
Jól jövedelmező nagy-hollywoodi mellékszerepei mellett Baldwin producerként kisebb, független filmek útját is egyengeti. A Demi Moore-ral forgatott A szerelem vakban színészként is részt vett, de a Crown Vic rendőrthrillerén vagy a Sundance filmfesztiválon bemutatott Beast Beasten csak producerként dolgozott. A Crown Vic rendezőjével, Joel Souzával készítette a Rustot is – a fegyver, amellyel Baldwin mellbe lőtte Halyna Hutchinst, Souzát is megsebesítette.
Több nyomozás is indult az ügyben, és a hierarchiában valaki valóban hatalmas hibát követhetett el. Ha végül be is bizonyosodik, hogy nem Baldwin volt az, a baleset most már visszavonhatatlanul az ő nevével fonódik össze.
Kétséges, hogy egyáltalán leforgatják az alacsony költségvetésű westernt, és az is, hogy Alec Baldwin karrierje túlél-e egy ilyen szerencsétlenséget. Kérdés, hogy a színész első, őszinte megrendülést tükröző nyilatkozatai után mennyi időre tűnik el szem elől, és hogyan tájékoztatja majd bővebben a nyilvánosságot arról, szerinte mi vezetett a tragédiához. Nem tudjuk, személyesen mennyire kerül mélyre attól, hogy Hutchins halálát okozta.
